bezár
 

színház

2011. 10. 21.
Imádkozzunk elég fügéért és egy komfortos vallásért!
William Kentridge és Woyzeck a Trafóban
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Ritkán mondható el, hogy egy nemzetközi hírű kortárs művésznek egyszerre tekinthető meg kamara-kiállítása és bábelőadása ugyanabban a városban. A szénrajz alapú animációiról elhíresült William Kentridge művészetébe idén ősszel egyszerre kóstolhattunk bele a Szépművészeti Múzeum kiállítótermeiben és a Trafóban. Sőt, az utóbbi helyszínen az animációk egy bábelőadást is magába foglaló, összművészeti produkció szerves részeként voltak megtekinthetőek.
Kentridge-re gondolva az üres közegből kibontakozó szürke ábrák, emberi alakok és használati tárgyak képei, a tudati tartalmak szimbolikus leképzései jutnak az eszünkbe. A tisztán képzőművészeti elképzelések a Handspring Puppet Company felnőtteknek szóló bábműsorában központi helyre kerültek: a megelevenedő ceruzarajzok a szereplők, sőt időnként a nézők tudatának, gondolatainak kivetítéseként jelentek meg a vásznon.

Az évek óta sikeresen futó, több országot bejárt Woyzeck a Highvelden Georg Büchner Németországban játszódó művének adaptációja. A cselekmény helyszínét az alkotók Johannesburgba helyezték át, főhősük pedig német katona helyett bevándorló munkás lett. A sivár életkörülmények közt boldogulni próbáló, anyagi és erkölcsi bizonytalanságban élő Woyzeck elméjének elborulását, végül pedig egy gyilkosság elkövetését kíséri nyomon a történet.
Kentridge
Bár a “kikiáltó” már a darab elején friss hullákat ígér, az igazi gyilkosságra sokáig kell várni. Addig a kétszintes bábszínházban, az asztal és a paraván tetején jó pár vizuális ötlet megvalósulását, a dramaturgiába időnként szervesen illeszkedő, máskor talán öncélúan kilógó jelenetet követhetünk végig. Ilyen a Woyzeck belső történéseit megérteni teljesen képtelen fehérbőrű orvos diagnózisa is, amikor a főhős szemét, fülét vizsgálva a beteg tudatából áradó nyers állatiasság hangjait közvetítik az orvosi eszközök, és az azokhoz illő képsorok jelennek meg a kivetítőn. Ugyanakkor saját füléhez tapasztva a műszert, a doktor nem tapasztal mást, mint a klasszikus zene harmóniáját. Az asztal felületén és a paraván felett, a vásznon nemcsak Kentridge animációi, hanem árnyjátékok is megjelennek, az animáció-árnyjáték-bábjáték kombináció pedig kollázs benyomását kelti.

Ugyan a Woyzeck gyilkosságáig vezető történet szét-szétesett – vagy a formák és megjelenítések szokatlansága terelte el a figyelmet az események folyamatáról –, a képzőművészet és a bábművészet eszközeinek egymás felől való értelmezése igazán emlékezetessé tette az előadást. Kentridge, aki az eredeti, 1992-es műsor rendezője is volt, a kiindulásul szolgáló német darabot kiemelte kontextusából, és a világegyetemben magányosan kóborló gyermek mitikus meséjének animációs feldolgozásával vagy az egyházi, illetve népi dallamok szerepeltetésével helyezte jellegzetesen dél-afrikai összefüggésbe.

Woyzeck a Highvelden

Handstring Puppet Company

Georg Büchner alapján

Rendezte: William Kentridge
Az újrajátszást rendezte: Luc de Wit
Színész: Mncedisi Shabangu
Bábosok: Nkosinathi Gaar, Jason Potgieter, Hamilton DhlAmini, Busi Zokufa

2011. októrber 7.
Trafó Kortárs Művészetek Háza

Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál

nyomtat

Szerzők

-- Burns Katalin --


További írások a rovatból

A Cicikrisztus (NippleJesus) című előadás az Apolló Galériában
Beszélgetés az Octogonról a FUGA Építészeti Központban
Az orosz barát az Örkény Színházban
Márfi Márk Telik című drámájának 82. előadásán jártunk

Más művészeti ágakról

Az Életünk folyóirat téli lapszámbemutatójáról
Brnói napló, negyedik rész
Az Élet és Irodalom LXX. évfolyamának 5. számáról
Műfordítói est a Szépművészeti Múzeumban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés