Kőketánc, kőketánc, kikerekítem, bekerekítem, kőketánc – énekli lelkesen az égszínkékbe öltözött hatfős Kerekítő-csapat és a népes közönség, miközben karikákat rajzolnak az ujjukkal kézbe, fejre, hasra és talpacskákra. Van olyan szülő, aki magán próbálgatja a kerekítést, de a többség inkább a babáját deríti jókedvre a csiklandozós simogatással.

Aztán egy bőröndből előbújik Kerekítő Manó és elárulja, hogy húsvétra készülődik. Először is takarítania kell, fog hát egy cirokseprűt és lesöpör néhány gyerekfejet. Aztán kicsit kertészkedik, meglocsolja láthatatlan tulipánjait, virágmagokat szór szerteszéjjel. Mindezt közös mondókázás és dalolás közben.

A közönség minden versikét és nótát ismer, úgy tűnik, nem először vesznek részt ilyen foglalkozáson. Valószínűleg régi „kerekítősök”. A Jakabosné Kovács Judit nevével fémjelzett baba-mama foglalkozások vezetői a népi eredetű ölbéli játékokat, mondókákat és dalokat népszerűsítik, mert úgy gondolják, hogy az önfeledt közös játék és éneklés nagyon fontos a kicsik számára. Nagy rajongótábora van a másik hasonló programnak, a Ringatónak is, mely a kodályi elvek alapján kívánja megalapozni a gyerekek zenei nevelését.

A picik nagyon élvezik, ahogy képzeletbeli lovaik hátán elindulnak az erdőn át a malomba húsvéti kalácsot sütni. Persze a legjobb a lepottyanás, vagy éppen a levegőbe emelkedés a mondókák végén. Gyí te paci, gyí te ló, jó lovat vett nagyapó! Hóóóóóóóó – és jön a nevetés. Jó a hangulat, mindenki izgatottan várja, milyen állatok fognak megelevenedni a hegedű húrjain, mert kiderül, hogy időközben erdőbe ért a díszes társaság. Először medve brummant, aztán egy (eltévedt?) cica miákol, majd nyuszi ugrik, madár szólal, sőt még egy méhecske is elzümmög.

Megérkeztünk a malomba – mondja Kovács Judit, lisztet őrölnek közösen, majd kezdetét veszi a kalácssütés. Először tojással kell egyensúlyozni, aztán szitálni kell egy kevés lisztet, jól meg kell gyúrni a tésztát - na meg a gyerekeket, közben régről ismert rigmusokat zengve.

A könnyen megjegyezhető nevű Kerekítő Manó újra színre lép, kéri a kalácsokat, mert írtó éhes. Hallod, Judit, hogy korog a gyomrom? – kérdezi a bábfigura a belebújtatott kéz tulajdonosától, aki hallja, és gyorsan ad neki egy frissen sült kalácsot.

Lassan lejár a játékidő, a kicsik fészkelődni kezdenek, a szülők figyelme viszont nem lankad. A manó békaforma esernyőbe kapaszkodik, hogy hazarepülhessen, de ez nem olyan egyszerű, mert nem fúj a szél. Segít a közönség, a manó elköszön, és a tavaszi szél vizet áraszt dallamaival zárul a móka. Aki szeretne megújulni így virágvasárnap, még átbújik a borostyánkapu alatt, és egy ajándékmatricát is kap a Naphegy Kiadó pavilonjánál.

A Kerekítő ugyanis könyv formában is megjelent, hogy otthon is lehessen mondókázva, énekelve höcögtetni, lovagoltatni, tenyeret simítani, csiklandozni, cirógatni, hintáztatni, dögönyözni – azaz kerekíteni.