bezár
 

építészet

2011. 11. 24.
Budapest-hangulatok
Prae 046: Budapest – kapható az Írók boltjában és a jobb újságosoknál
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Budapest különböző hangulatai, fényei, színei, ahogy írók, költők és fotósok látják. A nyomtatott Prae Budapest-számát Csányi Vilmos, Kornis Mihály, Csobánka Zsuzsa prózarészleteivel, Can Togay és Juhász Ferenc verseivel, valamint Börcsök Mihály fotóival ajánljuk. A lap bemutatója ma este 19 órától lesz a Hadik Kávéházban (XI. Bartók Béla út 36.)

Csányi Vilmos: Kedvenc városlényem

A városok különös lények. Mert mi másnak tekinthetem ezt a folyton mozgó, lüktető, zajos, néha elcsendesedő, behatásokra élénken reagáló valamit, ami Budapestnek hívatja magát, mint összetett, néha símogatható, egyszer-egyszer vadul ellenséges, máskor nőiesen hisztériás, kiszámíthatatlan organizmusnak. Az evolúció számtalan elképesztő szörnyet hozott már létre, milliószámra nagyon különbözőeket, de néhány hasonlót is. Jellemző rájuk, hogy történetük van és viselkedésük, tulajdonságaik csak a történet pontos ismeretében érthető meg. Története csak lényeknek van, élettelen, lelketlen dolgoknak nincsen.

Messziről nézve ez a város rosszul tervezett kőhalmaznak látszik, de ez csak a váza, ami némileg összetartja a benne nyüzsgő puhább részeket. A váz is változik állandóan, néha apróbb darabja lebomlanak, majd felmagasodnak megint, magasabb értelem számára felfoghatalan okoból és nyilvánvalóan céltalanul. A kövek változása is hozzátartozik lényünk történetéhez, de ennek külön szakértői vannak, most izgalmasabb jelenségek után kutatunk.

A szilárd váz különleges apró tereket takar és megfigyelhető, hogy a köveknél jóval puhább, kocsonyás anyagdarabkák, persze aprólékos analízissel valamennyi szilárd váz ezekben is kimutaható, folyamatosan változtatják helyüket, egyes helyeken összegyűlnek, mocorognak, máskor szétszélednek, valamennyire a napszakos ritmusnak megfelelően, bár sötétben a város, gyengén ugyan, de világítani kezd. Különös jelenség, ragadozókat nem riaszt, prédát nem vonz, az evolúciós ökológia szerint teljesen értelmetlen tevékenység.

A fizikai, biológiai törvények érvényesülnek maradéktalanul, bár sokszor egészen furcsa formában. A város hatalmas mennyiségű energiát fogyaszt, és ellentétben más organizmusokkal ezt sok különböző formában képes felvenni, olaj, elektromos áram, szén, megölt növények teste mind alkalmas éltetésére, de ez korántsem elegendő számára. Állatok százezreit falja fel naponta és nem veti meg a gyümölcsöt, zöldséget sem, de a gabonát is nyeli vagonszám. Különleges idegrendszere lehet, mert a legkülönbözőbb hullámhosszakon ad és vesz rádiójeleket, elképesztő kaotikus formákban, de kimutatható egy gyenge, de intenzíven pulzáló elektromos aktivitás is, amelyen szintén zavaros és terjedelmes információs zaj áramlik.

A városlények pár ezer éve jelentek meg a bolygón, Budapest is alig néhány száz éves, keletkezésüket illetően sokféle elmélet van forgalomba, amelyekre nem térek ki, valószínűleg a bioszféra parazitái, ellenszerük még nem ismert. 


Kornis Mihály: Lemegyek rollerezni

Most az albán ávós házak előtt húzok el, mindenki így mondja. Itt laknak ezek. Fehér márvány minden, de senkit nem ismerek, aki náluk volt benn. A gyerekeik állítólag nem is jöhetnek le ide a térre. Albánok, görögök, törökök. Többet nem szabad felforradni nekik, meghalt Sztálin, azért kapták a lakásokat. Belügyes mind, mondta egy gyerek. Nem tud magyar. Portások vagy fegyveresek, a bejáratoknál autó meg sem állhat, én is elzúgok, mint a szél. Az évek óta vasakkal bezárt görögkeleti templom bejárata mellett, pláne, hogy ráhajtok: különös hely, állítólag van benne mise. Sose látni senkit. Hol mennek be és kik? Mi az, hogy ortodox? Ráhajtok, felrepülök megint. Ha teljes erőből rollizok, akkor én repülök, mint az édesanyám hasában már kis embrió koromban is, meg abban az időben, amire nem emlékszek, de most így emlékszek, pont az, hogy emlékszek, a lábam emlékszik rá, meg a tüdőm. Már annyira tudok, hogy nem is kell a kormányt nézni, ha akarok, fenn vagyok a felhőkkel, a fénnyel. Azt játszom. Hentergek ezeken a légúti gomolyagokon, megnézem Budát, Gellérthegy tetejét, kanyargózok a zöldeskékes-pirosas alkonyati fátyak réseiben. Klafa. Tiszta jó. 


Can Togay: millenniumi éjszaka


andrássy. út. éjjel. van.
a. padokon. ülnek. a. fagyottak.
mellettük. szent. istván. és. kádár. ül.
és. még. számos. nagy. halottak.

csend. van. nem. moccan. semmi.
így. ülnek. ők.
a. halottak. és. a. fagyottak.
az. utódok. s. a. felmenők.

prae.hu



Csobánka Zsuzsa: Kálvária

A Másik, míg az ajtóig ér, lassan lépked. Szinte keresi a házat, de ezt magának sem vallja be, a benzinkúttal szemben van pontosan, nem tévesztheted el. Két magas ház között egy apró. Az utcafront üres, két aprócskát is talál, amely két magas között van. Megfordul, figyeli a benzinkutat, ahhoz képest lépked. Aztán ott a fehér tábla, Országos Pszichiátriai Intézet. Nem akar ő bent semmit. Nem küldték, nem hozták, kérdései sincsenek. Csak egy kicsit boldogok akartunk lenni. Ez dübörgött a fülében, ahogy lekanyarodott az Üllői útról, a felesége hangja, ahogy elvékonyodik, a végét elnyeli a szavaknak. A szavakat kellene újra elhelyezni, hogy mit jelent reménykedni, mit jelent hinni benned újra, te, isten. Mert a nő testéről felszívódtak a hegek, leszáradtak a hólyagok fehérből rózsaszínné, barnává pöndörödött szélei is. Anna eddig néma volt, most hadarni kezdett, adjuk el a lovat, és még a héten utaljunk át a gyereknek pénzt. Így hívta, a gyereknek, pedig a méhe diónyi volt, mióta az eszét tudta, nem a sajátja.

Juhász Ferenc: Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebb 

A harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon.

Ácsorgok mélázva e kő-villany-szigeten:
az Oktogonon.
Csütörtök este van.
Nem átkozom magam.
Nem siratom.

Kék, sárga, zöld, piros eső zuhog,
Lábamnál olaj-szivárvány-patakok
és föltorlódott esőhólyagok.
Mint mozgékony-bőrű kaméleonok
agyag-csipkekorsó szeme forog
a nyüzsgő buborék-állatok
vízhártya-szeme.
Csillámbársony-bőrük gyűrődik, mozog,
színét cseréli szín után.
Egymáson másznak a piros-taréjú eső-gyíkok.
Ez a tér a virágzó kő-magány
Galapagos-szigete.

Magam vagyok.


nyomtat

Szerzők

-- Pál Dániel Levente --


További írások a rovatból

építészet

Breuer Marcell emlékkiállítás Pécsett
építészet

Az építészet mint idea és realitás a 80-as évek Magyarországán
építészet

Interjú Merényi Dáviddal
építészet

Beszámoló a 18. Velencei Építészeti Biennáléról

Más művészeti ágakról

A városarcheológia szervetlen fossziliája
gyerek

Filmek és beszélgetések barátságról, környezettudatosságról, internetfüggőségről, identitáskeresésről és első szerelemről a Cinemirán


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés