Milo Milunović: Nagy asztal / Veliki sto (1958)

Dane Zajc
HOLT TÁRGYAK

Eső paskolta, szétlazult kövek.
A tűzhelyen víztócsa.
Alámosta az eső a kemencét.
Roskad a pince, zuhog a homok.

A lugas elvadult.
Beomlik a kút.
Már az utolsó fal is lerogyott.

Salétrom virít a sarokban,
hol egykor az asztal állt.
Ó, csöndes esti beszélgetések,
asztalra könyöklő apám.
Ó, halott apám!

Könyököd szétesett már,
és porrá lett kezed.

Ki szelídíti meg a vad lugast!
A tűzhelyen ki gyújt megint tüzet!
Ugyan ki ássa elő alóla,
holt éveink, széthulló arcodat!

(1958 / Garai Gábor fordítása)

Hangya András: Színes vázlat (1958)

Ács Károly
TÓPARTI MÉRTAN

Kettétört nádszál
megszakadt törzse
szelíd tompaszög
a halál geometriája.
Négy szelvény fölfelé:
egy muszáj
egy miért ne
egy azért is
egy mindegy.
És ugyanannyi vissza:
egy mindegy
egy azért is
egy miért ne
egy muszáj.
Négy zöld, négy sárga
egy fekete.

(1958)