bezár
 

irodalom

2011. 06. 27.
Férfikorom legszebb nyara
Drago Jančar: A névtelen fa. Fordította Gállos Orsolya. L’Harmattan, Budapest, 2011.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Férfikorom legszebb nyara Bárki összeomlana, ha imádott feleségéről és gyerekkori ikonikus, plátói szerelméről egyszerre kiderülne, hogy nem is olyan hibátlanok. Janez Lipnik, A névtelen fa főhősének szép tanítónője egy erotomán férfi feljegyzéseinek lelkes és odaadó szereplője; feleségéről, Marijanáról pedig egy elejtett megjegyzés, és némi információ-helyrerakás után kell megtudnia, hogy ösztöneit és vágyait nem rá korlátozta egész életében.
Mindeközben a főhőst az 1940-es és az 1990-es évekbeli háborúk véres emlékei is kínozzák. A szlovén szerző regénye hangulatában akár egy hollywoodi háborús filmre is emlékeztethetne, ám annál jóval melankolikusabb és nyomasztóbb, ugyanis az elbeszélés idejében gyakorlatilag semmi más egetrengető nem történik azon kívül, hogy a főhős visszaemlékezik és időnként kinéz a gyönyörű, virágzó, óriás cseresznyefára: „És ha majd egy idő után potyogni kezdenek róla az érett és a rohadt cseresznyék, akkor vízsugárral mossa föl az udvart. És a cseresznyével, előbb a virágaival, aztán a termésével elmúlik egy újabb tavasz. Mindenkinek csak egy igazsága van. Zala és a fiatal intéző, később százados igazsága is megvolt a háború idején. Ő és Marijana igazsága is megvolt Dugi otokon, előbb Ljubljanában a tavasz, aztán Dugi otokon a nyár. És elmúlt minden.” Azaz se fényes győzelem, se happy end nincs.
 
A regény fejezetszámozása is érdekes: kapásból a 87. fejezettel indul, az 1. fejezet – vagyis a regény eleje –  jóval hátrébb kerül. A történet eleje viszont a 87. fejezet, amelyben a kisfiú Janez Lipniket, a titokzatos és vérmes Aleksijt és a szép, fiatal tanítónőt láthatjuk egy háborús jelenetben. Mert bármi történik ezután a főhőssel, mind erre a jelenetre vezethető vissza. Lipnik a történeteket teljességükben látni azonban csak évtizedekkel később próbálja meg, amikor munkahelyén, a levéltárban a kezébe kerül egy zavarbaejtő memoár. A szlovén Casanova trófeái közül Lipniket csak Zala D. története érdekli, aki valószínűsíthetően éppen az ő gyerekkorában körülrajongott tanítónője. Zalának volt akkor egy biciklije, amely – milyen meglepő! – hajszálpontosan olyan, mint a később szintén imádott feleségéé. És ahogy az idealizált tanítónő alakjába és emlékébe is egyre több mocskos erotika vegyül, úgy Lipnik feleségének, Marijanának a szekrényéből is hullanak ki a csontvázak, egész pontosan a felajzott magyar katonák.

Ugyanaz a háborús, illetve erotikus jelenet (a vad aktus utáni almacsócsálás a harcok közti kurta szünetben) többször  is megismétlődik a szövegben. Az erotomán memoáríró elbeszélésében, illetve Lipnik olvasatában - előbbi E/1., utóbbi E/3. személyben - mintha az emlékezés megszállottjává vált Lipnik minden oldalról körül akarná járni a történetet, megbizonyosodni róla, hogy valóban így és azokkal történt-e; ezáltal lehetségessé válik a szereplők azonosítása is, ám a nézőpontváltás egyben Lipnik tudatának, személyiségének hasadására is utal, ami nem meglepő: így jár az, aki beleturkál a múltba, majd felbolygatja az emlékeket. Az emlékezés visszavág; aki önző módon csordultig telt a szerelemmel, míg körülötte százakat mészároltak le, az előbb-utóbb megbűnhődik.

A Janez Lipnik udvarán álló hatalmas cseresznyefa szép lassan átlényegül a mesebeli – magyar folklórból is ismerhető ‒ égig érő fává, amelyen a motívumok alapján felfelé kellene másznia, de Lipnik valójában éppen ellentétesen, lefelé halad: el akar jutni a gyökerekig, a tudatalattija, az eltemetett – vagy maga elől elhazudott – emlékezetéig. A főhős fokozatosan idegenedik el a megszokott világától, csakis a múltra koncentrál, azt analizálja a végsőkig, a legapróbb alkotóelemekig: azonos bicikli, fél mondat egy látszólag jelentéktelen üdvözlőlapról, elejtett megjegyzések, amelyek villámcsapásként hatolnak elméjébe és dúlják fel azt, míg végül Lipnik összezavarodottsága a feleségének lekent csattanós pofonban kulminálódik, hogy még az idillin, Dugi otok édeni szigetén – és a délszláv háború kellős közepén – indult házassága is megromoljon: „Janez Lipnik csak most kezdi érteni, csak most ébred rá, miért kellett belépnie ebbe a történetbe, mindezekbe a vége-hossza nincs történetekbe, miért kellett tudatosítania magában a boldogság pillanatát, az öröm pillanatát, mert azok a következő pillanatban elvesznek a szédületben, a kozmikus forgószélben, ahogyan elvész a nagy szerelem, elhalványodnak a korinthusiakhoz írt levelek betűi, ha nincs benned szeretet, azért kell tudatosítani, hogy megmaradjon a betű, a szó arról, hogy mindez létezik, az öröm, a szerelem, habár halványul, eltűnik, elsodródik, beleszippantja az ismeretlenbe vivő forgószél.”

A névtelen szoknyavadász memoárja így pusztán mise en abyme-ként funkcionál Jančar regényében, hiszen valójában a főhős, Janez Lipnik próbálja megfogalmazni saját memoárját szerelemről és háborúról, oly módon, hogy a „make love, not war” eszméje nevetségessé válik. Azok alapján, ami Lipnikben lezajlik, a szerelem hasonló csapást mér a szívre, mint egy háború az országra: valahogy úgy, ahogy Janez első csókját Marijana harapással viszonozta annak idején.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Nagy Márta --


További írások a rovatból

irodalom

Szép remények Szép remények
Hamisítvány lehet az árverésre bocsátott, József Attilának tulajdonított kézirat
irodalom

Ki vagyok én és ki vagy te? Ki vagyok én és ki vagy te?
André Aciman: Harvard tér. Ford.: Neset Adrienn. Athenaeum Kiadó, 2020.
irodalom

Cyber-íróiskola arról, hogyan ne írjunk regényt Cyber-íróiskola arról, hogyan ne írjunk regényt
Ian McEwan: Mi, gépek, Scolar, 2020., ford.: Lukács Laura
irodalom

A politikum csenddel telített helye(i) A politikum csenddel telített helye(i)
Maureen E. Ruprecht Fadem: Silence and Articulacy in the Poetry of Medbh McGuckian, Lexington Books, 2019

Más művészeti ágakról

A 2021. február 21-i előadások
A 2021. február 19-i előadások
A Nemzeti Filharmonikusok Fehér éjszakák koncertjéről
Zeneakadémia, 2021., február 8., koncertfelvétellel mutatjuk


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés