L. Varga Péter moderál, a táma kapcsán meghívottak, Kánai András és Stemler Miklós spekulatív irodalommal foglalkoznak. Kánai András (maga is science fiction szerző) beszél a legtöbbet: mennyire gazdag és sokrétű a spekulatív irodalom – ez az átfogó kifejezés, hiszen sci-fi, fantasy egyaránt beletartozik, valahol rokonok, igen. Fontos, hogy a mainstream és a magaskultúra közelítenek egymáshoz, egyre több szépíró próbálkozik ún. "könnyedebb" műfajokkal, bár sokaknak beletörik a bicskája. L. Varga Spiró Feleségversenyét említi példaként, mely bár meglehetős kritikai bukás volt, utópisztikus és spekulatív. Magyarországon azonban még gyerekcipőben jár a műfaj (cyberpunk például nem nagyon van), míg külföldön egyre érdekesebb tendenciák figyelhetők meg, például a nálunk is ismert Neil Gaiman urbánus fantasyjei (ezeket e sorok írója is szereti, bár nem ért egyet azzal a lapbemutatón elhangzó kijelentéssel, hogy jó a fordításuk), vagy George R. R. Martin szövegei, amelyek megtartják a tolkieni külsőségeket, de elmossák azokat a metanarratívákat, mint a jó és a rossz harca, és így adhatja az újdonság élményét az olvasóknak. Vagy egy orosz sci-fi szerző is jó példa lehet, aki felvetette, milyen lenne, ha A Gyűrűk Urát Mordor szemszögéből írnák meg, mármint hogy Mordornak van igaza (hm, végül is sosem bírtam a hobbitokat, se a tündéket, se A Gyűrűk Urát úgy általában…)

L. Varga szerint az szubzsánerekben alkotó szerzők nem képesek nyelvileg összetett szöveget alkotni, míg Kánai szerint ez külföldön nem egészen így van. Ez is magyar sajátosság . A külhoni spekulatív irodalom magyar fordításai is szóba kerülnek: az utóbbi években a fordítások minősége javuló tendenciát mutat, sokszor idő és pénz függvénye – gyorsan kell a szöveg, és hamar munka ritkán jó. Ami pedig a spekulatív irodalom társművészetekkel való kapcsolatát illeti, Kánai szerint a legrosszabb, ami történhetett, a Csillagok háborújával esett meg – a filmeknek látványosnak kell lenniük, míg ami könyvben jó, az filmen nem feltétlenül üt akkorát.

Rövid szünet után felolvasás következik: Farkas Tibor prózája könnyű drogokról szól. Őt Molnár Illés követi versekkel, elsőként a Tévé cíművel; a Szolgálati járat című szövegből megüti a fülem a következő sor: "Nekem fáj a vonaljegy megtöretett teste". Kele Fodor A halál és a bohóc című darabjából olvas fel egy részletet, meg mesél az Erdélyi Vándorszínházról, ami commedia dell’arte műfajban alkot, ő 2008 óta ír nekik darabokat. "Mivel ez komédia, inkább úgy döntöttem, hogy hülyét csinálok magamból" – jegyzi meg, majd nagy átéléssel, hangszíneket váltogatva adja elő a választott szövegrészletet. Sós Dóra verseket olvas fel: "A nők csak teregetnek az ólra, nem menstruálnak, nem kérdeznek" – cseng vissza a fülembe még a bemutató után is, és elkomorodom, mintha negatív utópiában kellene élnem.

Molnár Illés, Sós Dóra, Balogh Endre és Farkas Tibor