11:32 Várna: Az Ilja Shvakov néven bemutatkozó jekatyerinburgi összekötővel egyeztetjük éppen, hogy lehetne a Городские Банды (Városi Bandák) iwiwes marketingkampányának leple alatt lejáratni a Világbank elnökét, mikor üzenetet csúsztat be a Soprano-család egy tagja. Visszautasíthatatlan ajánlattal. Mióta beszervezett az FBI-ba Anna Freud Banana, tudtam, hogy sor kerül erre egyszer. Az ujjlenyomatok eltüntetése után Buda felé veszem az irányt.



17:58 Budapest: Két bölcsésznek kinéző gyévuskát követek a Hadik Kávéház felé. Csakis potenciális közönség -jellegük miatt. Mikor markáns combjaik különböző irányba folytatják útjukat, döntenem kell. A kéket vagy a pirosat? Jól választok, a McDonald’s-egyenruhást stírölve sikeresen elérem a célterületet. A lebukást kerülendő a beszélgetést rögzítő kamerát csilingelő bohócsapkám alá rejtem.

„Modi” alaposan felkészült a lektűr szakirodalmából, átfogó kérdéseivel jól felvázolja a ponyva problematikáját, szépirodalommal foglalkozó meghívottjai viszont csak elvétve olvasnak krimit, így először az elutasítás okairól esett szó. A feminista irodalomkritikában utazó „Germanista” – valamelyest ismervén a szingli ponyvákat – a gumicsizma és a magassarkú eltérő haszn(álat)ára utalva igyekezett körvonalazni az elmélyülést igénylő Irodalom és a kikapcsolódásra szolgáló ponyva különbségét. „Tudorszöszi” helyeselt, az egyszer olvasható szövegek olykor izgalmas cselekményénél fontosabbnak ítélve az újraolvasások során más-más rétegeket felmutató szépirodalmi műveket.



18:06 Tejmegméget rendelek, hogy kiszűrjem a fals hangokat. A dossziéból ismerős ukrán pincér odacsúsztatja a részvevőkről készített fotókat, csatolva mellé a retinaszkennelés révén behívott Facebook-profiljaikat. Doktoranduszok. Riadtan nyúlok a TAJ-kártyám után, lüktetni kezd a fogamba épített műholdvevő.

„Nyugatmániás” kínszenvedésnek érezte Freit olvasni. Mindent unalmasnak talált A megmentőben, egyszerűen nem tudta beleképzelni magát abba a horizontba, ahol nyitott kérdéseknek lehetne tekinteni a mű hatásvadász felvetéseit. Másféle ingerekre van beállítva, de ezt nem lehet jól kommunikálni, hogy úgy ne tűnjön, lenézi az „utca emberének” érzéseit, akiknek az igényeit kielégíti ilyesmi. A régi magyaros „Szőr”-nek nincs ideje az érdeklődési körén kívül mást olvasni, ezért a politikai thriller csak filmként jut el hozzá.

18:11 Melyik hülye találta ki ezeket a fedőneveket? Mindegy, ha megbízó neveket akar, hát szállítom. Magyarország sorsa a tét!

Menyhért Anna 2008-as felvetéseire a harisnyás lábával a figyelmemet elterelni próbáló objektum megerősítette, hogy ki kellene dolgozni a lektűrnek is a poétikáját, mert ha a magasirodalom felől közelít az irodalomkritikus (és honnan máshonnét?), akkor nyilvánvalóan alulmarad az összevetésben egy bestseller. Károlyi Csaba játssza meg az ÉS-ben, hogy elalélt Fejős Éva profin összeállított és árult regényétől, vagy ne írjon róla kritikát oda, jól megbüntetve ezzel? Az irodalmi lapok mellőző szemlélete miatt egyáltalán nem lesznek gettóba zárva a lektűrt olvasók, hiszen a weben rengeteg pozitív vélemény olvasható Frei könyvéről is, napjaink könyvízlésének véleményformálói pedig már rég nem a hivatásos, képzett recenzensek. Értékítélettől mentes besorolásnak kellene lennie, mert az utókor felülbírálhatja, hogy hiteles képet rajzolt-e egy mű a maga koráról, reflektált Várnagyi Márta. Figyelemre méltó, hogy kanonizált kortárs írókkal kapcsolatban ugyancsak megjelentek lektűrvádak: Spiró Fogságát Passuth történelmi lektűrjeihez hasonlították, de irodalomértők minősítették Závada könyveit is úgy, hogy már csak lektűrként működnek. Persze, a Jadvigára akkor kezdtek görbén nézni, mikor kiugróan sikeres lett. Holott a posztmodern utáni korszaknak nincsenek tiszta műfajai. Varga Betti szerint a kultúrtudományi szempontok erősödése az akadémiai kritikán belül feloldhatja részben a problémát, beszélgetőtársai azonban megkérdőjelezték ezt, álságosnak tartva, hogy az irodalomtudományi elemzésből kirekesztett „érdekes valamiknek” azért mégiscsak vizsgáljuk meg a státuszát.

18:27 Nem találok semmi hasznos adatot Kepets András magánlevelei közt arról, A megmentő miért lett közönségsiker a szerző ismert nevén és a reklámdömpingen kívül. Hiszen Bárdos András politikai krimije mögött hiába volt erős marketing, nem lett tömegsiker. Egy Vujity Tvrtko tarkójáról készített fotó pixelei közé rejtve sokat érő infót lelek: őszre ugyanezzel a főszereplővel napvilágot lát Frei Tamás újabb regénye, A bankár.

A bennfentesség érzése nagy vonzóereje a könyvnek. Az olvasó azt hiheti, megérti belőle a világ működését, holott csak valóságfoszlányokat kap és meseszerű megoldást. A reális problémákat is érintő álvilág álmegoldásai és a luxus részletezése sokakat lenyűgöz, közlése szerint Pethő Anitát is felcsigázta néha. [Emlékeztetőként elmenteni: bölcsészbögréknek is érdemes imponálni sok pénzzel.] Förköli Gábor viszont irritáló sznobizmusnak tartotta, ahogy a gazdag ember bemutatja a nagyvilági életet azoknak, akiknek nem adatott meg. A nők pedig boldogan azonosulhatnak a hercegre váró Adrienn alakjával, akit kimenekít lovagja, a kétkezi munkások örülhetnek a szerszámfajták hossza felsorolásának – viccelt a feminista szakértő. Abszolút pökhendi, nagyon esetlen romantikus szállal dolgozó, patriarchális regénynek ítélte a nőalakok miatt az opuszt, melyen nemcsak Magyarország sorsa múlik, hanem egy szerelemé is.



18:34 Egy lúdlábtortának látszó rejtjeles üzenetet kapok. Gyomorsavamra programozták a dekódert. Aktiválom. „Frei brutálisan sok dedikálást vállalt, rengeteg energiát feccölt a profi kampányba” – írja az Ulpiushoz beépített ügynököm, és csak dicsérő szavakat sorakoztat a későbbiekben is. Lebukott ezek szerint. (Likvidálni!)

A hírekből ezt-azt már hallani kellett az olvasónak, hogy hihetőnek tartsa a témafelvetést, de túl tájékozottnak nem szabad lennie, különben észreveszi a leegyszerűsítéseket és közhelyeket. Lengyel Imre Zsolt szűk rétegnek gondolta ezt a közönséget, ám a megjelenés után pár héttel a Libri, Alexandra és Bookline eladási listáját egyszerre vezette Frei, amire magyar szerző még nem volt képes, és az Aranykönyv szavazáson is diadalmaskodott. Alanyaink azonban a kelendő nyugati lektűrök sikerreceptjének másolásán túl egyedi magyar jellegként csupán a politikai pesszimizmust találták. Illetve Várnagyi Márta a posztszovjet trauma kezelésének szándékát említette pozitívumként („a műfaj adta határon belül”), de a jelenlévők kinevették túlzottan komolynak hangzó szavait.

18:41 Vér szivárog a fülemből. IDS_error. Blokkolták az adatforgalmat, semmi nem ment át a felvett anyagból. Hanyagul keresztbe teszem a lábam, hogy legalább a cipősarokba rejtett felvevő rögzítsen néhány percet.

Esterházy azt írta 1988-ban, hogy a politikai lektűr tisztáz, fölszabadít, leleplez, idézte provokálón moderátor, Freiről viszont úgy tartották a jelenlévők, hogy a feltárás helyett a hol ügyesen, hol ügyetlenül alkalmazott illúziókeltést választotta. De nem is irodalmi formába öntött pamfletet írt, sőt az sem mondható, hogy Magyarországról mesélt, hanem – Lengyel Imre Zsolt szellemes szavaival – egy olyan világról, amely messziről, hunyorítva hasonlít a miénkre. Varga Betti végül azért abbéli reményét fogalmazta meg, hogy van esély olvasmányos, modern magyar lektűr megszületésére. Melynél a jó stílus és a magyar nyelv helyes használata éppúgy megtalálható, mint az izgalmas sztori és a maradandó élményt kínáló ábrázolásmód.

19:10 Kovin vár: Fellélegezve bezárom a hegedűtokot. Bárokban nem szeretek improvizálni. Megsemmisítem a sütis tányérra helyezett poloskát, és kihívom a Köjált, meg a sorsot magam ellen. Keselyű három napot adott, hogy átlépjem a határt.

19:30 Moszkva tér, az óra alatt: Esterházy rüsztjéről fantáziálva figyelem a színes borítójú könyveket. Vegyek egyet az útra? A kéket vagy a pirosat? Valami ketyeg a táskámban. Az útlevélkupac alatt nem várt meglepetés fogad. Kirobbanó sikert arat produkcióm. Talán egy jó könyvet ír majd belőle egy tehetséges matematikus.

/Operatív javaslat a megbízónak: a moderátort megvenni kilóra legközelebb./