bezár
 

irodalom

2012. 09. 05.
Zsába*
Miklya Anna: Eső. Jelenkor, Pécs, 2012
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Egy fiatal lány, aki a nagyvárosból hazalátogat vidékre. Poros kisváros, rejtélyes, elhagyatott kastéllyal a közelében. A házak öreg falaiban lapuló szeszélyes halottak és hazajáró szellemek. Álomvilágban élő anya, féltékeny és gonosz nővér, egy születendő gyermek. Szerelem. Árulás. Titkok. Hazugság. Viharsarki intrikák.
Csillag Diána Budapest egyik menő építészirodájának statikusa, gyönyörű és vonzó, ráadásul most születik gyermeke a jól szituált, jóképű, sikeres fiatal építésztől, Gergőtől. A héthónapos terhes Diána édesanyja kérésére hazautazik az alföldi kisvárosba, D.-be, hogy fölmérje a helyi önkormányzat alapítványának kezelésében lévő műemlék majorok állapotát. Hamarosan azonban kiderül, hogy az épületek nem csupán a heves, monszunszerű esőzések következtében kerültek menthetetlen állapotba, hanem a (tipikusan magyar) sikkasztások és a hűtlen kezelés miatt.

Nem sokkal ezután fény derül arra is, hogy Csillag Diánának az épületeket övező rejtélyek mögött húzódó még rejtélyesebb családtörténetet kell fölgöngyölítenie, a hazajáró és mindenütt kísértő szellemek látogatásának okairól nem is beszélve. A bonyodalmak pedig csak fokózódnak: Gergő is megérkezik D.-be, hogy Diánával együtt végleg fölforgassák a város és a család életét. Diána végül választás elé kerül: vagy megoldja a d.-i problémákat, a város és családja konfliktusait, vagy Gergővel tart, és hazamegy a fővárosba.

Eső

Miklya Anna Eső című regénye tipikus amerikai romkom helyzetet megidéző történet, amelyben a sikeres nagyvilági Melanie Carmichaelek, Tamara Drew-k és Eugenia 'Skeeter' Phelanek többnyire valamilyen külső, kényszerítő tényező hatására, fontosságuk tudatában visszatérnek a csillogó nagyvárosból szülőföldjükre, a "mucsai környezetbe". A hazalátogatás kivétel nélkül kínos, hiszen a fennhéjázó vampok óhatatlanul szembesülnek a vidék elmaradottságával, unalmával, szegénységével, lassú tempójával és legfőképp bántó egyszerűségével. (Ez fokozottan igaz, ha mindez mai magyar környezetben játszódik.) Törvényszerű, hogy a Melanie Carmichaelek, Tamara Drew-k és Eugenia 'Skeeter' Phelanek feltűnő viselkedésükkel és kirívó másságukkal akarva-akaratlanul fölkavarják az állóvizet a kis "porfészekben". Az is egészen biztos, hogy az általuk előidézett konfliktusok rendszerint tanulsággal szolgálnak az egész vidéki közösség számára, de leginkább a Melanie Carmichaelek, Tamara Drew-k és Eugenia 'Skeeter' Phelanek számára.

Az Eső című regény racionális, érzelmi analfabéta Csillag Diánájának rendesen föladja a leckét az élet. Látszólag hiába van meg mindene, képtelen boldog lenni: "Ha jobban belegondolok, mélyről jövő boldog elégedettségel kellene eltelnem, az anyám szeret, a fiúm szeret, gyermekem lesz, aki egészséges, és most kaptam egy elég jó munkát… Próbálom kicsit kevésbé sajnálni magam, de nem megy". Csillag kisasszony nyomora azonban ott kezdődik, hogy érzelmi analfabéta lévén képtelen mit kezdeni Gergő szerelmével: attól szenved, hogy a fiú érzéseit nem tudja kellőképpen viszonozni, és képtelen mellette végérvényesen elköteleződni.

"Nem hiszek a szerelemben. Nem értek hozzá. Nem tudok róla beszélni, nem ismerem magát a kifejezést, nem beszélem a nyelvét. Van a loch ness-i szörny, van a holdbéli csónakos, van a szerelem." A narrátor-főhősnő a maga vulgárpszichológiai módszereivel mindezt arra vezeti vissza, hogy őt soha nem szerette az anyja, ami abból is látszik, hogy a szülői házban csak egy aprócska szoba jutott neki, és különben is képtelenek egymással beszélgetni.

A legnagyobb baj azonban mégiscsak az, hogy az előző két Miklya-regény, az Eloldozás és A hivatásos főhősére erősen emlékeztető Csillag Miss "Hókirálynő" Diána egyáltalán nem akar gyereket: a terhességet leginkább úgy fogja föl, mint egy meg nem érdemelt büntetést, ami miatt el kell veszítenie karcsú, kisportolt alakját és bőre feszességét. A gyerek igazi trauma számára, aki örökre megváltoztatja kellemes, felelősségmentes belvárosi életét, ami eddig főként a jól fizető munka, a bulik és a szex körül forgott.

Mindeközben mégis rettenetes lelkifurdalás kínozza, mert nem tudja boldogan, csillogó szemmel előretekintve, igazi kismama öntudattal, reménytelien várni születendő gyermekét, a szoptatással és pelenkázással teli szebb jövőt. "Amikor növekedni fog bennem a gyermek, nem csukhatom rá az ajtót, nem fordíthatok neki hátat. Növekedni fog bennem valaki, aki nem én vagyok. Engem fog enni, engem fog inni, belém ürít majd, és az én levegőmet hörpinti fel a tüdőmből. Ez az ígéret inkább hatott fenyegetésnek, mint reménynek, és a bűntudatom, úgy éreztem, gyorsabban növekszik majd, mint maga a gyermek."

Bartha Máté
Fotó: Bartha Máté

A "borzalmas" fizikai átalakulás, vagyis az "alien-né válás" mellett ráadásul állandó, öldöklő éhség kínozza mérsékelten szimpatikus főhősünket, akinek belső monológja sokszor Knut Hamsun Éhség című regényének világhírű éhező monológjait is übereli. A nagy zabálásokat katalogizáló kismamanapló azonban nem olyan zaklatott, mint a híres norvég éhezőművészé, inkább amolyan békés megyei, vidékies lassúság jellemzi.

Miklya Anna esős prózájában ugyanolyan keményen kopognak a szavak, ahogy a kövér erőcseppek ütődnek a főhős szobájának ablakpárkányához. A narráció néha túlságosan is kopog: bizonyos bekezdések a wikipédia-szócikkek értekező, lexikonszerű száraz stílusát idézik. Szerencsére a regény végére kiderül, hogy az olvasó "untatása" és "próbára tétele" nem írói kihágás, és alkotói figyelmetlenség, hanem alaposan kimunkált stíluselem, ami egy okos regényszerkezet és poétikai építkezés szerves részét képezi.

Miklya Anna nem kispályázik: patikamérlegen méri ki, osztja el, és adagolja az információt, és ezzel képes mindvégig kellemes bizonytalanságban tartani olvasóit. Kiváló krimiíró válna belőle. Miklya több mint valószínű, hogy a thriller műfajában is brillírozna, mert az Eső családi drámájában ki-be járnak a szellemek: például Jenő, a háziszellem és a nagymama szelleme is mindennapos vendég a háznál. "A lábain fekete harisnya, az ujjai az üvegen, és néz befelé. Nem látom nagyanyámat hála Istennek. Mondtam neki, énhozzám ne jöjjön, mert nem érdekel. A halottak maradjanak csak ott, ahova valók."

Az Esőben a szellemek a földolgozatlan múlt, a megoldaltan és a kibeszéletlen családi problémák szimbólumai, akiket csak Csillag Diána tud elűzni, ha legyőzi gyávaságát, és magára vállalja a családi örökség, a családi legendárium megmentését, anyja álmának megvalósítását, elfogadja saját anyaságát, és gyökereit sem akarja többé megtagadni. "A mi családunk erős család. Tele erős nőkkel, akik erős nőket szültek, és úgy látom, ez az erő nem halt ki a családból, hanem egyre tisztább formában öröklődik tovább."

Az Eső hiába emlékeztet egyszerre amerikai romantikus komédiára, thrillerre és krimire is, ami mindezeken felül nyomokban még norvég gasztrokálváriát is tartalmaz, Miklya Anna regénye a lelke mélyén valójában egy varázsmese, amitől nem idegen a mitopoétikus olvasat, hiszen a hősnek végig kell járnia a szenvedés útját, és ki kell állnia rengeteg próbát, hogy megszerezze méltó jutalmát, és eljusson a megtisztulásig. A varázsmese szabályai szerint D. városka szélén állnak azok a különös romos épületek, amiket már csak az irracionalitás és a természetfölötti erő tart össze.

Nem véletlen, hogy Diána édesanyja néha eltűnik a Nagy Majornál, hogy elfelejtse az emlékeit, és az sem véletlen, hogy Diána is itt olvad egybe a titokzatosan hívogató kerttel, és leli meg belső békéjét, hogy teljesen más állapotban, földöntúli energiával és élettel telve térhessen vissza családja körébe, és végezhesse el feladatait. A regény egészét végigáztató eső – a hős tudatállapot-váltásának és önmagát legyőzni képes erejének köszönhetően – pusztító őselemből a földet megtermékenyítő isteni befolyás, az üdvösség, a megtisztulás, és az új, tiszta élet nagyszabású szimbólumává válik.

*Idegzsába (neuralgia), rohamok alakjában fellépő heves fájdalom, mely valamely érző ideg lefutása mentén érződik. Az ilyen ideget megnyomva élénk fájdalom jelentkezik. A serdülés, a terhesség, a gyermekágy és menses kimaradása oly időpontok, melyek zsábákra rendkívül hajlamosítanak. Legfontosabb okok közül az ideges terheltség, kimerítő betegségek, vérszegénység, fertőző betegségek (tífusz, influenza stb.), mérgezések (alkohol, arzén, ólom stb.), külerőszakos sérülések s főleg a meghűlés említendők. A fájdalmi roham néhány percig, olykor néhány óráig is tarthat; a fájdalom nem folytonos, hanem lökésenként jön, szúró, szaggató, fúró jelleggel. A betegség friss esetekben aránylag jó arányban, míg idült esetekben igen rossz arányban gyógyítható. – forrás: Orvosi lexikon.

Leadkép: Bach Máté, Vagány históriák
nyomtat

Szerzők

-- Hercsel Adél --


További írások a rovatból

Szálinger Balázs volt a Költőim sorozat vendége
irodalom

Mechiat Zina volt a Boggie: Költőim rendezvénysorozat februári vendége
irodalom

Az Élet és Irodalom Könyvtolmácsok című beszélgetéssorozatának első alkalma
Bemutatták Márton Ágnes drámakötetét


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés