Ahogy haladunk előre a filmek premierjeivel és alkotóik vörös szőnyeges éljenzésével, Cannes szelleme igazán előtűnik. Woody Allen könnyed és romantikus városportréja után sorra érkeznek a női rendezők, felzúgnak az első hangos ellenvetések is. Cannesban a feszültség egyre fokozódik, ahogy a fesztivál zakatol a vége felé.

Az érdeklődés középpontjában Lynn Ramsey We Need to Talk About Kevin című éljenzett drámája kedvező nyitányát adta a programnak. A fiatal generációk erőszakos iskolai tetteinek nagyon is forró témáját feszegető alkotást, Julian Leigh első filmje, a szintén adaptált Sleeping Beauty követte ezt, a Gucci vagy Versace reklámnak beillő fényképezés mindenkit kárpótolni látszott a sekélyes történetért.

<iframe width="420" height="269" src="http://www.youtube.com/embed/GlSB1iF1xy4" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
We Need to Talk About Kevin trailer

Mindebből azonban csupán a visszhang jut el a kevésbé befolyásos és tolakodó újságírók fülébe, az olyanokéba, mint én is. Ám ne gondoljuk, hogy sok mindenről lemaradunk. A vetítéseket megelőző őrület, az órákig tartó sorban állások és a végső kudarcok elgondolkoztatják az embert az ilyen giga fesztiválok lényegéről és hogyanjáról. Egy újabb próbálkozást feladva a kevésbé tömött sorok után kutatok, és meglepetésemre korlátok nélkül jutok be két filmre is. A Porfirio talán kevés figyelmet fog kapni, de a columbiai újsághírből valós szereplőkkel készült játékfilm nemcsak azt mutatja be, hogyan jut valaki a társadalom látószögének perifériájára, ilyen történetből sokat láttunk már, hanem realisztikus és lassú ábrázolásmóddal egy mozgásában korlátozott férfi útját mutatja be nekünk, ami végső soron az élet értelméről is elgondolkoztat minket.

<iframe width="420" height="345" src="http://www.youtube.com/embed/QNpk5qF9o8k" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
Porfirio trailer


Persze kihagyhatatlan egy olyan filmre benyomulni, mint a Miss Bala. A mexikói rendező, Gerardo Naranjo alkotása ugyanis egy magyar nevet rejt a stáblistán: Erdély Miklós az, aki a drogharcokat egy helyi szépségkirálynő drámai és akciódús történetén keresztül rögzíti filmre. 

A vörös szőnyeg és az éljenzések ellenére a filmek, persze itt nem a verseny vagy a fő szelekciók filmjeire utalok, változatos ámde közepes minőségű képet mutatnak. Az átláthatatlan szelekcióból való szemezgetés közben a szerencse még nem állt az oldalamra: a kiemelkedő alkotások még váratnak magukra.
Miss Bala

Egy azonban biztos, ez a fesztivál nem erről fog szólni, nem feltétlenül csak a remekművekről. Ez a fesztivál a film egy olyan ünnepe, amelyet sehol máshol nem tapasztalhatunk, vagyis az ováció nem feltétlenül minőségi visszaigazolás, hanem egyszerűen a filmkészítés harcainak elismerését hordozza. Bárki megkaphatja, aki csokornyakkendőt és estélyi ruhát ölt, és persze elkészít egy filmet.