A hollywoodi Kodak Theaterben, hatalmas csinnadratta közepette vasárnap kiderül, mely filmek bizonyultak a leglobbiképesebbnek 2011-ben. Válaszadóink zöme abban egyetért, hogy nagy meglepetésekre ne számítsunk, a 10 jelölést begyűjtő The Artist – A némafilmes vélhetően tarol majd, és a színészi kategóriák díjazottjai sem érnek majd váratlanul senkit. Filmszakértőink viszont amondóak, néhány film (és azok készítői, avagy szereplői) méltatlanul hiányoznak a felhozatalból, mint a Shame – A szégyentelen, vagy a Drive – Gázt! Hogy az Akadémia sokszor kritizált ítészei hogyan döntenek, kiderül vasárnap, de most következzen, filmes kollégáink hogyan látják az esélyeket. (A nomináltak teljes listája ide kattintva elérhető).


Onozó Róbert, az [origo] filmklub Oscar-felelőse

Legjobb film: Tavaly egy szokatlanul erős mezőny leggyengébbje nyert, idén fordított a helyzet; a kategória több mint felére kis jóindulattal sem lehetne azt mondani, hogy 2011 legjobb filmjei közé tartozna. Túlteng a giccs, a kiszámíthatóság és a hamis nosztalgia, miközben az év valóban legjobbjai közül több (Drive, A szégyentelen, A tetovált lány, Suszter, szabó, baka, kém) labdába sem rúghatott az Oscarért. Három film (A némafilmes, Pénzcsináló, Éjfélkor Párizsban) van a kilenc közül, amiért tudok kicsit is lelkesedni, és némi megnyugvással tölt el, hogy tényleg a legjobb fog közülük nyerni, a The Artist - A némafilmes.

Legjobb színész: Nagyon fájt a Fassbender-mellőzés és szomorú, hogy George Clooney közepes alakítását sokáig éllovasnak tartották. Gary Oldman (Suszter, szabó, baka, kém) játékát tartom a legkiemelkedőbbnek a végső ötből, ráadásul az életművét is ideje lenne már elismerni, de Brad Pitt jutalmazásával is ki lennék békülve. Mégis, arra tippelek, hogy a legjobb film győztes, A némafilmes viszi a színész kategóriát is, hiszen Jean Dujardin magával ragadó alakítása nélkül nem működhetne ez a klasszikusokra visszakacsintó, kis boldogságbomba.

Legjobb színésznő: Nagy színésznők gyenge filmekben – nagyjából ez jellemzi az idei mezőnyt, kivéve Rooney Marát, ezért neki szurkolok, noha újoncként esélytelen a győzelemre. Meryl Streep sokadjára emel fel egy közepes filmet a jelenlétével, de a rekordszámú jelölés ellenére is úgy gondolom, hogy ő akkor nyeri majd el a harmadik Oscarját, amikor a versenyző filmje is egy szinten lesz az ő alakításának színvonalával. A kísérő "legjobb film" jelölés viszont Viola Davis malmára hajtja a vizet, bár A segítségről egyébként nem sok jót tudnék mondani. Álló ovációs győzelemre számítok, amikor az Oscar történetének második afroamerikai főszereplőnőjét kitüntetik, bár ez a szememben gyomorforgató képmutatásnak tűnik egy olyan iparág részéről, amelynek egyébként esze ágában sincs épkézláb szerepeket adni az időről-időre megtapsolt kisebbségeknek.

Legjobb női mellékszereplő: A némafilmes főszereplőnőjét, Berenice Bejót ebbe a kategóriába száműzték és ennek megfelelően ki is emelkedik belőle, míg az év éldolgozóját, Jessica Chastaint sajnos nem Az élet fájáért jelölték, hanem a sokkal jelentéktelenebb A segítségért. Azt egyáltalán nem értem, hogy A segítség másik jelölt színésznője, Octavia Spencer miért számít fél éve a kategória éllovasának, gyanítom, hogy egy év múlva már senki sem fog rá emlékezni.


Legjobb férfi mellékszereplő: Az öregurak csatájában talán Max Von Sydow okozhat némi meglepetést a csapnivaló (de meglepetésre legjobb film jelölt) Rém hangosan és irtó közelben nyújtott alakításával, de különben úgy tűnik mintha ezt a szobrot már hónapokkal ezelőtt odaadták volna Christopher Plummernek (Kezdők) – és ez így is van rendjén.

Legjobb rendező: Tavaly már eljátszottuk a "na de hogy nyerhetne ez a nímand a hollywoodi élő legendákkal szemben?!" felháborodást, és mégis igazodott a rendezői kategória a fődíjhoz, így idén sem érdemes másra fogadni, hiába van versenyben Scorsese és Malick. Michel Hazanavicius valószínűleg maga sem hitte volna egy évvel ezelőtt, hogy ilyen díszes kompániában említhetik a nevét, főleg győztesként, de a manipulatív, Oscar-megrendelésre készített amerikai filmek között egy lélegzetnyi friss levegő az őszinte lelkesedéssel készített A némafilmes, így örülni fogok, ha a rendezői kategóriát is megnyeri.

Legjobb eredeti forgatókönyv: Normál esetben a legjobb forgatókönyvet is a legjobb filmhez írják, de idén el tudnám képzelni, hogy sok szavazó felkiált magában, hogy "miféle forgatókönyv az, amiben nincs dialógus!?", így A némafilmes helyett ebben a kategóriában egy másik kedves, nosztalgikus filmet díjazhatnak, az Éjfélkor Párizsbant. Woody Allennek ez a tizenötödik írói Oscar-jelölése és ez lehet a harmadik szobra tizenöt évvel a Hannah és nővérei után, de mindezek ellenére is biztosak lehetünk benne, hogy nem fogja személyesen átvenni a díjat. Kellemes, de egyben sokkoló meglepetés lenne, ha valóban a kategória legjobbja, az iráni Nader és Simin – Egy elválás története diadalmaskodna.

Legjobb adaptált forgatókönyv: Érzésem szerint itt fogják kárpótolni a fontosabb kategóriákban alulmaradó Utódokat. Kár, hogy ez olyan érdemesebb jelöltek kárára történik majd, mint a Suszter, szabó, baka, kém vagy a Pénzcsináló.

Legjobb operatőr: Izgalmas kategória, mert A némafilmest gyengíti a fekete-fehér, A leleményes Hugót pedig a mesefilmes látványvilág, így az ész azt diktálná, hogy Az élet fája legmegérdemeltebb jelölése változzon díjjá. Emmanuel Lubezkinek ráadásul ez az ötödik jelölése, bár a tavalyi Roger Deakins fiaskó szemléltette, hogy a technikai kategóriákban nem nevekre ikszelnek, hanem a filmekre. Szóval arra gyanakszom, hogy minden látvány-kategóriát Scorsese Hugója visz majd.

Legjobb idegen nyelvű film: Ebben a kategóriában hiába keresnénk bármi racionalitást, eszük ágában sincs szinkronban szavazni a világ nagy fesztiváljaival. Így ahogy nem kapott Oscart A próféta, A fehér szalag, a Pán labirintusa vagy az Amélie, könnyen előfordulhat, hogy az egyértelmű éllovasnak tűnő Nader és Simin – Egy elválás története is veszít a szentimentálisabb lengyel vagy kanadai jelölttel szemben. Én a leghátrányosabb helyzetből induló belga Bullheadnek drukkolok, mert pár hete láttam, és igazi Oscar-tendenciákkal szembemenő remekmű.




Hanula Zsolt, akinek kedvenc helye A hetediksor közepe

Legjobb film: Hadd kezdjem azzal, hogy vastagon nem érdekel az Oscar- és a többi díjkiosztó, sose néztem még meg a tévében. A művészet nem sport, hogy győztest hirdessünk, ízlések, hangulatok dolgoznak a nézőben. Az Oscar ráadásul minősített eset, mert milliomos ficsúrok koktéloznak és lesik, kinek milyen az estéjije. Undorít az egész. Ugyanakkor tippem természetesen van. Amikor láttam Az élet fáját, kétségem nem volt afelől, hogy a következő Oscar-díjas pereg előttem, azóta viszont annyi jóval otrombábban hatásvadász film került be a jelöltek közé, hogy nehéz a döntés. A The Artist és a Hadak útja remek hommage, de egyik sem az év legjobbja, a Pénzcsináló és az Utódok is kedves filmek, de hogy Oscar-díjas legyen valamelyik… Woody Allen a jelöltek között, gondolom csak vicc. Mégiscsak Az élet fája lesz a befutó?

Legjobb színész: Itt ugye "boy next door" ritkán kap díjat, nem árt, ha a figura hendikepes, vagy híres, de legjobb, ha mindkettő (lásd a tavalyi győztest). Jean Dujardint azért tartom egy bajusz-szőrszállal esélyesebbnek a többieknél, mert meg lehet ideologizálni, hogy neki különösen furcsa feladata volt, hiszen némafilmesként a szöveg helyett a mimikára került a hangsúly – ugye az egész történet arról szól, hogy a két filmtípus közötti átjárás nem olyan nyilvánvaló. Ugyanakkor imádtam, ahogy Brad Pitt félig zseni, félig proli a Pénzcsinálókban. Apropó, őt miért is nem Az élet fájáért jelölték?

Legjobb színésznő: Itt sajnos nem sok izgulni való maradt, ahogy tavaly, úgy idén sincs a kategória favoritjának komolyan vehető kihívója. Esetleg Glenn Close, aki egy egész életében férfi komornyikként szolgáló nőt formáz meg – na ez tipikusan olyan szerep, amit Oscar imád! Ennek ellenére aligha érdemes a Margaret Teachert alakító Meryl Streep ellen fogadni.

Legjobb mellékszereplő: Kenneth Branagh. De tényleg, amennyire elegem van belőle a századik modoros és a végletekig romantikus rendezései miatt, annyira meggyőző az Egy hét Marilynnel Laurence Olivierének szerepében. De ha a Rém hangosan és irtó közel nem kap valami nagyobb elismerést, akkor ezt vágják majd hozzá, név szerint Max von Sydow-hoz.

Legjobb női mellékszereplő: Octavia Spencer. Megint csak: felénél jártunk a filmnek (Segítség), amikor összesúgtunk és megállapítottuk, legjobb női mellékszereplő Oscar, tuti. Egyrészt tényleg nagyon jó, másrészt elnyomott színes bőrű asszony hányattatásai. Ennél több nem kell.

Legjobb rendező: Ok, szóval nem vagyok szerelmes Az élet fájába, sőt nekem kicsit sok is, de hogy ennél jobban megrendezve nincs film az elmúlt egy évtizedben, abban biztos vagyok. Igen, így jobban belegondolva, legjobb film díjat nem fog kapni, de a rendezésért Malick számomra megkérdőjelezhetetlen. Bár itt jegyezném meg, hogy rendkívül hiányzik a jelöltek közül Steve McQueen és a Shame, amely filmet egyébként úgy ahogy van, ignorált az Akadémia. Például ezért is komolytalan.

Legjobb eredeti forgatókönyv: Szóval nem rossz ez az Éjfélkor Párizsban, de hát tudjuk, hogy Woody Allen nem csinál már olyan jókat, mint régen. Pedig nem vagyok egy "Régen minden jobb volt"-ot mantrázó pesszimista. Viszont a már említett erényei miatt itt is nagy esélyes a The Artist, de valamiért a Nader és Siminre adnám a voksomat.

Legjobb adaptált forgatókönyv: Gőzöm sincs. Tényleg. Viszont mind remek darab. Már a forgatókönyv. Gyűlölöm a 3D-t, ezért remélem, hogy A leleményes Hugónak ezzel szúrják ki a szemét, nem valami komolyabb kategóriával.

Legjobb operatőr: Az élet fája (Emmanuel Lubezki). Nem tudok mit hozzátenni, hogy ne ismételjem önmagam. Az összes többi jópofa, ez meg mestermunka.

Legjobb idegen nyelvű film: Mit mondhatnék, egyedül a Nader és Simint láttam, mint ahogy, felteszem, a legtöbben így vannak ezzel idehaza. De ez a kategória utólag úgyse érdekel senkit a nyertes országon kívül.




Gelencsér Gábor, filmesztéta, Az ELTE BTK MMI Filmtudomány Tanszékének docense

Legfeljebb neveket tudok felsorolni, akiknek személyesen örülnék (de ettől még nem biztos, hogy esélyesek):

Legjobb film: Midnight in Paris (Éjfélkor Párizsban)

Legjobb színész: Jean Dujardin (The Artist – A Némafilmes)

Legjobb színésznő: Viola Davis (A segítség)

Legjobb mellékszereplő: Kenneth Branagh (Egy hét Marilynnel)

Legjobb női mellékszereplő: Octavia Spencer (A segítség)

Legjobb rendező: Michael Hazanavicius (The Artist - A némafilmes)

Legjobb eredeti forgatókönyv: The Artist - A némafilmes

Legjobb adaptált forgatókönyv: Suszter, szabó, baka, kém - Tinker Tailor Soldier Spy

Legjobb operatőr: Guillaume Schiffman (The Artist - A némafilmes)

Legjobb idegen nyelvű film: In Darkness




Nemes-Jeles Veronika, az Országos Diákzsűri tagja, a filmek és a piros színű ruhák elkötelezett rabja

Legjobb film: The Artist - A némafilmes (rendező: Michel Hazanavicius). Norma Desmond utópiája valóra vált, és magáért beszél.

Legjobb férfi főszereplő: Jean Dujardin (The Artist- A némafilmes). Brad Pitt a kategória Meryl Streepje: sokak fejében él úgy, mint akinek az összes gyereke más Oscar szoborral alszik otthon. Megérdemelne egy rangos elismerést végre, de ez vélhetően idén is elmarad, ahogy számításaim szerint korunk egyik legelképesztőbb átalakulóművésze, Gary Oldman sem viszi haza az aranyszobrot, s talán az is szerencsésebb, ha az egyre kiforrottabban remekelő George Clooney sem az Utódokért kapja az újabbat. Ryan Goslingot sokan keressük értetlenül a jelöltek közt, de legalább Jean Dujardinra rátaláltunk, aki újra eszünkbe juttatta, miért is nem tudunk mozi nélkül élni.

Legjobb női főszereplő: Meryl Streep (A Vaslady). Viola, Rooney és talán Michelle között dőlhet el idén a szekció csatája, de Meryl Streepnek, ahányszor csak vászonra lép, összehasonlíthatatlan lesz az alakítása másokéval. A modern filmben Ő a lenyűgöző Mary Poppins, aki újabb és újabb figurákat, arcvonásokat, hanglejtéseket, mimikákat ránt elő laza kézmozdulattal varázstáskájából – mi pedig hozzászokunk, hogy mindig ott van. Megmosolyogtató talán, hogy rá voksolok, de harminc éve nem kapott Oscart, és ami a legtöbbet nyomhat a latba: Anyukám is Neki szurkol.

Legjobb női mellékszereplő: Berenice Bejo (The Artist - A némafilmes). Bár nagy eséllyel A segítség gárdájából kerül ki az idei nyertes, jó volna, ha Hollywood vakuvillanásai Berenice Bejót is sokáig dicsfénybe vonnák. Olyan új oldalát ismertük meg a színésznőnek a The Artistban, mint akár néhány éve Marion Cotillard-nak a Piafban: mintha mindig is erre az alakításra várt volna.

Legjobb rendező: Michel Hazanavicius (The Artist - A némafilmes). Bár Alexander Payne George Clooney művészi eszköztárának eddig ismeretlen rekeszeibe engedett bepillantást számunkra, szerintem idén Michel Hazanavicius mindent visz. Ezt a kategóriát legalábbis kötelezően, bár nehezebben döntenék, ha Nicolas Winding Refn rendezői kvalitásai is jelölést értek volna.

Legjobb eredeti forgatókönyv: The Artist - A némafilmes. Az Éjfélkor Párizsban forgatókönyvének eredetiségét szeretném megkérdőjelezni, persze csak a szó második jelentéstartalmát tekintve, azonban a The Artist örömteli példa arra, hogy ha páratlan gondolatokat fűznek egybe és mégis klasszikus módon szerkesztik egésszé őket, műfajtól függetlenül (!) bármely évtizedben elkápráztatják a nézőteret.

Legjobb adaptált forgatókönyv: Suszter, szabó, baka, kém. Akkor illene a forgatókönyve mellett voksolnom, ha az alapjául szolgáló John le Carré regényt is olvastam volna már. Vagy ha legalább a történetszálak nagyját első nézésre felfogtam volna. De nincs mit tenni: sakk - matt.

Legjobb operatőr: Newton Thomas Sigel, a Drive operatőre. Ja, hogy nincs a listán? Hát… nem én néztem el!




Bán Attila, a Szufla rendezője, a Filmtett.ro tettese

Ha van Isten, akkor Woody Allen Midnight in Paris-a kapja a legjobb rendezést. Forgatókönyv kategóriában is neki drukkolok, sőt a legjobb film is lehetne. Az tuti, hogy a The Artist kap valamit, mert túl nagy dobás 2012-ben némafilmet csinálni ahhoz, hogy szó nélkül hagyják, ugyanakkor Terrence Malick Az élet fája is esélyes, bár eléggé rétegfilm, és ritkán esik egybe a Cannes és az Oscar-zsűri véleménye. Viszont operatőri kategóriában mindenképp megérdemelné a Tree of life (Emmanuel Lubezki) a szobrocskát, ritkán látunk ennyire, hmm… hogy is mondjam, metafizikus képi világot minden csilivili nélkül. Nem a ködös VJ-klippekre gondolok, hanem a szép, letisztult kézikamerás képekre. Ritkán érzem a vásznon, hogy milyen hatalmas dolog egy egyszerű emberi létezés.

Szinész Clooney vagy Pitt, szinésznő passz, női mellékszereplő Bérénice Bejo, férfi mellékszereplő Max von Sydow.




Forgács W. András, a Geekblog Hugh Laurie-ja

Amióta valaki pillanatnyi elmezavarában megadta a telefonszámomat az Egyik Nagy Kereskedelmi Tévének – nem összekeverendő a Másik Nagy Kereskedelmi Tévével – azóta minden év februárja ugyanúgy telik: összeszorított fogakkal próbálok meg visszaemlékezni az Oscarra jelölt filmekre. Ez tavaly is annyira jól sikerült, hogy majdnem minden győztest eltaláltam – pedig most sem tudom megmondani, milyen alapon díjaz a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia hatezer tagja.

Most sem tudom igazán, mit is csináljak, úgyhogy az egyszerűség kedvéért minden kategóriához két díjazottat fogok mondani: az egyik az lesz, amit szerintem az Akadémia végtelen bölcsességében – vagy a megfelelő ráhatások hatására – fog választani, a másik pedig akit/amit én szeretnék, hogy győzzön. Lássuk sorban:

Legjobb film: Itt két eset lehetséges: ha a jelölt film az összes többi kategóriát kirabolta – mint ez történt a Titanic vagy a Ben Hur esetében is – akkor mint egyfajta törzsvásárlói kedvezményt, a producerek után dobják. Ha viszont a díjak eloszlása egyenletes, akkor az a film kapja, ami úgy nem volt rossz, de sem a rendezés, sem a forgatókönyv, sem a színészek nem tudták a jelölést “díjra váltani", ahogyan a klasszikus szakújságírói közhely fogalmaz. Egyszerűen megfogalmazva: vagy A némafilmes vagy A segítség nyer. Szerintem a Rém hangosan és irtó közelnek kellene.

A Legjobb színész díját kérdés nélkül adnám Gary Oldmannak – az akadémia nem biztos, hogy felismeri, mekkorát játszott a Suszter, szabó, baka, kémben. Még akkor is, ha Sir Alec Guiness után kellett George Smiley-t alakítania: minden rezdülését élmény figyelni. Persze itt van a jelenlegi szezon biztosnak vélt sikergyárosa, A némafilmes, amely szerintem nem fog akkorát rabolni, mint többen sejteni vélik. Lehet, hogy mivel ebben a kategóriában A segítség (ezek a filmcímek csak engem emlékeztetnek elmúlt évtizedek Magyar Filmszemlés kísérleti és kisjátékfilm blokkjainak címeire?) nem jelölt, ezért innen kárpótolnák Jean Dujardinon keresztül a némafilmeseket (muhaha), ha már a többit nem adják. Tudom, itt van Clooney, aki nem volt rossz Hawaii-on szenvedő középkorú családapaként, és persze Brad Pitt “azzal a bézbólos filmmel", ahogyan Töki, a Kétlyukú Borozó filmesztétája nevezte a Pénzcsinálót. De lehet, hogy egyáltalán nem lesz igazam és győz a hispán lobbi A Better Life-al – ezt nem láttam még, a leírás alapján klasszikus mese a mexikói bevándorlóról, aki a gyerekének jobb életet szán annál, minthogy valamelyik helyi bandában mészárolják le. Ettől még lehet jó film is persze.

A Legjobb színésznőnek járó Meryl Streep-díjat nem biztos, hogy a névadó kapja – bár megvan rá minden esély: új év, Új Nagyköltségvetésű Angol Epikus Film á la A király beszéde. Azonban amíg a tavalyi film elég jó volt, a Mamma Mia rendezőnője mintha beleszeretett volna Lady Thatcher-be – vagy csak nem élt a nyolcvanas évek Angliájában. Ellenpárja, Glenn Close, akit már hatszor jelöltek Oscarra, de még egyet sem kapott. Most talán komornyiknak öltözve összejön – figyelmeztető jel, hogy Cate Blanchettnek annak idején nem jött be az I'm not there – Bob Dylan életei. A tetovált lány jelölésein kuncoghatunk – biztos megkapják a Legjobb Hangvágás, a Legjobb Hangkeverés vagy a Legjobb Nem Tudom Mit Csinált Azzal Az Izével De Tetszett díját, amit az ilyenek szoktak, de sajnos – vagy sem – Rooney Marát nem tartom valószínű befutónak. Viszont akit szerintem esélyesebb, az Viola Davis. Ha mégis Michelle Williams nyerne, akkor tévedtem.

Legjobb férfi mellékszereplő, avagy Összeszedtem Magam A Rehabon Három Hónapra – sandítok Nick Nolte filmjére, a Warrior – A végső menetre. Érdekes, hogy a főkategóriákat elkerülte a film, lehet, hogy itt javítanak. A nyolcvanhárom éves Max von Sydow-nak sok minden odaadnék – talán ő volt az egyetlen Hollywoodban foglalkoztatott svéd színész, aki nem került be A tetovált lányba. A vele egyidős Christopher Plummer viszont igen, ellenben őt nem ezért jelölték. Mindkettejüknek van már két Oscar jelölése, díja viszont nem – talán most érkezett el az Akadémia számára a jóvátétel? Kenneth Branagh az Egy hét Marilynnel révén van a listán – nem tartom valószínűnek. Nagyon tetszene viszont ha Jonah Hill kapná a Pénzcsinálóért – ezt tartom a legkevésbé esélyesnek.


Legjobb női mellékszereplő (Betty a csúnya lány különdíj): nem gondolom, hogy nagyon mellélőnék, ha ismét A segítség valamelyik mellékszereplője kapna díjat – szegény Janet McTeer, kiváló színésznő, ráadásul Glenn Close-al már játszott a Damages-ben (A hatalom hálójában), sajnos nincs a fejemben olyan összeállítás, ahol megkaphatná. Kár, pedig nekem ő tetszett a legjobban. Persze Bérénice Bejo is bejöhet (muhaha), hiszen ha a főkategóriákban A segítség tarol, itt még A némafilmes kaphat valamit.

A legjobb rendező: miután az Akadémia valószínűleg úgy gondolja, hogy Scorsesét már kárpótolták A tégláért kapott Oscarral azért, mert évtizedekig nem vették észre, ezért A leleményes Hugót ki kell zárjam. Woody Allen jelölése érdekes, mindazonáltal inkább helykitöltő – mielőtt megvádolnak, a Midnight in Paris nem volt rossz film. Ha viszont Az élet fája kapja, akkor idegrohamot kapok – egyezzünk ki A némafilmesben. Szerintem az Utódok lenne a megfejtés – de ezt tartom a kevésbé valószínűnek.

Legjobb eredeti forgatókönyv: a szakma Szent Grálja. Na jó, nem az, de az írók szüleinek mindenképpen az. A Koszorúslányok jelölése egy kicsit meglepett – annak idején nem jelölték a Másnaposokat. Félreértés ne essék, nem volt rossz, de azért mégsem Oscar-jelölt film. A Krízispontnak adnám – nagyszerű történet egy éppen bedőlni készülő befektetési bankról. Itt van a Nader és Simin – egy elválás története, amely ugyan főkategóriákba nem került, de mivel most éppen feszültség van Irán és az Egyesült Államok között, nem lennék meglepve, ha ők kapnák a díjat. Persze ha csak nem A némafilmes kapja ezt is. Woody Allen ismét csak azért van itt, hogy ne legyen foghíjas a csoportkép.

Legjobb adaptált forgatókönyv: Mivel Aaron Sorkin már elvitte tavaly A közösségi hálóval, jelenléte inkább a tisztelet mintsem az esély jele – mondom ezt fanatikus sorkinistaként. (A sorkinistát a sandinistáktól a kordbársony zakó, a szemüveg és a követhetetlen gyorsaságú beszéd különbözteti meg.) A leleményes Hugo jelenlétét nem nagyon értem, az Utódoknak még bejöhet, de ha már belekeveredik a dologba a politika, akkor győzzön A hatalom árnyékában (innen üzenném a forgalmazóknak, hogy le lehetne szokni A hatalom ezmegazában stílusú címadásról legalább egy pár évre). Persze a legjobban a Suszter, szabó, baka, kémnek örülnék.

Legjobb operatőr: Jelölték a Hadak útjánt de Janusz Kaminskinek már van két Oscarja. Jelölték A tetovált lányt, ami legyen akármennyire jó (vagy rossz, nézőpont kérdése), nem ér szerintem díjat. Jelölték A leleményes Hugót - 3D ide vagy oda, szintén nem ér díjat – és jelölték Az élet fáját. De a díj A némafilmesé lesz.

Legjobb idegen nyelvű film – avagy a legfontosabb kategória azok közül, amelyekre senki sem kíváncsi. Na, ez a legnehezebb, mert sakkozás előzi meg: ha a Nader és Simin nyer a forgatókönyvért, akkor muszáj ezt ellensúlyozni az izraeli Footnote győzelmével. Ha nem kap, akkor viszont itt is jelölt a válásos sztori Iránból, még bejöhet. Agnieszka Holland neve jobban forog Odaát, mert látják dolgozni, bár az utóbbi időben főleg tévésorozatokban, viszont időről időre kapnia kell egy csontot az északi szomszéd Kanadának is (Monsieur Lazhar). A kérdés továbbra is az, hogy a belgák hová álljanak (Bullhead).

A nyerteseket – mint mindig – most is postán értesítjük.




Szalóky Bálint, a Mozinet hálójából

Elég valószínűtlen, hogy az idei Oscar bármiféle meglepetéssel szolgálna: a két fő esélyes a The Artist és az Utódok, azaz a Weinstein Company és a Fox Searcxhlight méri össze lobbierejét.

A korábban sztárolt, de időközben elfeledett A segítséget vélhetően a színészdíjakkal kompenzálják, aminek akár még Meryl Streep Vasladyje is áldozatul eshet. Az est nagy vesztese Scorsese Hugója lehet. Idegen nyelvű film kategóriában tuti befutónak ígérkezik a Nader és Simin, kérdés, hogy a forgatókönyvet is sikerül-e megcsípnie.

Legjobb film: The Artist - A némafilmes

Legjobb színész: Jean Dujardin (A némafilmes)

Legjobb színésznő: Viola Davis (A segítség)

Legjobb mellékszereplő: Christopher Plummer (Kezdők)

Legjobb női mellékszereplő: Octavia Spencer (A segítség)

Legjobb rendező: Alexander Payne (Utódok)

Legjobb eredeti forgatókönyv: Asghar Farhadi (Nader és Simin - Egy elválás története)

Legjobb adaptált forgatókönyv: Alexander Payne, Nat Faxon, Jim Rash (Utódok)

Legjobb operatőr: Emmanuel Lubezki (Az élet fája)

Legjobb idegen nyelvű film: Nader és Simin




Fekete Tamás, az Odeon.hu szerzője

A magyar nézők számára talán legfontosabb, hogy a díjátadóig szinte az összes jelölt film megérkezik a hazai mozikba – így az estén már saját ítéletükre hagyatkozva tudnak szorítani (a legjobb film díjára jelölt darabok közül A leleményes Hugo jövő héten fut be, míg a Rém hangosan és irtó közel egy héttel később, március 8-án).

Első körben a jelöltekről kell néhány szót ejtenünk: fájóan hiányzik az elmúlt év két messzemenően kiemelkedő és emlékezetes filmje, a Drive – Gázt!, illetve a Shame – A szégyentelen. Előbbit, mely Cannes-ban rendezői díjat kapott, egyedül a hangvágás kategóriájában jelölték (!), míg utóbbival kapcsolatban sajnos előrelátható volt, hogy merész témája miatt valószínűleg élből elutasítja a prűd Akadémia, dacára annak, hogy sokkal finomabb és kevésbé explicit, mint az előre sejthető volt – valószínűsíthető, hogy a filmet a szavazók többsége egyáltalán meg sem nézte.

A korszellem szempontjából hogy a két legnagyobb esélyes, a 11 díjra jelölt A leleményes Hugo, illetve a 10 kategóriában versenyző The Artist egyaránt a mozi hőskorát idézi meg, bár gyökeresen eltérő megközelítéssel. Scorsese a film születésének idejébe repít minket, Párizsba, új technikával, a 3D-vel kísérletezve, míg Michel Hazanavicius Hollywoodba helyezi történetét, a hangosfilm születésének idejére, ábrázolásában pedig teljes mértékben ezt az időszakot idézi meg.

Legjobb film: Két éve nagy kérdés volt, hogy az Avatar és A bombák földjén küzdelméből végül melyikük kerül ki győztesen. Idén, ha nem is oly látványosan és magától értetődően, de ez ismétlődik meg, A némafilmes és a Hugo párbajából pedig előbbire tippelnék. Noha a The Artist esetében a stílus magától értetődően maga alá temeti az egyébként sok meglepetést nem tartogató cselekményt, ez a tény elég lesz a győzelemhez. És lássuk be, a tény, hogy egy, a tengerentúli kasszáknál kifejezetten szerényen teljesítő, fekete-fehér, francia némafilmet választanak Hollywoodban az év legjobb darabjáénak, bizony igen csak merész és forradalmi jelzés abban a közegben, ahol néhány éve a Titanicot és A Gyűrűk Urát emelték piedesztálra.

Legjobb rendező: Számomra hiányzik erről a listáról Spielberg neve, a Hadak útján minden szentimentalizmusa és patetikussága ellenére is roppant erőskezű munka volt – a direktor egyik legjobbja az utóbbi években. Fájó csalódás volt viszont Alexander Payne egyre komfortosabb stílusát látni, és érthetetlen az Éjfélkor Párizsban egyetlen ötletre felfűzött képeslap-varázsa iránti rajongás. Hogy az egyik utolsó amerikai szerzői rendezőt, Malicket most kell-e elismerni, Az őrület határánért kellett volna Spielberg ellenében, vagy megnövekedett munkakedve miatt erre ráérünk-e még, kérdéses. Hazanavicius viszont egészen kivételes filmet készített, és valószínűleg erre még egyszer nem lesz képest – a díjat így neki adnám.

Legjobb férfi főszereplő: A díj, amit Michael Fassbendernek kellene kapnia. George Clooney kifejezetten rossz választás (és sajnos hiteltelen alakítás) is volt az Utódok főszerepében, Brad Pitt profi, mint mindig, Gary Oldmannek pedig régóta kijár az a díj, melyre most először jelölték. A szobrot azonban itt is a maitól egészen eltérő játékot igénylő A némafilmesnek és Jean Dujardinnek adnám – vagyis eddig 3-ból 3.

Legjobb női főszereplő: Michelle Williams egyetlen másodpercre sem tudta elhitetni azt, hogy az isteni Marilynt látom a vásznon, míg Meryl Streep esetében egyetlen pillanatra sem tudtam elhinni azt, hogy őt látom Margaret Thatcher helyett. Streepet nem csupán páratlan karrierje és teljesítménye miatt kellene díjazni, hanem mert ezzel nem érezné kötelességének az Akadémia, hogy kétévente jelöljék, filmtől és szereptől függetlenül. A legerősebb női alakítás tavaly mégis Rooney Maráé volt A tetovált lány főszerepében, ám nem szokás egy ilyen fiatal (27 éves) lány teljesítményét, pláne egy műfaji filmben elismerni. A díjat így végül Viola Davis (A segítség) fogja kapni.

Legjobb férfi mellékszereplő: A kategória, ahol a kor mindent visz. Christopher Plummer (83) és Max Von Sydow (83) mellé még pont befért Nick Nolte (70) is. Nehéz három ilyen legendával vitatkozni vagy bármi rosszat mondani rájuk, így maradjunk annyiban, hogy – többek között a hálás és meglepő szerep miatt – Plummer kapja a szobrot. Pedig még Jonah Hill is jó volt ebben a tőle eddig távol álló szerepkörben, Branagh pedig végre minden tiszteletét, dühét, frusztráltságát és irigységét egybe tudta gyúrni, mikor a vele kapcsolatban annyiszor emlegetett Sir Laurence Olivier megformálásáról volt szó.

Legjobb női mellékszereplő: Ez az a kategória, ahol egyik alakításra sem fogunk emlékezni pár év múlva – kivéve, ha valami csoda folytán egy komika, Melissa McCarthy kapná, aki elsősorban vicces volt, másodsorban pedig közönséges. Jessica Chastaint leginkább tavalyi tempójáért és összteljesítményéért jelölték (Az adósság, Az élet fája, Take Shelter), a szobrot mégis kolléganője, Octavia Spencer viszi haza – ezzel nyugtatva a lelkiismeretet, és két díjjal segítve a kissé középszerű és didaktikus filmet (A segítség).

Legjobb eredeti forgatókönyv: Nem csupán a legjobb idegennyelvű filmért, hanem a forgatókönyvért is illene díjazni az iráni Asghar Farhadit (és ha itt létezne ilyen kategória, akkor a legjobb színészi gárdáért is). Itt azonban már az is meglepetés, hogy a jelöltek között szerepel, a díjat így Woody Allen kapja majd, egy olyan filmért, ami inkább rögtönzések és pillanatnyi ötletek halmazának tűnik, mintsem kiérlelt és átgondolt munkának.

Legjobb adaptált forgatókönyv: Korunk legnagyobb gurujai közül kettő, Steve Zaillian és Aaron Sorkin egyesítették erőiket, hogy egy igaz történet alapján készült meglehetősen száraz könyvet élettel töltsenek meg a vásznon. A Pénzcsinálót legalább itt illene jutalmazni, helyette az iskola minden szabályának megfelelő, és azokat hűségesen követő Utódok fogja mégis kapni a díjat.

Legjobb operatőr: Talán a legnehezebb kategória - mind az öt jelölt erős és jellegzetes képi világot teremtett, megadva egy vérfagyasztó, sötét thriller jeges alaphangulatát, mint A tetovált lány esetében, felidzéve egy régmúlt kor ábrázolásmódját, mint A némafilmesnél. A díjat talán mégis Emmanuel Lubezkinek adnám, és nem csupán azért, mert Az élet fája kapcsán önkéntelenül is látványvilága jut eszünkbe, vagy mert valóban új dimenziók ábrázolására olt képes.

Legjobb idegennyelvű film: Noha az öt jelölt közül eddig egyedül a Nader és Simin jutott el hozzánk, mivel ez egyúttal az elmúlt évek egyik legjobb filmje is, nehéz elképzelni, hogy a tökéletességet bármely másik versenyző ennél tovább tudná csiszolni. Az Oscarig vezető utat számtalan másik díj készítette elő, így remélhetőleg az Akadémia is így gondolja ezt.




Hancsók Barnabás, a Filmtekercs poétája

Az idei jelöltek közül, mint sokaknak, nekem is a Drive - Gázt! hiányzik legjobban, no meg ehhez kapcsolódóan Ryan Gosling, akit több kiváló szerepben is láthattunk tavaly. Oké, persze, fiatal még ahhoz, hogy Oscart kapjon, de azért egy jelölést csak megérdemelt volna. Egyébként viszont úgy gondolom, hogy egész vállalható lista állt össze a jelöltekből, melyek közül az alábbiakat várom győztesnek:

Legjobb film: Utódok, kizárásos alapon, no meg a Golden Globe miatt.

Legjobb férfi főszereplő: George Clooney (Utódok), hiszen túl sokszor jelölték már ahhoz, hogy most se kapja meg. Gary Oldman pedig marad továbbra is parkolópályán.

Legjobb női főszereplő: Marryl Streep (A Vaslady), de csak azért, mert Michelle Williams még túl fiatal.

Legjobb férfi mellékszereplő: Christopher Plummer (Kezdők), ez talán a legegyértelműbb, hiszen vajmi kevés díjat tudhat magáénak idős kora ellenére. Ráadásul most egy elég erős atmoszférájú film haldokló homoszexuálisát alakítja – kinek ne esne meg rajta a szíve…?

Legjobb női mellékszereplő: Octavia Spencer (A segítség), nem csak a százalékos arány miatt (a kategória öt jelöltje közül ketten ebben játszottak), hanem azért is, mert ennek a filmnek egész egyszerűen muszáj Oscart nyernie!

Legjobb rendező: Terrence Malick (Az élet fája), legalábbis borzasztóan örülnék neki! Ugyanakkor erős a gyanúm, hogy Scorsese kapja.

Legjobb eredeti forgatókönyv: Éjfélkor Párizsban (Woody Allen), mivel megint nem ő lesz a legjobb rendező, ez marad neki.

Legjobb adaptált forgatókönyv: A leleményes Hugo (John Logan), mert ez a film nem mehet haza egyetlen Oscarral a 11 jelöléséből.

Legjobb fényképezés: Az élet fája (Emmanuel Lubezki), legalábbis érte szorítok, ám sajnos esélyes, hogy Kaminski beelőzi (Hadak útján).

Legjobb idegen nyelvű film: Nader és Simin – Egy elválás története (Irán), ez csupán tipp.




Németh Barnabás, az Aeonflux és a Kritikus Tömeg akcióhőse

Az Amerikai Filmakadémia évek óta mást sem csinál, csak összevissza módosítgatja a szabályait, hogy minél több embernek tudjon megfelelni. Volt is egy-két jó év az elmúlt időszakban, de ma már látjuk, hogy ez csak múló hóbort volt. Hiába no, ha nem megy a kupleráj, akkor nem a bútorokat kell kicserélni. Különösen igaz ez idén, amikor emberemlékezet óta a legrosszabb filmfelhozatalt sikerült kiizzadniuk magukból – köztük három olyan filmmel, ami a kritikusoknál még a top 20-ba sem került be, miközben a filmes újságírók és a nézők nagy kedvenceiből szinte semmi. Woody Allen filmje nagyon jó, de csinált már jobbat is. Alexander Payne, Martin Scorsese és Terrence Malick ugyancsak kiváló filmekkel rukkoltak elő, de nekik sem ez lesz a pályájuk meghatározó műve. Mondjuk talán mindegy is, úgyis A némafilmes nyer, a felhozatal legtöbb szavazót megszólítani képes filmje. És ahogy azt a BAFTA esetében láttuk, majd visz magával még vagy féltucatot: rendező, férfi főszereplő, zene, kosztümtervezés (eddig tuti), és talán az operatőrt, a vágást és az eredeti forgatókönyvet is behúzza. A színésznőknél a másik nagy, ám egy hangyányit alulprezentált Oscar-mozi, A segítség két színésznője tűnik biztos befutónak. Scorsese majd kap néhány technikai díjat, Payne meg egy forgatókönyvírói vigaszdíjat; én meg majd szurkolok, hogy ne aludjak el…, vagy ne legyen igazam.

Legjobb film: Mára már tényleg közhely, hogy az Oscar nem a legjobbról, hanem a nyertesről szól – szó szerinti és átvitt értelemben egyaránt. Ha végignézünk kilences listánkon, három igazi nyertest találunk rajta. Először is ott van A segítség, ami sok-sok millió embert megmozgatott, így vált egy picike filmből szignifikáns blockbusterré. Másodszor ott van nekünk Woody Allen nagy visszatérése, ami a hosszabb gyengélkedés után nem csak a toplisták élére röpített vissza a New York-i legendát, hanem meghozta élete legnagyobb anyagi sikerét is. És végül ott van A némafilmes, amely anno úgy megbújt a pazar Cannes-i felhozatalban, mint szürke szamár a ködben. Csakhogy aztán bemutatták, és mindenki imádta.
Nyerni fog: A némafilmes
Ne zárjuk ki teljesen: Utódok, A leleményes Hugo

Legjobb rendező: A tippelés innentől kezdve inkább arról szól, hogy mekkora A némafilmes iránti szeretet. Szemmel láthatóan Michel Hazanavicius a tuti befutó, de éppen az Oscar saját statisztikája ébreszt kételyeket. Amikor egy könnyed, látványos mondanivaló nélküli film nyer (Chicago, Szerelmes Shakespeare), akkor szinte mindig egy fontosabb, fajsúlyosabb film rendezője nyeri a rendezői díjat. Lehet Martin Scorsese, aki egy klasszikus korszak klasszikus trükkjeire épített filmet a legmodernebb technika felhasználásával. Lehet Terrence Malick, aki az új erőre kapott amerikai lírai film éllovasa lett. Lehet Woody Allen, aki ismét régi fényében tetszeleg és lehet Alexander Payne, aki ugyan forgatókönyvíróként kapott helyet a hollywoodi Olimposzon, de még rendezőként sem nyúlt mellé.
Nyerni fog: Michel Hazanavicius
Ne zárjuk ki teljesen: Martin Scorsese


Legjobb férfi főszereplő: A kategória, ami talán a legtöbbet változott az év során. Először Brad Pittet tartottuk tuti befutónak, majd jött George Clooney, és szép lassan elhalványította Pitt fényét. Végül színre lépett (vagy inkább Cannes után újra felbukkant) Jean Dujardin, és most ott tartunk, hogy ő a legbiztosabb tipp. Ennek ellenére nem írnám le Clooney-t, aki hosszú évek óta fürdőzik a népszerűségben és az elismertségben.
Nyerni fog: Jean Dujardin
Ne zárjuk ki teljesen: George Clooney

Legjobb női főszereplő: Egy éve volt nekünk egy Glenn Close-Meryl Streep párosunk, aztán a kritikusok díjainál lett egy Michelle Williams-Meryl Streep párosunk, majd a szakmai díjaknál ez Viola Davis-Meryl Streep párosra módosult. Jól látszik, végig Meryl Streep a közös nevező, aki 29 éve nem nyert Oscart.
Nyerni fog: Viola Davis
Ne zárjuk ki teljesen: Meryl Streep, Michelle Williams

Legjobb férfi mellékszereplő: Itt is van egy holtbiztosnak tűnő tipp Christopher Plummer személyében, de engem speciel nagyon foglalkoztat a semmiből előbukkant legenda, Max von Sydow jelölése. Ráadásul ott van Kenneth Branagh, aki szintén egy sokat mellőzött színész, aki ráadásul egy másik legendát, Laurence Oliviert kelti életre. Tippelni persze Plummerre kell, de itt látom a legnagyobb esélyét egy nagy meglepetésnek.
Nyerni fog: Christopher Plummer
Ne írjuk le teljesen: Max von Sydow, Kenneth Branagh

Legjobb női mellékszereplő: Akárcsak a férfiaknál, itt is van egy éllovasunk. Octavia Spencer szerepformálása látványos, a karaktere hatással van a nézőre. A színészi kategóriában talán az ő díját látom a legbiztosabb alapokon állónak, s ebbe csak A némafilmes rondíthat bele Berenice Bejo személyén keresztül, nagyobbacska meglepetésnek pedig ott lehet a feltűnően erős jelenlétet produkáló Melissa McCarthy vagy színészi értelemben a legmeggyőzőbb évadot magáénak tudó Jessica Chastain.
Nyerni fog: Octavia Spencer
Ne írjuk le teljesen: Berenice Bejo

Legjobb eredeti forgatókönyv: A legnagyobb kérdés, hogy mennyire halad sebesen A némafilmes szekere. Mindent elsöpör vagy hagyja Woody Allent nyerni? Vagy az is lehet, hogy most tényleg a legjobbra szavaznak és a Nader és Simin kapja az Oscart? Esetleg itt néznek szembe a gazdasági válsággal, ami elől gondosan a múltba menekültek? Egy biztos: ez a kategória vagy a nagy kompenzációé, vagy a nyertes filmé.
Nyerni fog: Éjfélkor Párizsban
Ne írjuk le teljesen: A némafilmes

Legjobb adaptált forgatókönyv: Újabb kiváló lehetőség a nagy kárpótlásra, így válik fő esélyessé az Utódok. A Pénzcsináló mellett azért ott állnak majd a Sorkin rajongók, míg az angolok a Suszter, szabó, baka, kémet támogatják majd. Más esélyt nem nagyon látok, de az biztos hogy szoros verseny lesz.
Nyerni fog: Utódok
Ne írjuk le teljesen: Suszter szabó baka kém

Legjobb operatőr:
Nyerni fog: A némafilmes
Ne írjuk le: Az élet fája




Farkas Péter, filmkritikus

Legjobb film: A némafilmes, mert az összes jelentős filmfesztiválon tarolt, plusz sok filmtörténeti utalás található benne. Igazi unikum!
 
Legjobb színész: Jean Dujardin (A némafilmes) brillírozik, amúgy George Clooney-é lenne a cím (Utódok), de ő úgyis kap majd hamarosan.
 
Legjobb színésznő: Meryl Streep (A Vaslady), mert eddigi 17 jelöléséből eddig csak két szobrot nyert (legjobb női mellékszereplő: Kramer kontra Kramer, és legjobb színésznő: Sophie választása), plusz a  hangsúlyozása, beszéde valami parádés a filmben. Nálam a rikácsoló "vaslédi" kiütötte a dadogó királyt (Colin Firth: A király beszéde)!
 
Legjobb férfi mellékszereplő: Christopher Plummer (Kezdők) vagy Kenneth Branagh (Egy hét Marilynnel)?
 
Legjobb női mellékszereplő: Octavia Spencer (A segítség) vagy Jessica Chastain (A segítség), ez nagy csata lesz, mert mindkettő megérdemli a filmben nyújtott alakításáért, én nem tudok hirtelen dönteni, és akkor még nem láttam Berenice Bejót A némafilmesben.
 
Legjobb rendező: Michel Hazanavicius (A némafilmes), ehhez nem férhet kétség.
 
Legjobb eredeti forgatókönyv: A némafilmes.
 
Legjobb adaptált forgatókönyv: Utódok.
 
Legjobb operatőr: A némafilmes (Guillaume Schiffman).
 
Legjobb idegen nyelvű film: Nader és Simin - Egy elválás története (Irán), ez azért nagy szó a jenkiktől...




A filmekről a prae.hu-n:

Amerikai pszichó (Shame - A szégyentelen)
 
A westernhős melankóliája (Drive - Gázt!)
 
Fekete-fehér, elismerés és indulat (A segítség)

Ó, apám, merre visz az utam? (Az élet fája)

Vásznom, vásznom, mondd meg nékem (The Artist - A némafilmes)

Az álomlány és a rendezőasszisztens (Egy hét Marilynnel)

Családi tragédia flip-flop papucsban (Utódok)
 
A lovakat nem lövik le, ugye? (Hadak útján)

Britannia erős asszonya (A Vaslady)

A hacker mindig kétszer csenget (A tetovált lány)

Kint a hidegben (Suszter, szabó, baka, kém)

Az amerikai álom melankóliája (Pénzcsináló)

Párizs megér egy mesét (Éjfélkor Párizsban)