bezár
 

gyerek

2011. 12. 01.
A Diótörő az átlépésről szól – Interjú Horváth Viktorral
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A Diótörő az átlépésről szól – Interjú Horváth Viktorral A napokban jelent meg a Jelenkornál E. T. A. Hoffmann kísérteties részektől sem mentes karácsonyi történetének egy egészen újszerű feldolgozása: Horváth Viktor író, műfordító versbe szedett Diótörője. A könyvben látható borzongató illusztrációkat Vincze Luca Fanni végzős gimnazista készítette. Vajon gyerekeknek szánta-e Hoffmann a hétfejű Egérkirállyal harcoló fabábu meséjét? – többek között erről is beszélgettünk a kötet szerzőjével.
PRAE.HU: Találkoztál gyerekként a Diótörő-történettel?

Horváth Viktor: Nem. A szüleimmel operába nem jártunk, az 1979-es, kissé megcsonkított Móra-kiadás pedig szerencsére nem került a kezembe. Valamikor az egyetemi tanulmányaim közben találtam egy antikváriumban körülbelül húsz régi, Franklin-kiadású könyvet, darabja húsz forint volt, az összeset megvettem. Ezek között volt egy Hoffmann-kötet, benne a Nußknacker und Mausekönig. 1930 körüli kiadás, a fordító Sárközy György, és úgy tudom, azóta sem fordította le senki regény formában magyarra.

PRAE.HU: A mese legtöbb átirata elrugaszkodik az eredeti szövegtől, túlzottan leegyszerűsíti és megszelídíti azt. A te verses meséd egyáltalán nem ilyen, már a történet elején ott sziszeg a karácsonyfán az ezüstkígyó, a polgári idill repedésein egyre-másra betüremkednek az egerek. Egy ízben így definiáltad a művet: romantikus horror kicsiny gyermekeinknek. Miért tartod fontosnak hangsúlyozni a műben megjelenő sötét oldalt?

Remélem, hogy nem a sötétet hangsúlyozom. A jó és a rossz kulturális képződmény, csak az emberi képzelet, filozófia és hitélet számára léteznek, nagyjából csak a platonizmus és a monoteizmus óta. Ókori mítoszokban és történetekben, a politeista hitvilágban még integrált személyiségek (és istenek) futkosnak, ekkor a kozmosz még nem polarizált, és ez szerintem sokkal egészségesebb világ, mint ami ez után jött. Itt a harc még kívül van – az emberen kívül és a közösségen kívül –, aztán bekerült a személyiségbe, és így olyan bűn- és bűntudatkultúra jött létre, amely máig megnyomorít bennünket. Létrejött a hasítások, elfojtások és önmagunk számára sem bevallott hazugságok szövevénye, a gyóntatóatyák és pszichiáterek paradicsoma. Én mindenesetre hűséges voltam Hoffmannhoz, tehát ez a történet is olvasható a jó és a rossz küzdelmeként – is.

Vannak híres regénykezdő mondatok, amelyek mint csepp a tengert, hordják magukban az egész szöveget (Valaki megvádolhatta Joseph K.-t…). A Diótörő és Egérkirály első mondata arról szól, hogy december 24-én este két gyereknek tilos volt bemenni a nagyszobába; magukra hagyva, a homályban várták az időt, várták az engedélyt a bejutásra, az átjutásra, várták a fényt. Lezárt határok időben, térben és a képzeletben, elválasztottság, az átlépés reménye, más szóval transzcendencia. A Diótörő az átlépésről szól, az átlépés tétje pedig az, hogy önmagunk leszünk-e utána is, vagy meghalunk, megőrülünk. A családi filmek és lányregények erre hazug választ adnak: életben maradunk, az üdvösség lehetséges már a földön. Hoffmann sokkal tisztességesebb: nála is egybekél a boldog pár, de a szöveg utal rá, hogy az üdvözüléshez át kellett lépni a normális világ határát.



PRAE.HU: Nagyon sajátos nyelvet használsz, talán a groteszk humor a legfőbb jellemzője, szórakoztató a szöveg, még ott is, ahol borzongatóan félelmetes. Ezenkívül mai nyelven szólaltatod meg Hoffmann művét, olyan kifejezéseket, szófordulatokat használsz, amelyektől friss és élvezhető lesz az egész történet. Volt-e az átdolgozás során olyan rész, amely kemény diónak bizonyult?

A nyelv adta magát az eredetiből és a régi magyar prózafordításból, meg abból, amit a verses beszéd generált – azt hiszem, a nyelv is hűséges Hoffmannhoz. A kemény dió a dramaturgia volt. Összébb kellett húzni a szálakat – nem is annyira a terjedelem, mint inkább az áttekinthetőség miatt. Moderálni kellett a brutális zseni szerzőt. Ha ez a Diótörő valami miatt korhatáros, akkor az a követhetőség: szerintem például a mese a mesében séma ötéves kor alatt problémát okoz.

PRAE.HU: A versbe szedésnek köszönhetően az egész történet esszenciálisabb és fülbemászóbb lett. Amikor elkezdted az átdolgozást, rögtön a verses forma ugrott be?

Nem, a feladatom csak az volt, hogy jól lerövidítsem prózában – szóval eleinte azt hittem, hogy sima napszámos munka lesz –, aztán rájöttem, hogy nem vagyok képes rendesen lerövidíteni, illetve ha mégis, akkor az szégyenletes lesz. A vers viszont engedi olyan intenzívnek és ökonomikusnak lenni a beszédet, hogy egy regény is tetszés szerint, akár egy mondatnyi hosszúságúra lerövidíthető. Igaz, akkor az talán már nem is csak vers, hanem költészet. A verssel kölcsönösen irányíthatjuk egymást. Olyan, mint egy gép, például fényképezőgép: bárki fényképezhet, de ha a gép uralkodik, és a fotós működik az ő funkcióiban, abból hitvány, sablonos képek lesznek, ha viszont az ember képes a gépet a saját funkcióiban működtetni, akkor megtud valamit magáról, az üdvösségről és az őrületről. A gép akkor mutat túl apparátus természetén, ha alkotóval találkozik. Minden klisével ez a helyzet.



PRAE.HU: Mi volt az oka annak, hogy Hoffmann Pirlipát hercegnője helyett a te mesédben egy herceg szerepel?

Ez a leglényegesebb dramaturgiai változtatás. Pirlipát beolvadt Diótörőbe. Szívesen mondanám, hogy így jobb lett, ha mernék Hoffmann fölött ítélkezni, na jó, merek, szerintem így jobb lett. Pirlipát feleslegesen és szervetlenül lifegett a történeten, pszichoanalitikus értelmezők Marie személyiségének előképét vagy alteregóját olvassák bele, ez persze lehetséges, így olvasva kevésbé szervetlen, de engem az analízisnél jobban érdekel a transzcendencia.

PRAE.HU: Már Hoffmann korában is megoszlott a kritikusok véleménye azt illetően, hogy a Diótörő gyerekeknek való-e vagy sem. Hoffmann később újra megjelentette a mesét, immáron egy kerettörténetbe ágyazva (Szerapion-ciklus), ahol az egyik szereplőt szócsőként használva elmondja, hogy éppenséggel pont a gyerekek értik igazán a történetet, mert ők még nem tesznek különbséget a valódi és képzelt világ között. Számukra az átjárás egyikből a másikba természetes. Mit gondolsz erről?

Ugyanezt. Hiszen Hoffmann is éppúgy volt képes látni, mert kétségbeesetten akart menekülni ebből a számára kényelmetlen valóságból, a saját, evilági valóságából, és úgy tűnik, az alkohol meg az egyéb kicsapongások erre nem voltak elégségesek, írnia is kellett.
A gyerekek a világok közötti egybemosódást valószínűleg éppúgy élik meg, ahogy a primitív ember: a Nagy Manituhoz a horizontnál tudunk átevezni kenunkkal, ahol a víz és az ég összeér. A gyerekek világképe is mágikus világkép.



PRAE.HU:  „A szülők túlnyomó többsége azt hiszi, hogy a gyermektől távol kell tartani tulajdon gyötrő gondjait: megfoghatatlan, tartalmatlan szorongásait, kaotikus, vad, sőt kegyetlen képzelgéseit. (…) csak az élet napos oldalával szabad megismertetni. De az egysíkú tápláléktól egysíkú lesz a lélek" – írja Bruno Bettelheim A mese bűvölete című kötetben. Egyetértesz ezzel a gondolattal?


Igen, sőt, az egysíkú táplálék okozta vitaminhiányba belehalunk. Szellemi és lelki vonatkozásban nem látszik meg ilyen hamar a pusztítás; valószínűleg csak felnőttkorban jönnek elő a rémes tünetek: illúzióvilág, alacsony tűrésküszöb, párkapcsolati problémák, a felelősség elhárítása, az önismeret és reflektáltság hiánya.

PRAE.HU: Álom és ébrenlét, élettelen és élő, képzelt és valós világ váltakozik egymással Hoffmann meséjében. Aki a kettőt összeköti egymással, az a félszemű Keresztapa figurája. Több értelmezés szerint ő Hoffmann alteregója, általánosabban a művészt testesíti meg, akinek bepillantása van mindkét világba, amolyan közvetítő.

Igen, ő kulcsfigura. Mágus, pap közvetítő, kreátor, sőt lehet Kreátor, aki ugyanakkor esendő is, hiszen természetfeletti vonatkozásai ellenére életveszélyben van – de hát ilyesmi más isteni személyekkel is előfordul, ha áthágják a határt. Úgy tűnik, az átlépés nemcsak az ember számára halálos veszély.

De hát a főhős nem ő, se nem a címben szereplő Diótörő és Egérkirály, hanem a kislány. Ő olyasvalaki, mint a Varázshegyben Hans Castorp, akit az élet féltett gyermekének neveznek, vagy mint a moralitásokban Akárki alakja, mint Faust vagy Joseph K. és mint Odüsszeusz. Az ember, aki kínlódva keresi a megoldást arra, hogy létezik, és ráadásul tudja ezt.

PRAE.HU: Nagyon találó a könyv borítója, a hömpölygő cukorkaáradat egyszerre édes és fojtogató - a mézfolyóba süllyedő hajó is az egész történeten végigvonuló kettősséget ábrázolja jelképesen. Mondanál pár szót a könyvben látható illusztrációkról és azok készítőjéről? Hogyan találtad meg őt?

A méztengerbe süllyedő hajó nem akármilyen hajó, hanem csokihajó. Így milyen? Belegondolni is émelyítő, nem? Vincze Luca a lányom osztálytársa, így találtam meg, az illusztrációk pedig maiságban messze túltesznek a szövegen. Anniyra, hogy feszegetik a szöveg és látvány együttműködési lehetőségének határát. Ez a feszegetés okozza azt a feszültséget, amelyben a látvány és a beszéd valahogy mégis viszonyban kerülnek egymással – de ez nem beszélő viszony, hanem valami embertelen viszony, több és kevesebb, mint amilyen az emberi lehet: elemi.
Horváth Viktor fotóját Balogh Róbert készítette
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Boczán Bea --


További írások a rovatból

gyerek

Együtt bejárni a szövegeket Együtt bejárni a szövegeket
A Pagony Kiadó bemutatta Fenyő D. György legújabb kötetét
gyerek

2. Budapesti Illusztrációs Fesztivál 2. Budapesti Illusztrációs Fesztivál
Augusztus 30-ig lehet jelentkezni
Jean-Claude Mourlevat: Földlakó, fordította Burján Mónika, Szeged, Könyvmolyképző Kiadó, 2013

Más művészeti ágakról

színház

Szürreális találkozás báb és ember között Szürreális találkozás báb és ember között
Bunrakuról, órásokról és marionettről
Bemutatták K. Horváth Zsolt új kötetét, A bundátlan Vénuszt, Prae Kiadó, 2021
irodalom

A hétköznapok esztétikája és a fantasztikus irodalom A hétköznapok esztétikája és a fantasztikus irodalom
Beszélgetés Keserű József új monográfiájáról
Helga Flatland: Egy modern család című regényének bemutatója


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés