bezár
 

film

2007. 04. 03.
Eltűnni két szempillantás között
Interjú Igor Buharovval
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Eltűnni két szempillantás között Ivan és Igor Buharov filmeket készítenek. Ők írják a forgatókönyvet, szerzik a pénzt, ők állnak a kamera mögött is. Amikor egyiket se teszik, akkor meg valami mást alkotnak. Lassú tükör című filmjük elismerő oklevelet kapott az idei szemlén. A riporter tudni akarta, fél-Buharov is kitesz-e egy egészet. Megtudta.
prae.hu: A Lassú tükör a harmadik játékfilmetek. Hogyan értékeled a helyét az eddigi életműben? Új irányt jelölő afféle mérföldkő, vagy az eddigiek szerves folytatása?

Igor Buharov (Szilágyi Kornél): Az előző két játékfilmet négyen készítettük, Horváth László és Nyolczas István is rendezőként vettek részt a munkában. Ivan Buharovval (Hevesi Nándor) ketten inkább rövidfilmeket csináltunk, de dolgoztunk Csáki Lászlóval, és dokumentumfilmekben Cserhalmi Sárával, illetve én Tolnai Szabolccsal, Szolnoki Józseffel, együtt és külön. Ezt a filmet viszont most ketten rendeztük: arra voltunk kíváncsiak, hogy a 40 Labor négyes csapatából, amelyet négy akarat egyetértései és vitái jellemeztek, ami persze a filmek javára vált, milyen úgy játékfilmet készíteni, hogy csak ketten kontrolláljuk egymást, és vitatjuk meg, mi lesz. Ilyen szempontból a Lassú tükör új kísérlet, mely a Buharov-rövidfilmek világához jobban csatlakozhat. Viszont sok szereplő, például Lengyel Sándor és Horváth László, Bagdi István és Marika már több filmünkben is szerepelt. Ebből a szempontból viszont a négyesben készített játékfilmek szerves folytatása. Beszélgettünk arról Nándival, hogy A programot, A másik ember iránti féltés diadalát és a Lassú tükröt hogyan lehetne sorba rakni? Az utóbbi egy trilógia része, vagy különálló darab? Ha a három filmet trilógiának vesszük, melyik az első rész, a második stb.? Ha felrajzoljunk egy összefüggési viszonyhálót, akkor ez a film hova sorolható? Folytatás, melyet csak ketten készítettünk, Nem mintha a többiekkel összevesztünk volna, csak a 40 Labor négyes fogata egy ideje már nem aktív.

prae.hu: Ebből az következik, hogy mostantól tisztán Buharov-játékfilmekre számíthatunk?

I.B.: Még nem tudom, hogy csak ketten dolgozunk-e majd. Még most márciusban szeretnénk Horváth Lászlóval befejezni egy már két évvel ezelőtt elkezdett animációs filmet, amelyből nyolc percet felvettünk, és még egy-két napnyi forgatás hátra van. Ez a film például hármasban készül. Mindenkinek van saját különálló élete, Hevesi Nándor többek között rádiójátékokat készít, zenél, tanul a Buddhista Főiskolán, Horváth László intermédia szakos hallgató a Képzőművészeti Egyetemen, akárcsak én, Nyolczas István pedig animációs filmek készítésével foglalkozik. (Rutkai Borival készített filmje, a Fájdalom és humorérzék pár éve megnyerte az ARC videószekcióját.) Művészi szempontból nézve, a Lassú tükör sokkal líraibb, mint az eddigi filmek: szerintem A program a legnyersebb, A másik ember iránti féltés diadala már cizelláltabb, és a Lassú tükör talán a legrendezettebb alkotás eddig a hosszú filmek közül. Anyám szerint pedig ez a legérthetőbb. Ez annak köszönhető, hogy vannak benne elég hosszú, lineárisan végigkövethető jelenetsorok, a szürreális elemek, történetek mellett. Amikor Horváth Laci egyik napról a másikra lebénult ([a]http://keljfellaci.popivan.com),[text]http://keljfellaci.popivan.com),[/a] döbbenetes hatással volt ránk, és a mi életünket is közvetlenül felforgatta: a film erre is reflektál, ami szintén a líraiságot fokozza.

prae.hu: A filmben három történet, és ahogy nyilatkoztátok, három filmnyi anyag van. Volt idő, amikor egy kétrészes verziót is elképzelhetőnek tartottatok. Ez a három történet egyenrangú a filmben, és kiegészítik egymást, vagy inkább nem volt szívetek megválni egyes részektől, vagy lehetőségetek két részre bontani a filmet?

I.B.: Több dolog játszik közre. Először is, szerintem nem is három, hanem több sztori is van a filmben. Már a forgatókönyv írásánál éreztük, hogy több történetet kell kibontanunk. Ezekből a nyugdíjas-szál (amely megérkezésük után előbb tragédiába fordul, majd egy szerelmi szál bontakozik ki belőle) lett a legkidolgozottabb. Ugyanígy ki lehetett volna bontani a többi szálat is. Nagyon sokat forgattunk, tíz-tizenegy órányi anyagot. Az anyagiak azonban nem tették lehetővé, hogy a Szuper 8-asra forgatott nyersanyagból 150-160 percnyinél többet felnagyítsunk 35 mm-es hordozóra. Ebből vágtunk egy 84 perces filmet. Ha többet felnagyítottunk volna, valószínűleg lehetne egy másik, második filmet is megvágni belőle. Hozzá kell tenni: egy esetleges második részhez forgatni is kellene még. Egyes szálak esetében ugyanis nem voltak olyan jók a felvételek, vagy nem fektettünk annyi energiát abba, hogy jobban kirajzolódjanak.

prae.hu: Mi a vezérfonal és hogyan kapcsolódik a másik két szállal?

I.B.: Több szálon fut a cselekmény: a nyugdíjas-szál mellett ott egy jóstörténet a kisfiúval, Laci-történet, és az álomterápia. Ráadásul a Laci-történet is több szálra bomlik: álomvilágbeli léte mellett van egy valóságszerű léte is – a fiktív családjára gondolok. Persze erről sem dönthető el, hogy ez álom-e vagy valóság, hiszen fontos szerepet kap a vetítés a filmben (többször látható egy vetítőgép fénysugara), máskor pedig álomról van szó. A kibontottabb részek mellett a vezérfonal a Lacinak történő vetítés, tükrözés, a rá irányuló kommunikáció. De ne felejtsük el, hogy a Laci figura nemcsak Horváth László lehet, hanem bárki, aki akár fizikailag, akár lelkileg mozgáskorlátozott. Ez a film azt tükrözi, ahogy mások viszonyulnak a helyzetéhez: van, aki szidja; van, aki elhagyja; van, aki kiutat próbál mutatni neki; van, aki segíteni szeretne. Minden jelenetsor ide fut ki, még ha esetleg konkrétan nem is kapcsolódik ehhez, csak asszociatív módon.

prae.hu: Korábban azt nyilatkoztad, a fürdővárosos szálat egy nő fogja bonyolítani, és fontos szerep jut majd egy kisfiúnak is, akinek a nőhöz fűződő viszonya nem tisztázott – ám a filmben már két nővel találkozunk: Marikával és Marinával. Melyikükhöz tartozik a kisfiú?

I.B.: Az eredeti forgatókönyv – Álomvadászat címmel – három-négy éve készült. Pályáztunk a MKA-nál, ám a kért sokkal magasabb költségvetésnek körülbelül a harmadát kaptuk meg. Bíztunk benne, hogy ehhez az összeghez továbbiakat tudunk pályázni, mert nem erre a technikára akartunk rögzíteni. Végül nem kaptunk többet a már rendelkezésre álló keretnél, így nekiláttunk Szuper 8-ra forgatni. Szerződéskötés előtt kérték a forgatókönyvet, amelynél még a magasabb költségvetéssel számoltunk. Mivel a tervezett költségvetés a harmadára esett, ezért módunk volt arra, hogy a forgatókönyvön is változtassunk. Ám időközben a három-négy évvel korábban megírt forgatókönyvről is mást gondoltunk már, különösen, hogy Horváth László lebénulása krízishelyzetet jelentett. Így beleírtuk az ő történetét a filmbe, viszont ettől sok minden felborult. A kisfiúhoz ragaszkodtunk, ám eredetileg úgy volt, hogy az idősebb nőnek, Marikának a fia. A jelenetpróbák során azonban kiderült, hogy Tomika nem lehet Marika fia, nem passzolnak egymáshoz. Viszont külön mindkettő tetszett. A másik nőhöz, Marinához sem illett igazából. Így lett a kisfiúból afféle szellemlény, szellemi lény. Úgy éreztük, van annyi szabadságunk, hogy a négy évvel korábban leírt forgatókönyvet a megváltozott gondolatvilágunkhoz igazítsuk.

prae.hu: Az eredeti tervekkel ellentétben nem 35mm-re forgattatok. A Szuper 8-as technika ugyan olcsóbb, viszont a film utómunkálatai nagyobb kihívást jelentettek: nem veszett el a réven, amit nyertetek a vámon?

I.B.: 35 mm-es nyersanyagból nem tudtuk volna kihozni a filmet a mi forgatási mechanizmusunk mellett. Szuper 8-as kameránk ugyan volt, de béreltünk, vásároltunk is, mert sajnos ezek hamar tönkremennek: öt-hat kamerát használtunk el. A Filmtechnikai Vállalattól nyugdíjba ment fejlesztőmérnök, Szabó Antal pedig még Szőke András Vattatyúk című 8 milliméteres technikára forgatott filmjének a felnagyításához épített egy szerkezetet, amellyel S8-as filmeket optikailag felnagyít 35 mm-re. Nála olcsóbb lehetőség nincsen. A filmlaborok kockánként beszkenelik a S8-as filmet, és lézerrel kiírják 35 mm-re, míg ő ötödáron, optikailag, kockánként átfotózza. A másik ember iránti féltés diadala című filmünk is ezzel a technikával készült. Vannak benne hibák, és nem minden adat lesz rajta a képen, ha egy 8 milliméter széles képet egy húsz méteres vászonra kell kivetíteni. Ezt mindig is tudtuk, és vállaltuk.

prae.hu: Miben lett volna más a film, ha 35mm-re forog? Artisztikusabb kivitelezés, vagy csak jobban élvezhető képminőség?

I.B.: Valószínűleg nem mi, hanem képzett operatőr állt volna a kamera mögött, amitől nemcsak a minősége, hanem a képi világa is megváltozik a filmnek. Volt is arról szó, hogy Nagy András lesz az operatőre ennek a filmnek, de a forgatás 25-30 napja eléggé széthúzódott, és sokszor ad hoc módon szerveződött. Nagy Andrást a folyamatosan futó produkciói mellett nem mertük ebbe a szisztémába bevonni.

prae.hu: Mi lesz a film további sorsa?

I.B.: Fesztiváloztatni szeretnék, már készül az angol feliratos verzió. Egy cannes-i szekció előválogató zsűrije bekérte a filmet, mert hallottak róla egy francia kritikustól. De hogy merre fog elindulni, még nem tudom.

prae.hu: Mely rendezők számítanak számodra meghatározó modellnek?

I.B.: Nem tudom hasonlítani magunkat senkihez: nem követünk egy meghatározott irányzatot sem. Nem azért, mert annyira újszerűnek érezném, amit csinálunk. Követendő példaképek ilyenformán nincsenek, inkább alkotók, akiket különösen szeretünk: Fassbinder, Godard, Erdély Miklós és a szürrealistákon keresztül az avantgárdig még sokakat idesorolhatnék. De semmiképp sem tudnánk olyan filmeket csinálni, mint ők. Tanulunk a filmjeikből, mint ahogy minden filmből tanul az ember valamit, de nálunk nagyon meghatározó az adott pillanat a forgatáson, így nincs is módunk egy határozott minta követésére.

prae.hu: A film munkacíme, és a végleges címe is Milorad Pavić: Kazár szótárára utal, még sincs feltüntetve a film forrásául szolgáló művek között. Miért?

I.B.: Pavićtól semmilyen történetet nem vettünk át, míg Tolnai Ottótól és Váradi Pétertől konkrét idézetek szerepelnek a filmben: ők fel is vannak tüntetve. Viszont sose tagadtuk, hogy azért Álomvadászat a munkacíme, mert nagy hatással volt ránk Pavić műve. A Lassú tükör is pavići motívum, de aki nem ismeri, annak más, abszolút egyenértékű asszociációi lehetnek.

prae.hu: A Laci kezében látható tükör a címadó motívummal hozható kapcsolatba?

I.B.: Konkrétan nem. A talán egyflekknyi Pavić-történet arról szól, hogy Ateh hercegnő szemhéjára kazár betűk voltak rajzolva, melyek megölték, aki álmában rápillantott. Ő maga egy lassú (késésben lévő) és egy sebes (előrevetítő) tükör segítségével egyszer meglátta magát csukott szemhéjára írt halált hozó betűkkel, és a múlttól és jövőtől egyidejűleg megsebződve meghalt.

prae.hu: Múlt, jelen, jövő egyaránt halálra sebez?

I.B.: Számomra a pavići történet olvasata az, hogy két szempillantás között el lehet tűnni. A film végén sem lehet tudni, hogy egy álom volt, vagy Laci eltűnt: csak az üres kerekesszék marad. De nem csak ez a filmnek a mondanivalója. A címet egyébként mindig utólag találjuk meg. A lassú tükör mint motívum illett a film gondolatvilágára.

prae.hu: Az álmok a film központi motívumai közé tartoznak.
Egyrészt a pavići utalások, Ateh álma és az álomvadászok-álomfejtők miatt. Másrészt az éber álom, lucid dreaming révén a saját álmaitok rögzítése munkamódszer lett.
Olyannyira, hogy a forgatás utolsó fázisaiban is változtattatok a forgatókönyvön egy-egy álom beépítése érdekében. Melyik jelenetet ki álmodta meg?


I.B.: Mindenki álmodik. A szürrealisták, például Buñuel óta nem új dolog az álmok szövevényének bemutatása. Pavić is talán innen merít. Arról beszélni, hogy melyik jelenetet melyikünk „álmodta meg”, most már nem tudok: együtt csináltuk a filmet, az elkészült művel szerintem mindketten elégedettek vagyunk. De például a fürdős részt a halálesettel Nándi kisgyerekkorában átélte. Nem megálmodta, hanem megtörtént vele. Ami utána van, az már fikció. Hasonlóképpen, a jós is igaz történetre megy vissza: Hajdúnánáson van egy jósnő, akinek, akár a filmben a kisfiúnak, megjelent egy ősz hajú ember, és segítette. A Nándi nagymamája által alakított karakter is elmesél egy történetet a jósról, az is megtörtént. Megkértük Gizike nénit, hogy a saját történetét mesélje el. Azért érzem fontosnak, mert ezeken a helyeken válik nyilvánvalóvá, hogy az álom és a valóság között néha milyen vékony a hártya.

prae.hu: Módszeretek, a „spontán filmkészítés”, hogyan működik? Gondolok itt arra az ellentmondásra, hogy a nagyjából meghatározott szituációk improvizációra építő kidolgozása mellett egyes dialógusok szó szerint olvashatók a forgatókönyv korábbi változatában.

I.B.: Totálisan improvizatív filmkészítés nincsen. Amikor Bagdi István és Marika sétálgatnak, az improvizáció: elmondtuk, hogy mire fusson ki a beszélgetés. Amikor a kocsmaasztalnál üldögélnek, ott vannak megírt részek, azt megtanulták. Marikának egy ízben a Tibeti halottaskönyv kijelölt oldalait kellett felvétel előtt olvasgatnia, hogy a saját szavaival foglalhassa össze azt, ami szerinte az olvasott szövegnek a lényege.
A színészvezetés mellett az improvizáció abban áll, hogy mikor forgatod azokat a jeleneteket, amelyeket mindenképp fel akarsz venni, bízol a szerencsédben, a kreativitásodban meg a (jobbára amatőr) színészeidben, és a közben felötlő ötleteket kipróbálod és beépíted. Ezeket általában nem lehet megtervezni: a helyszínen jut az eszedbe. Minden forgatási nap után beszélgettünk Nándival arról, hogy aznap mi működött, mi nem, és ezek alapján esetleg változott a másnapi forgatási metódus. Az ideális helyzet az lenne, ha minden nap dolgozhatnánk, és a végén kidobhatnánk a selejtet.

prae.hu: Különböző improvizációs technikákkal előre is meg lehet határozni egy adott szituációt. Elpróbáljátok a jelenetet, és a kialakult improvizációkat veszitek föl, vagy nem is próbáltok, csak az instrukciók alapján születő improvizációs gyakorlatokat rögzítitek?

I.B.: Így is, úgy is. Sokszor elpróbáljuk előre, míg máskor fontos, hogy ne legyen egyszer sem elpróbálva a jelenet: az egyik szereplő be van avatva, a másik meg nem. Laci zongorás jelenetét például direkt nem akartuk elpróbálni: olyan kérdéseket írtunk föl a filmbeli feleségének, Marinának, melyeket Lacinak szándékosan nem mutattunk meg. Ami eszébe jutott, azt kellett mondania. Amatőr szereplőknél megfigyelhető, hogy mennél többet próbálsz velük, annál mesterkéltebb lesz az alakításuk.

prae.hu: Aktívan részt vesztek a Kelj fel, Laci!-segélyakciók bonyolításában. Gondoltatok-e arra, hogy a lassan két éve tartó kálváriájáról dokumentumfilmet készítsetek?

I.B.: Több okból nem foglalkoztunk eddig ezzel: a kezdetekkor nyilván a barátunk sorsa, nem pedig a filmezés érdekelt bennünket. A dokumentumfilmezéshez objektív távolságtartás kell, mi pedig személyesen is érintve vagyunk. Rögzíteni, amin keresztülmegy: médiakurvaságnak érzem. Laci egyébként dokumentálja önmagát: kínai őssejt-beültetéses útjáról elég sok felvételt készített. Viszont járt olyan embereknél is – tanítóknál, lámáknál, természetgyógyászoknál –, ahol nem lett volna ildomos kamerázni, mert az önreflexió is szereplés, és épp a gyógyulását veszélyezteti. Én nem filmet akarok róla készíteni, hanem azt szeretném, hogy lábra álljon.

prae.hu: Időnként dolgoztok dokumentumfilmekben is, Szilágyi Kornél, illetve Hevesi Nándor néven. Mit lehet a buharovi filmkészítői szemléletből érvényesíteni egy dokumentumfilmben?

I.B.: A buharovi filmek fikciók, míg a dokumentumfilmjeink nagy része portréfilm, amelybe fikciót vinni nem igazán lehet. Amit át lehet menteni, inkább technikai jellegű: itt is használunk S8-as betéteket. Egy dokumentumfilmnél sokkal nagyobb alázat kell, hiszen valakit-valamit mennél hitelesebben be akarunk mutatni. A saját vízióinkra ez esetben senki nem kíváncsi.

prae.hu: Nem csak a fikció tesz egy Buharov-filmet sajátossá…

I.B.: A ránk jellemző szürrealitásba futó szálak, a patchworkszerű építkezés, a zene és zörejhasználat alapvetően nem lehet eszköze egy dokumentumfilmnek. Most készítettünk kettesben Király Ernőről egy portréfilmet, aki, hogy úgy mondjam, a vajdasági John Cage – nem használhattunk Popivan zenét. Király Ernő egyébként népdalgyűjtő és kísérleti zenész, az Újvidéki Rádió munkatársa volt, létrehozta a citrafont: egy öt citerából álló elektronikus hangszert, majd a tablofont, amely az írást, rajzolást modellezi zörejek segítségével. Többször hallottuk Nagy Fül Fesztiválon meg másutt, és érdekelt az ember.

prae.hu: Alkotótársad aktív képzőművész, te a Képzőművészeti Egyetem diákja vagy. Filmművésznek vagy képzőművésznek tartod magad?

I.B.: Művésznek semmiképp. Inkább alkotónak. A Képzőre a következők miatt felvételiztem: régebben is voltak megvalósítható, kreatív ötleteim, melyeket nem dolgoztam ki, és beszélgetésekben sikkadtak el. Közben azt vettem észre, hogy a barátaim családot alapítanak, más dolgokkal foglalkoztak, miközben az én életembe belefért, hogy ha akarok, tanulhatok, épp van rá időm. Az intermédia szakra korábban egyszer már akartam jelentkezni, de a felvételi tájékoztatóban azt írták, hogy a felvételi részét képezi a modell utáni rajzolás. Úgy gondoltam, hogy nem tudok rajzolni. Erről nem változott meg a véleményem, mégis megpróbáltam. Már a háromhetes felvételit is rendkívül élveztem. Amikor felvettek, kiderült, hogy amit én csak gondolatfoszlányoknak tartottam, azokat meg lehet valósítani, születhetnek belőle alkotások. Olyan közegbe kerültem, ahol ezekről a dolgokról lehet beszélgetni, vitatkozni: csupa gondolatébresztő dolog vesz körül. Így született az Autonómia állam- és a Turul kóla-projekt, az alteregókeresési kísérletem, ami szintén egy projekt, a Lexikonkép című festmény, vagy a Támadásmentesítő sakk című műtárgy. De hogy képzőművész, vagy művész lennék…

prae.hu: Egy képzőművészeti ösztöndíjjal áprilisban négy hónapra Berlinbe utazol. Mivel készülsz?

I.B.: A Bethanien Künstlerhaus ösztöndíját nyertem el, amely a kortárs képzőművészetet és -művészeket támogat. A filmek mellett a fenti projektek talán hozzásegítettek ahhoz, hogy elnyerjem. Május végén létre kell hoznom egy kiállítást. De hogy mit tervezek, maradjon még titok.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Cseicsner Otília --

Anglista-műfordító-szerkesztő-dramaturg


További írások a rovatból

Szabó Réka A létezés eufóriája című dokumentumfilmje
Megemlékezés Sára Sándor rendező-operatőrről
Interjú Mundruczó Kornéllal a filmes és a színházi lét különbségeiről

Más művészeti ágakról

irodalom

Súlytalanul nehezedik Súlytalanul nehezedik
Moesko Péter, Megyünk haza, Műút, 2019.
gyerek

Meseország mindenkié
Meseírókat keres a Labrisz Leszbikus Egyesület
irodalom

Lehet igazad úgy is, hogy oda se nézel Lehet igazad úgy is, hogy oda se nézel
Kiss László–Bérczesi Róbert: Én meg az Ének. Behúzott szárnyú felfelé zuhanás, Budapest, Athenaeum, 2019.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés