bezár
 

gyerek

2011. 05. 18.
Attól függ, van-e egészségbiztosításod
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A New Yorkban élő és ott komoly hírnevet szerző grafikus, Dezső Andrea a 7. Gyermekirodalmi Fesztivál vendége volt egy bensőséges, tanulságos beszélgetés erejéig. Megtudtuk, mely gyerekkönyvek sikeresek ma Amerikában, milyen köztéri munkákban vesz részt Andrea, és hogyan segítik vagy nem segítik a művészek érvényesülését a tengeren túl.
A közönségnek igencsak meg kellett dolgoznia azért, hogy a beszélgetés helyszínét megtalálja: se plakát, se nyilak, se feliratok, se a Millenáris munkatársai nem nyújtottak segítséget a tájékozódásban, így többedmagammal több perces késéssel érkeztem, holott már rég a Teátrumban tévelyegtünk, egymástól függetlenül. De megérte kitartani.

Ugyanis Sándor Csilla (a Csodaceruza főszerkesztőjének és a fesztivál szervezőjének) vezetésével, ám a közönség aktív részvételével zajlott a beszélgetés az itthon különlegesnek számító, fekete-fehér, grafitceruzával illusztrált
Mamuska szerzőjeként ismert alkotóval.


 
Dezső Andrea Szatmárnémetiben született, Budapesten végezte el az Iparművészeti Egyetemet. 1997 óta él New Yorkban, ahol az égvilágon senkit nem érdekel a származása – hacsak ki nem derül, hogy erdélyi: akkor rögtön a vámpírokhoz fűződő családi viszonyairól faggatják. Mert a vámpír- és vérfarkas történetek mennek ott is a leginkább, a kiadók pedig kétségbeesetten igyekezik követni azt az irányt, amit biztosan megvesznek az emberek.

 
Amerikában ugyanis se művész, se kiadó nem számíthat az állam támogatására: kizárólag a piac és a magánszféra (pl. gyűjtők, alapítványok) tartják fenn a művészetet. A felvevőpiac természetesen jóval nagyobb, de New York 16-18 millió (attól függ, mit veszünk New Yorkhoz tartozónak) lakosából több százezer a művész – így jóval nagyobb a konkurencia is. Nagyrészt csak magán- vagy alapítványi ösztöníjak vannak, de az is kevés, az összege pedig alig elég egy hónapra. A központi kérdés mindig az: van-e egészségbiztosításod. Ez a papírdarab ugyanis többezer dollárba kerül havonta (szerencsés esetben a munkahely fizeti a nagyrészét), és ettől még nem lesz ingyenes az egészségügyi ellátás, csupán olcsóbb. (Andrea konkrét példája egy szálkakihúzás volt, ami így “csupán” 250 dollárba került.)


Dezső Andrea a papírinstallációjában

Akinek tehát nincs, az nem gondolkozik rajta sokat, hogy vámpírt fest-e a kiadó által megjelölt paraméretek szerint vagy inkább önmegvalósít. Andreának (ahogy szerényen mondja) szerencséje volt, rögtön lett munkahelye, és fizetik a biztosítását, így akkor is csak kis ideig vacilált, amikor a New York-i kiadó a lírai hangvételű, egy kislány emlékeit feldolgozó mesekönyv-tervéhez a szoktalan fekete-fehér grafikák helyett színes akvarellt kért tőle.

De nemet mondott, s ezzel egyben az eredeti könyvterv megvalósulását is elvetette. Lett helyette egy Amerikában kis példányszámúnak számító (valójában közel tízezer példányban megjelenő), az illusztrációkat csak részben közlő
kiadvány, az Esopus nevű művészeti lapnak köszönhetően.  Aztán jött a magyar Csimota kiadó, és a könyv  végre pontosan az Andrea által megálmodott formában valósult meg 2010-ben.
 
A kinti gyerekkönyvpiacról megtudtuk, hogy a mostani nagy sztár Ian Falconar Olivia malackája, ami ma már a 10. képeskönyvéhez érkezett el, és megszámlálhatlan mennyiségű kapcsolódó termék (merchandising) kíséri tovább a siker vörösszőnyeges útján. De elismertté válni nagyon nehéz: inkább művészeti csoportosulások vannak, akik jól ismerik egymás munkáját, de egy másik klikk tagjairól már mit sem tudnak. Így amikor közismetr illusztrátorokról faggatjuk Andreát, inkább olyan klasszikusokat említ, mint Richard Scarry (Tesz-vesz város-sorozat), Eric Carle (Telhetetlen hernyócska, A kelekótya kaméleon) vagy Leo Lionni
Frederick nevű kisegere.
 
 
Viszont Amerikában minden pályázat nyilt, rendszeresen adnak ki olyan katalógusokat, melyek a kiadók terveit, irányvonalait, vágyait és elérhetőségeit közli, de tartalmazza azt is, hogy egy-egy kiadó kb. mennyit fizet az alkotónak és milyen pályázatok futnak éppen. Ma már csak a régimódi alkotóknak van ügynöke, mert sokszor inkább bonyolítja és drágítja a munkafolyamatot: minden egyes termék után levesz 15 % hasznot, az internet óta pedig minden tárgyalás könnyedén lefolytatható az akár távoli városban tartózkodó művész által is.


Alagútkönyv
 
 
Andrea él is a hálózat adta lehetőségekkel: sorra nyeri a pályázatokat, izgalmasnál izgalmasabb munkái kerülnek ki közterekre, klasszikus mesekönyvek átiratait illusztrálja, hímez, animál, újságoknak és folyóiratoknak készít illusztrációkat, művészeti írásait pedig szakfolyóiratok közlik. Miután 10 évig tanított a Parsons Művészeti Egyetemen, 2010 és 2011 között a Maryland Institute College of Art-on oktat kísérleti animációt, de ősztől már festészetet tanít majd a Hampshire College-ben.
 
A honlapján minden munkája megtekinthető (az alagútkönyvektől, az illusztrációkig és az óriás papírkivágásos kiállításig), de Andrea bevallása szerint mostani kedvence a Bronxi 4-es metró megállójában lévő hatalmas mozaikja (amit 2007-ben a legjobb amerikai köztéri munkának ítélt a szakma).



A hosszú (kb 10 méteres) mozaikfal pályázatának elődöntős anyagát egyébként egy nap alatt rakta össze, mert későn vette észre a lehetőséget. De még ezeknek a nagy munkáknak sem az állam a megrendelője, hanem az
MTA Arts for Transit, ami egy non-profit cég. Számunkra az is ismeretlenül hangzik, hogy egy ilyen munka nem fejeződik be az alkotással: a művésznek kell kiválasztania a mozaikgyártó céget, irányítania a gyártást, szállítást, tárolást és a kihelyezést is. 
 
mozaikrészlet
 
 
Mint már ebből is látszik, Andrea nem retten vissza a kihívásoktól: most éppen Brooklynban készül egy hatalmas rozsdamentes acél-szobor együttese, Connecticutban önálló kiállítása lesz, és miközben konferenciákon is tart kurzusokat, egy nagyüzletlánc belső dekorációjának elkészítésén dolgozik.

 
A jelen időből könnyedén átugrottunk a jövőbe: többen firtatni kezdtük, milyen tervei vannak Andreának. Kiderült, hogy újabb történeteket és meseterveket sző, de egy jó ideje már a Japán szellemvilág folklórja és az európaitól eltérő perspektíva-festésük csigázza fel a legjobban, ezért nagyon szeretne egy kicsit Kiotóba utazni, hogy élőben is elmélyedhessen a munkákban és a titkos munkamódszerekben.
 
Kamiyamában, Japánban készített vázlatok (2008)
nyomtat

Szerzők

-- Balázs Eszter Anna --


További írások a rovatból

Paweł Pawlak: Ancsa, avagy vázlatok tüsszögő svájcisapkával, Pagony, 2024
Interjú Somfai Annával
gyerek

Az MTA Művészettörténeti Tudományos Bizottságának tiltakozása

Más művészeti ágakról

színház

A Vígszínház Ármány és szerelem bemutatójáról
irodalom

Fehér Enikő Az analóg ember című könyvének bemutatója
art&design

Kiállításkritika A kétely felfüggesztéséről
A Corvina Kiadó Plautus: Hét komédia című kötetéről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés