bezár
 

film

2011. 08. 02.
Harry Potter és a műfajok kérdése
A Harry Potter regények és filmek műfajisága 1. rész
Tartalom értékelése (2 vélemény alapján):
Harry Potter és a műfajok kérdése A Harry Potter-regényeket és filmeket általában a fantasy zsánerébe sorolják, sőt egyenesen iskolapéldáiként hivatkoznak rájuk. Ritkán emlegetik a horror műfaját e művekkel kapcsolatban, pedig ha tipikus, újat nem mutató fantasy-történetekről lenne szó, nem lennének ennyire sikeresek. A Harry Potter-regényekben és filmekben a fantasy a horrorral keveredik, a világraszóló siker mellett megcáfolva egy műfajelméleti paradoxont is.
Harry Pottert nem kell bemutatni, de a 7 regény és a 8 filmadaptáció műfajiságáról érdemes megemlékezni. Egy alkotás műfajisága talán legfontosabb jellemzője, alkotók és műélvezők egyaránt régóta így kódolják és dekódolják a fikciós történeteket. A H. P.-széria azért különleges, mert két domináns műfaj, a horror és a fantasy keveredése figyelhető meg benne (melyek közül a horror „látens”), ezek ráadásul elvileg kizárják egymást.

Király Jenő szerint a fantasy és a horror (mint a fantasztikus fikció két fő zsánere a sci-fi mellett) tökéletes ellentétek, mert előbbi „jóindulatú” varázsvilágot tételez, melyben „minden megtörténhet, kivéve a legrosszabbat”, míg a horror legfőbb ismérve, hogy a „legrosszabb” megtörténik benne. Ehhez (Bettelheim és Tudor elméleteire építve) azt is hozzátenném, hogy a fantasy gyerek/családi közönséget tételező, eszképista-romantikus és fejlődéstörténetet leíró műfaj (a tündérmese nyomán), a horror viszont realista, a valódi világunknak megfelelő univerzumban játszódik, melybe a fantasy természetfelettije ártó szándékkal tör be; a zsáner emellett felnőtteknek való, konzervatív és pesszimista, vagyis ha valami elromolhat, az el is romlik. A H. P. a fantasy egyik alműfajaként számon tartott dark fantasybe is sorolható, amennyiben ezt a fantasy és horror ötvözeteként definiáljuk. E keveredés a H.P. változatos megítélését (az ifjúsági tartalomhoz képest magas korhatár már a regények esetében, és sok elmélet, melyek szerint káros hatással lehetnek gyerekekre) is megmagyarázhatja, sőt szerintem sikerüknek is ez lehet a titka. Esszémben a két zsáner kontextusában a regények és filmek (többnyire közös) fabuláját (univerzum, hős, történet- és antagonistatípusok, ideológia alapján), majd formaiságát elemzem, végül kitérek a regények és a filmverziók releváns különbségeire is.

Definíciók


„A fantasy alkotások releváns jegye, hogy a cselekmény kitalált környezetben játszódik, ahol a természetfeletti elemek jelenléte (varázslat, mágia és nem evilági, fiktív lények) természetes adottság, azok szerves részét képezik az adott világnak.” (Molnár László: A fantasy. In: Zsánerben). Király ezt „motivált fantasztikumnak” nevezi, mivel nem kapunk magyarázatot a fantasztikus jelenségek létezésére, a valószerűtlen valószerű. Talán Katherine A. Fowkes definíciója a legjobb, aki szerint a műfaj legfőbb ismérve, hogy „ontológiai törést” érzünk saját, valódi világunk, valamint a mű univerzuma között. A horror Varga Zoltán szerint „rettegés, iszonyat, félelem kiváltását célzó műfaj, amely ezeket a hatásokat a monstruozitás megjelenítésével kívánja elérni, amely többnyire fantasztikus jelenség, de nem kizárólagosan az”. A horror tehát akár realista is lehet, a fenyegetés nem kötelezően természetfeletti, pusztán az apollóni egyensúlyt felborító dionüszoszi káosz, ami egy szimpla agresszor képében is megjelenhet. A természetfeletti megmarad abnormálisnak, így számos horror fabulájából hiányzik a fantasztikum, mert arra egy fordulattal racionális választ kapunk (pl. a hős őrült). A dark fantasy alulreprezentált a szakirodalomban, sorolnak ide hősként szörnyet felvonultató (Interjú a vámpírral), átlagnál sötétebb hangulató fantasy (A setét torony) vagy a természetfelettit veszélyként tételező (Hellraiser) opusokat, de én a fantasy és a horror keveredését értem alatta.
 
 
Világkép
 
Univerzuma alapján a H.P.-t a fantasy legesszenciálisabb alműfajába, a high fantasyba (mely teljesen alternatív mesevilágot tételez, pl. Gyűrűk Ura) sorolják. Nikki Gamble és Sally Yates szerint a H. P. a high fantasy legenyhébb formáját képviseli: másodlagos varázsvilágban játszódik, mely része az elsődleges, a néző valóságról alkotott tapasztalatával megegyező világnak, de attól elszigetelt helyen található (a Roxfort-birtok). Szerintem a H.P. a realistább, emiatt a horrorhoz húzó low fantasyként jellemzhető (melyben nincs külön varázsvilág, pl. Alkonyat), mivel a valódi és a varázsvilág nem választható ketté. A történetek hangsúlyos pontja a mesevilágba való be- és kilépés, ettől még lehetne high fantasy (ahogy a Narnia krónikái), itt viszont a varázslók és varázslények többsége titokban a valóságosnak megfelelő emberek között él, rejtőzködve, akár a vámpírok. A varázsvilág törvényei megegyeznek az elsődleges világéval (racionális magyarázatot kapunk a különbségekre, pl. az elektronikát zavarja a mágia), a fantáziavilágnak nincsenek „bennszülött” képviselői, minden karakter az elsődleges világból származik vagy tudatában van a létezésének. A Roxfort ráadásul a záró opusnak már nem fő helyszíne, csak a finálé játszódik ott. A varázslók külön világ helyett sokkal inkább titkos társaságot alkotnak, vagyis a H. P. alkotói úgy integrálják a fantasyt egy valóság-univerzumba, ahogy a szintén „felejtés-trükkökre” építő Men In Black esetében a sci-fivel történik. A fantáziauniverzum ráadásul – ellentétben sok high fantasyval – kevés eredeti, az alkotók által kitalált varázslényt vagy jelenséget tartalmaz, mivel arra a fikciós összeesküvés-elméletre épít, hogy a nem bizonyított létezésű, mitikus-legendás lények és jelenségek valójában léteznek.
2
 
A H.P. saga kiindulópontja a valóság (a hős eleinte nem tudja, hogy létezik mágia), a természetfeletti csak később érkezik, nyitánya alapján tehát a horror zsánerébe is sorolató. A fantasy mesevilágán belül általában nincsen külön természetfeletti, azaz nem történnek racionalizálhatatlan, a világ törvényeinek ellentmondó események, de ha mégis, akkor ezek pozitív dolgok. H. P. világában a jóindulatú csoda mellett létezik rosszindulatú természetfeletti is, sőt az a domináns. Egy reprezentatív példa: a hős a Titkok kamrájában hirtelen testetlen, erőszakos tartalmú hangokat kezd hallani, ráadásul környezetéből egyedül (horror-bonyodalom!). A hős nem mozog otthonosan a varázslóvilágban, így nem esik kétségbe, amíg varázsló születésű barátja fel nem világosítja: „Ha valaki olyan hangokat hall, amiket senki más, az még a varázslók világában sem számít jó jelnek.” A legtöbb H.P.-opusban egy-egy felfoghatatlan, a varázslóvilág törvényeinek ellentmondó esemény bontja meg a rendet, amelyre a történet megoldásában racionális választ kapunk. A Titkok kamrája végén kiderül, hogy a hős azért hallott testetlen hangokat, mert ért a kígyók nyelvén, és egy szörny-kígyó sziszegését hallotta.
4
Halottak térnek vissza (Voldemort, Féregfark), zavarbaejtő rémségek (antagonisták manőverei), furcsaságok történnek (álmok, látomások, képességek), ezek jelentik a valóság törvényeit látszólag felrúgó bonyodalmat. Az, hogy legvégül racionális választ kapunk a megmagyarázhatatlannak tűnő jelenségekre, nem érvényteleníti az addig kiváltott horrort, sőt az efféle logikus válaszok kifejezetten gyakoriak a horrorban, elég a Psycho végén elhangzó analízisre gondolni. A rémregényben és a horrorfilmben egyaránt gyakori a természetfelettire adott racionális magyarázat: gyakran a hős egyszerűen csak őrült, ritkábban pedig (pl. Ördöngösök) a természetfeletti összeesküvéssel és trükkökkel magyarázható. Lovecraft szerint a korai rémregények „együgyű magyarázatokkal” zárulnak, amilyen a testetlen hangok magyarázatául szolgáló hasbeszélés. 
6
A zavarbaejtő rejtély a kriminek is bonyodalma, így különbséget kell tenni a bűnügyi filmek banális, és a fantasztikus-természetfeletti rejtélye között, ám a horrorban gyakori az előbbi is („whodunit” giallo és slasher), viszont az utóbbi sokkal inkább sajátja. A fantasyban nincs rejtély, sokkal inkább a suspense (feszültség, izgalom, azonosulás helyett a főhősért való aggódás) és a látványos akció (harc, háború) dominál, és egy hősi cselekedet annál emelkedettebb, minél jobban ismerjük a veszélyt, tehát a néző általában többet tud, mint a hős, ellentétben a horrorral. H.P. esetében elmondható, hogy a befogadó pontosan ugyanannyit tud, mint a hős, nincs suspense, sokkal inkább az azonosulásból fakadó horror-sokk (a hőssel együtt ijedünk meg) dominál. A legtöbb részben pusztán a prológus független a hőstől, viszont sok horror nyit hangulatot megalapozó sokkjelenettel, a Tűz serlege esetében ráadásul utóbb kiderül, hogy H.P. álmában látta a prológust, tehát ezúttal is azonosulásról, vagyis a hősre korlátozott elbeszélés miatt rejtélyről van szó suspense helyett. Noel Carroll szerint a horrorsztori felfedezésnarratíva, melyben titok van, a néző kíváncsi az ismeretlen horror-tárgy mibenlétére (avagy hogy fest a szörny, hogy lehet elpusztítani), de az információt késleltetve kapja meg. A tárgy nem csak ismeretlen, de irracionális is, a titok megismerése, a megmagyarázhatatlan racionalizálása vezet el a befogó katarzisáig. Mind a hét H.P.-opusra igaz ez az elmélet, a Titkok kamrája pedig iskolapéldája eleinte ismeretlen szörnye miatt.
 88
 
A H.P.-univerzumban nem csak természetfeletti rejtély, hanem babonásság is létezik, ami szintén a horror sajátja (A horrorfilm cselekményét a problémák racionális-tudományos illetve tradicionális kezelése között támadt konfliktus mozgatja. “ – írja Judith Hess Wright.). Az Azkabani fogolyban a hőst egy fekete kutya kísérti, amely babonás környezete szerint a halál ómene. A földhözragadtabbak kinevetik e babonát, és a racionális választ adó megoldás őket igazolja: a kutya Sirius Black állati alakban. Arra is találhatunk példát, amikor a legenda igaznak bizonyul: Titkok kamrája esetében a történelemtanár mítosznak tartja a kamrát és a benne lakó bestiát, de legvégül kiderül, hogy tévedett. A H.P. világa tehát inkább horror-univerzum, mint fantasy-mesevilág, mivel hasonló törvények határozzák meg, mint valódi világunkat.
9
A H.P. meghatározó helyszínei alapján is sorolható a horror zsánerébe. A Roxfort-birtok elszigetelt varázsvilága relatíve banális és zárt hely, alig alkalmas a fantasyban megszokott kalandokra. Iskola mivolta miatt a varázsvilág viszonylatában hétköznapi, lakóit házirend szabályozza. A protagonista diákok magánnyomozásai és kiszökései normasértésnek minősülnek, ami a horror bonyodalma. A Roxfort kifejezetten biztonságos helyszín (a varázsvilág legbiztonságosabb helyeként is emlegetik), hisz a rettegett Dumbledore őrzi, így az itt történő borzalmak nagyobb súllyal esnek latba, mint egy nyilvánvalóan veszélyes fantasy-küldetés esetében. A Roxfort területén a diákokra számos veszély leselkedik, ám a rémségek az opusok bonyodalmait leszámítva ritkák. A fantasy helyszínei veszélyesek, izgalmasak és rendkívüliek, míg a horror banális és biztonságos helyeken játszódik (slasherek kertvárosai, tinihorrorok iskolái), és a H.P. helyszínei az utóbbiak közé sorolhatók.
 10
 
Nem csak a varázslóiskola, hanem a varázslóvilág is nevezhető biztonságosnak. A fantasy (különösen a high és a „kard és varázslat”) háborús időkben játszódik, a varázsvilágot új hatalom fenyegeti (Gyűrűk Ura), vagy zsarnok uralja (Conan, a barbár). A H.P.-ben Voldemort megöli a hős szüleit, ő viszont rögtön bosszút áll, mivel ellenfele csodás módon életét veszti, amikor megtámadja a csecsemő hőst. A varázsvilágban tehát béke van, egészen Voldemort visszatéréséig, ami csak a 4. opus végén következik be. Voldemort csak az 5. opus zárásakor fedi fel magát a varázslók előtt, és a 7.-ben indít nyílt háborút. A záró opusra jutunk el tehát abba a háborús szituációba, amelyben a fantasyk általában játszódnak, addig viszont béke és nyugalom honol a varázslóvilágban, mely apollóni rendet a horror zsánerére jellemző dionüszoszi monstruozitás fenyegeti ideiglenesen, de végül mindig visszaáll a korábbi rendszer, a világ megváltása csak a záró rész végén következik be. A normalitást fenyegető szörnyet mindig legyőzik, legyen szó Voldemort szolgáiról (pl. Mógus) vagy igazi szörnyekről (Voldemort kígyói). Az állapotok ugyan változnak a művek sorozat-jellegének megfelelően, de a törvények nem; a változás inkább negatív, mint pozitív irányú (vagyis progresszív fantasy helyett konzervatív horror-narratíváról van szó), hisz a 2-6. opus végén a hősök helyzete súlyosbodik (pl. Black, Dumbledore halála miatt).
11
Sok esetben konkrétan a horror helyszínei jelennek meg: a Roxfort gótikus kísértetkastély, és a finálék is borzongató helyeken játszódnak (pl. temető). Középkori varázsvilága alapján a H.P. lehetne high/történelmi fantasy, viszont a múlt itt nem a fantasy romantikus módján jelenik meg, sokkal inkább a horror erőszakos múltjaként (pl. középkori büntetések a Roxfortban, konzervatív antagonisták), vagy külsőség marad, hisz a diákok úgy szocializálnak, ahogy egy realista tinifilmben tennék.

Folytatása következik!

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Csiger Ádám --


További írások a rovatból

film

Óda a merengő ifjúsághoz Óda a merengő ifjúsághoz
Joachim Trier: A világ legrosszabb embere
Anders Thomas Jensen: Az igazság bajnokai
Edgar Wright: Utolsó éjszaka a Sohóban

Más művészeti ágakról

színház

Shakespeare webszínházban: kezdődik a második felvonás Shakespeare webszínházban: kezdődik a második felvonás
Othello, János király és Antonius és Kleopátra a Shakespeare/37 sorozat feldolgozásában
gyerek

Lépesméz, zseléprint és papírszív Lépesméz, zseléprint és papírszív
Trogmayer Éva és Egervölgyi Lilla Medvemese című első kötetéről
Magyar költők amerikai antológiájának bemutatója
színház

Száz év, egy dráma Száz év, egy dráma
Páros interjú Rák Katival és Czető Bernát Lászlóval


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés