A törvény kiskapujában / Brad Furman: Az igazság ára / PRAE.HU

Míg Az igazság mindenkié című ’79-es tárgyalótermi szatíra rengeteg kétes humorú jelenetet feccölt arra, hogy felfedje az igazságszolgáltatás eszmei oldala és a valós gyakorlat között húzódó ellentétet, manapság már alapvetésnek számít, hogy az ügyvédi munka és maga a rendszer sem teljesen az ideák gyakorlati betartatásáról szól, a nagybetűs igazság és a kisszerű gazság között sem feltétlenül olyan nagy a különbség. Brad Furman filmjében a Matthew McConaughey alakította Mickey Haller is olyan nagymenő ügyvéd, aki a megállapodásoknak inkább csak a pénzügyi oldalát respektálja maximálisan, a törvény betű szerinti értelmezéséből pedig inkább kiskapukat barkácsol bűnöző védencei számára. Agyafúrt, laza, pergő dumájú, elvált, macsó – és kellően magabiztos ahhoz, hogy bármilyen ügyet elvállaljon.

lincoln

Természetesen a legegyszerűbbnek látszóval fürdik be a legjobban: elfogadja Az informátorok című film újgazdag világából kilépő Louis Roulet ügyét, akit állítása szerint egy megvert prostituált próbál felültetni azzal az ürüggyel, hogy pénzt csikarjon ki belőle. A szokásos ügymenetnek hála hamar elbizonytalanodik az egyszeri néző, hogy ki a gyilkos, ki az ártatlan és ki manipulálja a háttérben a szálakat: a naiv jófiúnak látszó Louis hamar sorozatgyilkosság gyanújába keveredik, Hallert partnere meggyilkolásával gyanúsítják, és volt kliensei is ellene fordulnak, mivel ártatlanként nem becsülik sokra az életfogytiglant, amit Haller kiharcolt nekik.

lincoln2

Az igazság árának bravúrja abban rejlik, hogy egyszerre táncol el a kritikusok ítélete elől és nyeri el a nézők esküdtszékének szimpátiáját: a Michael Connelly bűnügyi író könyvére épülő script egyaránt bír lélektanilag-pszichológiailag kidolgozott karakter(ek)kel, kötelezően felsrófolt számú csavarral, némi erkölcsi okoskodással, a film pedig ellát meggyőző színészi teljesítményekkel. Az atmoszférát direkt a nyári strand-feelinghez passzintották, a divatos kézikamerás felvételek éjszakai bárok színorgiájával, jelenetenként whiskey-t bedöntő szereplőkkel, gyanúba keveredő prostituáltakkal, drogtermelő motoros redneckekkel, és persze Haller címbeli Lincolnjának különböző szögű felvételeivel vannak túlzsúfolva.

lincoln3

Habár karakterábrázolásában néhol előszeretettel merít az alműfaj sztereotípia-készletéből, mégis a szereplők ambivalens, folyamatosan változó megítélésének dinamikája működteti a filmet, ugyanis Az igazság árának legutolsó jelenetéig nem derül ki, hogy ki bűnös és pontosan miben, de a stáblista után is maradnak nyitott kérdések azok számára, akik a popcorn elpattogtatása után is szeretnek rágódni a bűnügyek homályos kérdésein. A film első háromnegyed órájának lazán szőtt szálait egy pergő fináléban csomózza össze az ismeretlen, de biztos kezű rendező, és a film végére a papírkarton mélységű főszereplőből az utóbbi idők egyik legösszetettebb ügyvédfigurája válik.

lincoln4

Az igazság árában nehéz biztos kézzel megrajzolni azt az egyértelmű morális portrét, ami a hasonszőrű filmekben a végére a főhősnek kijár: általában a rendszert terheli a kritika, és nem az igazságszolgáltatás homályzónájában dolgozó védőügyvédeket. Haller, ahogy élete gyorsan és biztosan kezd leépülni, egyre életszagúbb tulajdonságokat ölt magára, családja védelme a legsarkalatosabb teendőjévé válik, ugyanakkor megbecsüli a hozzá visszatérő bűnöző klienseket, becserkészi egyéjszakás kalandra exét, hogy aztán a köztük lévő ellentétek újult erővel domborodjanak ki, a háttérből ő manipulálja a vád tanúit, hogy közben helyre tegyen a lelkiismeretét régóta emésztő, előítéletből fakadó baklövést.

lincoln5

A címbeli Lincoln, amely a film során korántsem játszik központi szerepet, végül kövér szimbólummá dagad, nemcsak a főhős instabil határpozíciójának mozgó megtestesülése, hanem az igazságszolgáltatás pénzügy-orientációjának megfelelője lesz. Utóbbi lényege ugyanis a „deal”, az üzlet, a megállapodás, az igazság pedig alku tárgya – de hiába köszönhet az Az igazság ára a Legbelső félelemnek sokat dramaturgia és fordulatok terén, az Edward Norton karrierjét elindító filmnél csendesebben mondja ki azt az alapvetést, ami a védőügyvédek morális kettősségét is rezignált-cinikusan írja le. Haller ugyanis személyes kapcsolatai, emberi ítéletei és persze a pénz alapján válogatja klienseit, és tesz olykor az „igazságszolgáltatás” javára vagy ellenére. Se hős, se anti-hős, nem jófiú és nem gazember. Ő csak a munkáját végzi. A mi munkánk csupán annyi, hogy a stíluson kidolgozott, okos scriptre épülő film megtekintése után megízleljük újfent a keserédes konklúziót: az igazságnak nem ára, hanem árfolyama van.

lincoln6