bezár
 

film

2007. 04. 03.
Eltűnni két szempillantás között
Interjú Igor Buharovval
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Eltűnni két szempillantás között Ivan és Igor Buharov filmeket készítenek. Ők írják a forgatókönyvet, szerzik a pénzt, ők állnak a kamera mögött is. Amikor egyiket se teszik, akkor meg valami mást alkotnak. Lassú tükör című filmjük elismerő oklevelet kapott az idei szemlén. A riporter tudni akarta, fél-Buharov is kitesz-e egy egészet. Megtudta.
prae.hu: A Lassú tükör a harmadik játékfilmetek. Hogyan értékeled a helyét az eddigi életműben? Új irányt jelölő afféle mérföldkő, vagy az eddigiek szerves folytatása?

Igor Buharov (Szilágyi Kornél): Az előző két játékfilmet négyen készítettük, Horváth László és Nyolczas István is rendezőként vettek részt a munkában. Ivan Buharovval (Hevesi Nándor) ketten inkább rövidfilmeket csináltunk, de dolgoztunk Csáki Lászlóval, és dokumentumfilmekben Cserhalmi Sárával, illetve én Tolnai Szabolccsal, Szolnoki Józseffel, együtt és külön. Ezt a filmet viszont most ketten rendeztük: arra voltunk kíváncsiak, hogy a 40 Labor négyes csapatából, amelyet négy akarat egyetértései és vitái jellemeztek, ami persze a filmek javára vált, milyen úgy játékfilmet készíteni, hogy csak ketten kontrolláljuk egymást, és vitatjuk meg, mi lesz. Ilyen szempontból a Lassú tükör új kísérlet, mely a Buharov-rövidfilmek világához jobban csatlakozhat. Viszont sok szereplő, például Lengyel Sándor és Horváth László, Bagdi István és Marika már több filmünkben is szerepelt. Ebből a szempontból viszont a négyesben készített játékfilmek szerves folytatása. Beszélgettünk arról Nándival, hogy A programot, A másik ember iránti féltés diadalát és a Lassú tükröt hogyan lehetne sorba rakni? Az utóbbi egy trilógia része, vagy különálló darab? Ha a három filmet trilógiának vesszük, melyik az első rész, a második stb.? Ha felrajzoljunk egy összefüggési viszonyhálót, akkor ez a film hova sorolható? Folytatás, melyet csak ketten készítettünk, Nem mintha a többiekkel összevesztünk volna, csak a 40 Labor négyes fogata egy ideje már nem aktív.

prae.hu: Ebből az következik, hogy mostantól tisztán Buharov-játékfilmekre számíthatunk?

I.B.: Még nem tudom, hogy csak ketten dolgozunk-e majd. Még most márciusban szeretnénk Horváth Lászlóval befejezni egy már két évvel ezelőtt elkezdett animációs filmet, amelyből nyolc percet felvettünk, és még egy-két napnyi forgatás hátra van. Ez a film például hármasban készül. Mindenkinek van saját különálló élete, Hevesi Nándor többek között rádiójátékokat készít, zenél, tanul a Buddhista Főiskolán, Horváth László intermédia szakos hallgató a Képzőművészeti Egyetemen, akárcsak én, Nyolczas István pedig animációs filmek készítésével foglalkozik. (Rutkai Borival készített filmje, a Fájdalom és humorérzék pár éve megnyerte az ARC videószekcióját.) Művészi szempontból nézve, a Lassú tükör sokkal líraibb, mint az eddigi filmek: szerintem A program a legnyersebb, A másik ember iránti féltés diadala már cizelláltabb, és a Lassú tükör talán a legrendezettebb alkotás eddig a hosszú filmek közül. Anyám szerint pedig ez a legérthetőbb. Ez annak köszönhető, hogy vannak benne elég hosszú, lineárisan végigkövethető jelenetsorok, a szürreális elemek, történetek mellett. Amikor Horváth Laci egyik napról a másikra lebénult ([a]http://keljfellaci.popivan.com),[text]http://keljfellaci.popivan.com),[/a] döbbenetes hatással volt ránk, és a mi életünket is közvetlenül felforgatta: a film erre is reflektál, ami szintén a líraiságot fokozza.

prae.hu: A filmben három történet, és ahogy nyilatkoztátok, három filmnyi anyag van. Volt idő, amikor egy kétrészes verziót is elképzelhetőnek tartottatok. Ez a három történet egyenrangú a filmben, és kiegészítik egymást, vagy inkább nem volt szívetek megválni egyes részektől, vagy lehetőségetek két részre bontani a filmet?

I.B.: Több dolog játszik közre. Először is, szerintem nem is három, hanem több sztori is van a filmben. Már a forgatókönyv írásánál éreztük, hogy több történetet kell kibontanunk. Ezekből a nyugdíjas-szál (amely megérkezésük után előbb tragédiába fordul, majd egy szerelmi szál bontakozik ki belőle) lett a legkidolgozottabb. Ugyanígy ki lehetett volna bontani a többi szálat is. Nagyon sokat forgattunk, tíz-tizenegy órányi anyagot. Az anyagiak azonban nem tették lehetővé, hogy a Szuper 8-asra forgatott nyersanyagból 150-160 percnyinél többet felnagyítsunk 35 mm-es hordozóra. Ebből vágtunk egy 84 perces filmet. Ha többet felnagyítottunk volna, valószínűleg lehetne egy másik, második filmet is megvágni belőle. Hozzá kell tenni: egy esetleges második részhez forgatni is kellene még. Egyes szálak esetében ugyanis nem voltak olyan jók a felvételek, vagy nem fektettünk annyi energiát abba, hogy jobban kirajzolódjanak.

prae.hu: Mi a vezérfonal és hogyan kapcsolódik a másik két szállal?

I.B.: Több szálon fut a cselekmény: a nyugdíjas-szál mellett ott egy jóstörténet a kisfiúval, Laci-történet, és az álomterápia. Ráadásul a Laci-történet is több szálra bomlik: álomvilágbeli léte mellett van egy valóságszerű léte is – a fiktív családjára gondolok. Persze erről sem dönthető el, hogy ez álom-e vagy valóság, hiszen fontos szerepet kap a vetítés a filmben (többször látható egy vetítőgép fénysugara), máskor pedig álomról van szó. A kibontottabb részek mellett a vezérfonal a Lacinak történő vetítés, tükrözés, a rá irányuló kommunikáció. De ne felejtsük el, hogy a Laci figura nemcsak Horváth László lehet, hanem bárki, aki akár fizikailag, akár lelkileg mozgáskorlátozott. Ez a film azt tükrözi, ahogy mások viszonyulnak a helyzetéhez: van, aki szidja; van, aki elhagyja; van, aki kiutat próbál mutatni neki; van, aki segíteni szeretne. Minden jelenetsor ide fut ki, még ha esetleg konkrétan nem is kapcsolódik ehhez, csak asszociatív módon.

prae.hu: Korábban azt nyilatkoztad, a fürdővárosos szálat egy nő fogja bonyolítani, és fontos szerep jut majd egy kisfiúnak is, akinek a nőhöz fűződő viszonya nem tisztázott – ám a filmben már két nővel találkozunk: Marikával és Marinával. Melyikükhöz tartozik a kisfiú?

I.B.: Az eredeti forgatókönyv – Álomvadászat címmel – három-négy éve készült. Pályáztunk a MKA-nál, ám a kért sokkal magasabb költségvetésnek körülbelül a harmadát kaptuk meg. Bíztunk benne, hogy ehhez az összeghez továbbiakat tudunk pályázni, mert nem erre a technikára akartunk rögzíteni. Végül nem kaptunk többet a már rendelkezésre álló keretnél, így nekiláttunk Szuper 8-ra forgatni. Szerződéskötés előtt kérték a forgatókönyvet, amelynél még a magasabb költségvetéssel számoltunk. Mivel a tervezett költségvetés a harmadára esett, ezért módunk volt arra, hogy a forgatókönyvön is változtassunk. Ám időközben a három-négy évvel korábban megírt forgatókönyvről is mást gondoltunk már, különösen, hogy Horváth László lebénulása krízishelyzetet jelentett. Így beleírtuk az ő történetét a filmbe, viszont ettől sok minden felborult. A kisfiúhoz ragaszkodtunk, ám eredetileg úgy volt, hogy az idősebb nőnek, Marikának a fia. A jelenetpróbák során azonban kiderült, hogy Tomika nem lehet Marika fia, nem passzolnak egymáshoz. Viszont külön mindkettő tetszett. A másik nőhöz, Marinához sem illett igazából. Így lett a kisfiúból afféle szellemlény, szellemi lény. Úgy éreztük, van annyi szabadságunk, hogy a négy évvel korábban leírt forgatókönyvet a megváltozott gondolatvilágunkhoz igazítsuk.

prae.hu: Az eredeti tervekkel ellentétben nem 35mm-re forgattatok. A Szuper 8-as technika ugyan olcsóbb, viszont a film utómunkálatai nagyobb kihívást jelentettek: nem veszett el a réven, amit nyertetek a vámon?

I.B.: 35 mm-es nyersanyagból nem tudtuk volna kihozni a filmet a mi forgatási mechanizmusunk mellett. Szuper 8-as kameránk ugyan volt, de béreltünk, vásároltunk is, mert sajnos ezek hamar tönkremennek: öt-hat kamerát használtunk el. A Filmtechnikai Vállalattól nyugdíjba ment fejlesztőmérnök, Szabó Antal pedig még Szőke András Vattatyúk című 8 milliméteres technikára forgatott filmjének a felnagyításához épített egy szerkezetet, amellyel S8-as filmeket optikailag felnagyít 35 mm-re. Nála olcsóbb lehetőség nincsen. A filmlaborok kockánként beszkenelik a S8-as filmet, és lézerrel kiírják 35 mm-re, míg ő ötödáron, optikailag, kockánként átfotózza. A másik ember iránti féltés diadala című filmünk is ezzel a technikával készült. Vannak benne hibák, és nem minden adat lesz rajta a képen, ha egy 8 milliméter széles képet egy húsz méteres vászonra kell kivetíteni. Ezt mindig is tudtuk, és vállaltuk.

prae.hu: Miben lett volna más a film, ha 35mm-re forog? Artisztikusabb kivitelezés, vagy csak jobban élvezhető képminőség?

I.B.: Valószínűleg nem mi, hanem képzett operatőr állt volna a kamera mögött, amitől nemcsak a minősége, hanem a képi világa is megváltozik a filmnek. Volt is arról szó, hogy Nagy András lesz az operatőre ennek a filmnek, de a forgatás 25-30 napja eléggé széthúzódott, és sokszor ad hoc módon szerveződött. Nagy Andrást a folyamatosan futó produkciói mellett nem mertük ebbe a szisztémába bevonni.

prae.hu: Mi lesz a film további sorsa?

I.B.: Fesztiváloztatni szeretnék, már készül az angol feliratos verzió. Egy cannes-i szekció előválogató zsűrije bekérte a filmet, mert hallottak róla egy francia kritikustól. De hogy merre fog elindulni, még nem tudom.

prae.hu: Mely rendezők számítanak számodra meghatározó modellnek?

I.B.: Nem tudom hasonlítani magunkat senkihez: nem követünk egy meghatározott irányzatot sem. Nem azért, mert annyira újszerűnek érezném, amit csinálunk. Követendő példaképek ilyenformán nincsenek, inkább alkotók, akiket különösen szeretünk: Fassbinder, Godard, Erdély Miklós és a szürrealistákon keresztül az avantgárdig még sokakat idesorolhatnék. De semmiképp sem tudnánk olyan filmeket csinálni, mint ők. Tanulunk a filmjeikből, mint ahogy minden filmből tanul az ember valamit, de nálunk nagyon meghatározó az adott pillanat a forgatáson, így nincs is módunk egy határozott minta követésére.

prae.hu: A film munkacíme, és a végleges címe is Milorad Pavić: Kazár szótárára utal, még sincs feltüntetve a film forrásául szolgáló művek között. Miért?

I.B.: Pavićtól semmilyen történetet nem vettünk át, míg Tolnai Ottótól és Váradi Pétertől konkrét idézetek szerepelnek a filmben: ők fel is vannak tüntetve. Viszont sose tagadtuk, hogy azért Álomvadászat a munkacíme, mert nagy hatással volt ránk Pavić műve. A Lassú tükör is pavići motívum, de aki nem ismeri, annak más, abszolút egyenértékű asszociációi lehetnek.

prae.hu: A Laci kezében látható tükör a címadó motívummal hozható kapcsolatba?

I.B.: Konkrétan nem. A talán egyflekknyi Pavić-történet arról szól, hogy Ateh hercegnő szemhéjára kazár betűk voltak rajzolva, melyek megölték, aki álmában rápillantott. Ő maga egy lassú (késésben lévő) és egy sebes (előrevetítő) tükör segítségével egyszer meglátta magát csukott szemhéjára írt halált hozó betűkkel, és a múlttól és jövőtől egyidejűleg megsebződve meghalt.

prae.hu: Múlt, jelen, jövő egyaránt halálra sebez?

I.B.: Számomra a pavići történet olvasata az, hogy két szempillantás között el lehet tűnni. A film végén sem lehet tudni, hogy egy álom volt, vagy Laci eltűnt: csak az üres kerekesszék marad. De nem csak ez a filmnek a mondanivalója. A címet egyébként mindig utólag találjuk meg. A lassú tükör mint motívum illett a film gondolatvilágára.

prae.hu: Az álmok a film központi motívumai közé tartoznak.
Egyrészt a pavići utalások, Ateh álma és az álomvadászok-álomfejtők miatt. Másrészt az éber álom, lucid dreaming révén a saját álmaitok rögzítése munkamódszer lett.
Olyannyira, hogy a forgatás utolsó fázisaiban is változtattatok a forgatókönyvön egy-egy álom beépítése érdekében. Melyik jelenetet ki álmodta meg?


I.B.: Mindenki álmodik. A szürrealisták, például Buñuel óta nem új dolog az álmok szövevényének bemutatása. Pavić is talán innen merít. Arról beszélni, hogy melyik jelenetet melyikünk „álmodta meg”, most már nem tudok: együtt csináltuk a filmet, az elkészült művel szerintem mindketten elégedettek vagyunk. De például a fürdős részt a halálesettel Nándi kisgyerekkorában átélte. Nem megálmodta, hanem megtörtént vele. Ami utána van, az már fikció. Hasonlóképpen, a jós is igaz történetre megy vissza: Hajdúnánáson van egy jósnő, akinek, akár a filmben a kisfiúnak, megjelent egy ősz hajú ember, és segítette. A Nándi nagymamája által alakított karakter is elmesél egy történetet a jósról, az is megtörtént. Megkértük Gizike nénit, hogy a saját történetét mesélje el. Azért érzem fontosnak, mert ezeken a helyeken válik nyilvánvalóvá, hogy az álom és a valóság között néha milyen vékony a hártya.

prae.hu: Módszeretek, a „spontán filmkészítés”, hogyan működik? Gondolok itt arra az ellentmondásra, hogy a nagyjából meghatározott szituációk improvizációra építő kidolgozása mellett egyes dialógusok szó szerint olvashatók a forgatókönyv korábbi változatában.

I.B.: Totálisan improvizatív filmkészítés nincsen. Amikor Bagdi István és Marika sétálgatnak, az improvizáció: elmondtuk, hogy mire fusson ki a beszélgetés. Amikor a kocsmaasztalnál üldögélnek, ott vannak megírt részek, azt megtanulták. Marikának egy ízben a Tibeti halottaskönyv kijelölt oldalait kellett felvétel előtt olvasgatnia, hogy a saját szavaival foglalhassa össze azt, ami szerinte az olvasott szövegnek a lényege.
A színészvezetés mellett az improvizáció abban áll, hogy mikor forgatod azokat a jeleneteket, amelyeket mindenképp fel akarsz venni, bízol a szerencsédben, a kreativitásodban meg a (jobbára amatőr) színészeidben, és a közben felötlő ötleteket kipróbálod és beépíted. Ezeket általában nem lehet megtervezni: a helyszínen jut az eszedbe. Minden forgatási nap után beszélgettünk Nándival arról, hogy aznap mi működött, mi nem, és ezek alapján esetleg változott a másnapi forgatási metódus. Az ideális helyzet az lenne, ha minden nap dolgozhatnánk, és a végén kidobhatnánk a selejtet.

prae.hu: Különböző improvizációs technikákkal előre is meg lehet határozni egy adott szituációt. Elpróbáljátok a jelenetet, és a kialakult improvizációkat veszitek föl, vagy nem is próbáltok, csak az instrukciók alapján születő improvizációs gyakorlatokat rögzítitek?

I.B.: Így is, úgy is. Sokszor elpróbáljuk előre, míg máskor fontos, hogy ne legyen egyszer sem elpróbálva a jelenet: az egyik szereplő be van avatva, a másik meg nem. Laci zongorás jelenetét például direkt nem akartuk elpróbálni: olyan kérdéseket írtunk föl a filmbeli feleségének, Marinának, melyeket Lacinak szándékosan nem mutattunk meg. Ami eszébe jutott, azt kellett mondania. Amatőr szereplőknél megfigyelhető, hogy mennél többet próbálsz velük, annál mesterkéltebb lesz az alakításuk.

prae.hu: Aktívan részt vesztek a Kelj fel, Laci!-segélyakciók bonyolításában. Gondoltatok-e arra, hogy a lassan két éve tartó kálváriájáról dokumentumfilmet készítsetek?

I.B.: Több okból nem foglalkoztunk eddig ezzel: a kezdetekkor nyilván a barátunk sorsa, nem pedig a filmezés érdekelt bennünket. A dokumentumfilmezéshez objektív távolságtartás kell, mi pedig személyesen is érintve vagyunk. Rögzíteni, amin keresztülmegy: médiakurvaságnak érzem. Laci egyébként dokumentálja önmagát: kínai őssejt-beültetéses útjáról elég sok felvételt készített. Viszont járt olyan embereknél is – tanítóknál, lámáknál, természetgyógyászoknál –, ahol nem lett volna ildomos kamerázni, mert az önreflexió is szereplés, és épp a gyógyulását veszélyezteti. Én nem filmet akarok róla készíteni, hanem azt szeretném, hogy lábra álljon.

prae.hu: Időnként dolgoztok dokumentumfilmekben is, Szilágyi Kornél, illetve Hevesi Nándor néven. Mit lehet a buharovi filmkészítői szemléletből érvényesíteni egy dokumentumfilmben?

I.B.: A buharovi filmek fikciók, míg a dokumentumfilmjeink nagy része portréfilm, amelybe fikciót vinni nem igazán lehet. Amit át lehet menteni, inkább technikai jellegű: itt is használunk S8-as betéteket. Egy dokumentumfilmnél sokkal nagyobb alázat kell, hiszen valakit-valamit mennél hitelesebben be akarunk mutatni. A saját vízióinkra ez esetben senki nem kíváncsi.

prae.hu: Nem csak a fikció tesz egy Buharov-filmet sajátossá…

I.B.: A ránk jellemző szürrealitásba futó szálak, a patchworkszerű építkezés, a zene és zörejhasználat alapvetően nem lehet eszköze egy dokumentumfilmnek. Most készítettünk kettesben Király Ernőről egy portréfilmet, aki, hogy úgy mondjam, a vajdasági John Cage – nem használhattunk Popivan zenét. Király Ernő egyébként népdalgyűjtő és kísérleti zenész, az Újvidéki Rádió munkatársa volt, létrehozta a citrafont: egy öt citerából álló elektronikus hangszert, majd a tablofont, amely az írást, rajzolást modellezi zörejek segítségével. Többször hallottuk Nagy Fül Fesztiválon meg másutt, és érdekelt az ember.

prae.hu: Alkotótársad aktív képzőművész, te a Képzőművészeti Egyetem diákja vagy. Filmművésznek vagy képzőművésznek tartod magad?

I.B.: Művésznek semmiképp. Inkább alkotónak. A Képzőre a következők miatt felvételiztem: régebben is voltak megvalósítható, kreatív ötleteim, melyeket nem dolgoztam ki, és beszélgetésekben sikkadtak el. Közben azt vettem észre, hogy a barátaim családot alapítanak, más dolgokkal foglalkoztak, miközben az én életembe belefért, hogy ha akarok, tanulhatok, épp van rá időm. Az intermédia szakra korábban egyszer már akartam jelentkezni, de a felvételi tájékoztatóban azt írták, hogy a felvételi részét képezi a modell utáni rajzolás. Úgy gondoltam, hogy nem tudok rajzolni. Erről nem változott meg a véleményem, mégis megpróbáltam. Már a háromhetes felvételit is rendkívül élveztem. Amikor felvettek, kiderült, hogy amit én csak gondolatfoszlányoknak tartottam, azokat meg lehet valósítani, születhetnek belőle alkotások. Olyan közegbe kerültem, ahol ezekről a dolgokról lehet beszélgetni, vitatkozni: csupa gondolatébresztő dolog vesz körül. Így született az Autonómia állam- és a Turul kóla-projekt, az alteregókeresési kísérletem, ami szintén egy projekt, a Lexikonkép című festmény, vagy a Támadásmentesítő sakk című műtárgy. De hogy képzőművész, vagy művész lennék…

prae.hu: Egy képzőművészeti ösztöndíjjal áprilisban négy hónapra Berlinbe utazol. Mivel készülsz?

I.B.: A Bethanien Künstlerhaus ösztöndíját nyertem el, amely a kortárs képzőművészetet és -művészeket támogat. A filmek mellett a fenti projektek talán hozzásegítettek ahhoz, hogy elnyerjem. Május végén létre kell hoznom egy kiállítást. De hogy mit tervezek, maradjon még titok.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Cseicsner Otília --

Anglista-műfordító-szerkesztő-dramaturg


További írások a rovatból

Michel Franco: Új világrend
Fanny és Alexander – Gondolatok a filmbéli Ekdahl-lakásról
Interjú Menyhei Szabolcs visual effects artisttal a sikerhez vezető eltökéltségről, tanulni vágyásról és tudatos karrierépítésről

Más művészeti ágakról

színház

Szürreális találkozás báb és ember között Szürreális találkozás báb és ember között
Bunrakuról, órásokról és marionettről
Lázár Bence András: Kávé, tejjel című könyv kötetbemutatója


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés