bezár
 

220VOLT

2017. 08. 05.
1964 - Görög drámák
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Az itt élő görögök nagy része vidéki ember volt, ennek megfelelően bizonyos szokásokat megtartottak, és nehezen rendezkedtek be a városi életmódra. Azt gondolom, a Tárgyilagosnak is szemet szúrtak ezek a különbségek, és talán ezért dolgozott önjelölt módon oly sokat ezen a kérdésen. A kecske dolog után a derék Tárgyilagos, a békebíró és önjelölt pszichológus az italhoz nyúlt. A kecske mély nyomot hagyott az életében, ez lett a fátuma! 

A József Attila lakótelepen lassan minden a helyére került. A közvilágítás munkagödrei eltűntek, a földből kinőttek az Elektromos Művek kalapos villanyoszlopai. Útépítők érkeztek, az aszfaltozó gépek remegve okádták magukból a gőzölgő fekete kátrányt, a gyereksereg érdeklődve követte az olajos, szutykos gépek vonulását. Már ritkábban láthattam dömpert és dózert, lassan elfogyott a munka, elhalkult a kalapálás, a munkagépek zaja. Megérkezett a jóval csendesebb kertészbrigád, facsemetéket, virágpalántákat ültettek, fűmagot vetettek, terméskőből kerteket építettek.
Ez a szeptember elseje nekem is az iskolakezdést jelentette, föl kellett venni az iskolatáskát. Ilona már a negyedik osztályba lépett, amikor én elsőbe. Kettesben indultunk az iskolába reggelente, kéz a kézben, anyám intelme nyomán: „Ilona, vigyázz az öcsédre, fogd a kezét útközben!” Az óraközi szünetekben a folyosó tele volt kék köpenyes kisdiákokkal. A kék színű iskolaköpenyt kötelező egyenruhaként kellett hordani, ez alól nem volt felmentés. Ugyanilyen iskolakék volt a papír is, amivel be kellett kötnünk a könyveinket és füzeteinket, piros keretes fehér vignettát ragasztottunk rájuk, erre írtuk fel a tárgy nevét és a saját nevünket-osztályunkat. A telepi iskola is új volt: a sokablakos épület két emeletén a tantermekkel, alattuk a nagy tornateremmel várta a tanulók kétműszakos ostromát. Ma már meglepő lehet, de akkoriban még szombaton is volt tanítás. Én az I/A osztályba jártam, mellettünk volt a B és C osztály. A mi osztályunkban huszonnyolc tanuló koptatta a padokat. A tanárnőnket Ági néninek hívták, ő tanított minden tantárgyat, így az olvasást is. Én már folyékonyan olvastam, ezért sok dicséretet bezsebeltem. Otthon anyámnak bevallottam, hogy annyira szép lába van az Ági néninek, hogy egyszer majd ő lesz a feleségem…

Iskolába menet1964 
Iskolába menet 1964


Kölyökfejjel nagy izgalmat okozott, hogy a környékünkön sok görög származású gyerek lakott, akikkel együtt jártunk iskolába. Először nem értettem, honnan kerültek ide, de hamar megszoktam őket, sőt sokan közülük a barátaim lettek. A görög mentalitás egészen furcsa annak, aki itt, Magyarországon először tapasztalja: hangos, szenvedélyes beszédmodor, heves gesztikulálással, ahogy a déli emberek szokták – nekünk ez akkor nagyon újnak látszott. Mi, gyerekek persze hamar megtaláltuk a kommunikáció közös hangját, de ez az alapvető különbség akkor is rengeteg nevetés forrása lett. Bennünk, magyar kölykökben természetesen felmerült a kérdés, vajon hogyan került ide ennyi görög család. Ahogy erre válaszolni próbáltunk, a mi innen-onnan összerakott kisgyerekverziónk ugyancsak romantikusan hangzott: a görög király elzavarta őket otthonról, azért jöttek ide, ezelőtt a dohánygyárban laktak, aztán lakást kaptak a telepen… Ez a király-dolog különös jelentéseket hordozott. Nem sokkal azelőtt még a mesekönyvekben lestem a királyokat, hosszú ősz hajjal, hermelinpalástban, hát könnyen elképzeltem, ahogy egy ilyen zord öreg király a jogarral kelet felé mutat, mire a szegény elűzött görögök meg sem állnak Magyarországig… A dohánygyárat viszont egyáltalán nem értettem. Eszerint a dohánygyárban a cigarettagyártó műszak után, éjszaka is van élet? Tán ott aludtak a teljesen elsötétített üzemcsarnokokban, a padlón, a gépek között?! Évekkel később, amikor a görög gyerekek már sokkal jobban beszéltek magyarul, végre megtudhattam a titok nyitját. Kőbányán, a régi dohánygyár helyén álló gettószerű épülettömbökben helyezték el az ide menekült görög családokat, ezt emlegették úgy a felnőttek, hogy „a dohánygyárban laktak”.  A kőbányai dohánygyári gettóban mintegy kétezer ember élt azokban a szükséglakásokban.

Görög gyerekek száműzve
Görög gyerekek száműzve


A száműzetés dolgában természetesen a felnőttek által ismert és terjesztett verzió tartalmazta a teljes valóságot. A Görögországban 1947–49 között dúló polgárháború miatt pár ezer ember Magyarországon kért és kapott politikai menedékjogot és letelepedési engedélyt, így kerültek hozzánk a görög családok. Az iskolában nehéz dolguk volt szegény görög srácoknak, tanítás után még a görögórákra is el kellett járniuk, ahol anyanyelvükön tanultak írni-olvasni. A szomszéd házban lakott a legtöbbjük: az az épület tele volt görögökkel. Az öt szinten elhelyezkedő húsz lakásból csak háromban laktak magyarok: a földszinten a házmester, az elsőn a Tiszttartóék (beszédes név: a férfi hivatásos katonatisztként dolgozott egészségügyi vonalon), illetve a negyediken a Hering család. A házmesteri posztot akkoriban igen érdekes emberek kapták, ez így sikerült a görög házban is. A görögök nemcsak nemzetiségükben és nyelvükben különböztek: mint mondtam, természetesen életmódjukban, szokásaikban is mások voltak, mint mi, honi családok. Ezt a másságot a „görög épület” házmestere egyszerűen képtelen volt fölfogni. Azt, hogy például nyáron, a nagy melegben minden görög lakás ajtaja nyitva van, és mivel szinte az egész házat ők lakják be, nekik ez nem zavaró, hiszen hazájukban, a mediterrán klímában is így éltek. A házmester mindenáron meg akarta velük beszélni ezt a „problémát”, addig-addig, míg egy kis csúsztató félrefordítás révén (tárgyalás > tárgyilagosság) végül gúnynevet is kapott: ő lett a Tárgyilagos. A görög családfők meg terebélyes asszonyaik csak legyintettek rá, rendre otthagyták őt, ahol épp kárált, senki nem törődött vele. Az idősebb görögök nem is tudtak magyarul, így aztán olykor a gyerekek fordítottak a házmesternek – no, abban meg végképp nem volt köszönet. A dolog odáig fajult, hogy a házmester eszelősen kiabálta a lépcsőházban: „Hát nem érti senki, amit mondok?” De e drámai kérdésére soha nem jött válasz.
A Tárgyilagos középkorú magas, de vastag testű ember volt, az egyik lábára sántított. Így persze szaladni sem tudott elég jól, de néha mégis megpróbálta össze-vissza ugrabugrálva elzavarni a focizó gyerekeket a ház környékéről. Szegény, nemcsak, hogy hatástalan is volt a bakugrásaival, még a gyerekek is kinevették, később még a labdával is provokálták, akárcsak a mi házunkbeli nagycsarnoki tróger Hitler bácsit. Addig-addig folyt a küzdelem a Hatalom képviselői és a kölyökhad között, míg végül kialakult a Hitler-Tárgyilagos tengely. Mi sem unatkoztunk, és ők is sokszor elfáradtak. Épp ezen a folyvást kergetőzős nyáron történt, hogy mi, kölykök a görög ház előtt brancsoltunk, amikor egyszer csak, csodák csodája, valahonnan mekegést hallottunk. Én mindjárt arra gondoltam, hogy itt valaki nagyon jól tudja utánozni a kecske hangját, és most épp ezt gyakorolja. Ám pár perc múlva a szemünk-szánk tátva maradt: a ház kapujában megjelent Georgios Stavros Polikarpos barátunk, és egy igazi, élő kecskét vezetett le a lépcsőn! Nem hittem a szememnek: egy lakóházban, egy telepi lakásban kecskét tartanak? Ez volt az első élő kecske, akivel találkozhattam, és talán nem csak nekem: a környékről nyomban odasereglett az összes gyerek, és mindenki az akkor már szünet nélkül panaszosan mekegő állatot akarta megsimogatni. Később egyszer láttuk, ahogy a Tárgyilagos felemelt ujjal, kivörösödött arccal próbálta megoldani a kecske kontra lakótelep dilemma egészségügyi vonzatait, de szavai elvesztek a gyerekek üdvrivalgásában, amit mindnyájunk kedvence, a kecske megjelenése újra és újra kiváltott belőlünk.

A fürdőszoba titokzetos lakója
A fürdőszoba titokzatos lakója


Polikarposék öten laktak a lakásban, a kecske volt a hatodik, ő a fürdőszobában kapott szálláshelyet. A Polikarpos fiúnak komoly küldetése volt: az apja, Georg papa, aki nagyon törte a magyar nyelvet, és aki partizán volt a görög szabadságharcban, s a legenda szerint öt darab kioperálhatatlan amerikai lövedéket hordozott 120 kilósra hízott testében, a fiát bízta meg azzal a harci feladattal, hogy naponta vigye le a kecskét füvet legelni, hiszen, mint ő mondta, „kell az állatnak a zöld”. Jó ideig zavartalanul folyt is a legeltetés, aztán egy szép napon, amikor Georgios Stavros Polikarpos megjelent közöttünk, nem volt vele a nemes állat. Láttuk, hogy barátunk bánatosan lógatja az orrát. Rosszat sejtve követeltük a kecskét, aki máris hiányzott az életünkből: szerettük őt. És akkor mindenre fény derült… Georg papa egy hatalmas késsel, egyetlen mozdulattal leölte őt, mindnyájunk kedvencét, a kecskét, odafent, a fürdőszobában, ahol eladdig élt szegény. Vérét a fürdőkádba engedte, majd az egész állatot szakszerűen feldolgozta. A belőle készült finomságokból a fél ház kapott kóstolót. 
Az esemény után egyszer Tiszttartó szomszéd megkérte Georg papát, segítsen neki levágni egy élő csirkét, mert neki nincsen ebben rutinja, és megígérte a feleségének, hogy mire hazaér, kész lesz a csirkevacsora. Georg papa egyetlen határozott mozdulattal elmetszette a baromfi nyakát, majd a szomszédjához fordult: „Tessék, Gábor” – mondta lakonikus egyszerűséggel, a Tiszttartó kezébe nyomva a vértől csöpögő állatot, és már el is tűnt a lakása ajtaja mögött.
Az itt élő görögök nagy része vidéki ember volt a hazájában, ennek megfelelően bizonyos szokásokat megtartottak, nehezen rendezkedtek be a városi életmódra. Nyilvánvalóan a Tárgyilagosnak is szemet szúrtak ezek a különbségek, talán ezért is dolgozott önjelölt módon oly sokat ezen a kérdésen. A kecske tragikus eleste után a kötelességtudó házmester életében valami helyrehozhatatlan törés következett be: a derék Tárgyilagos, a békebíró és botcsinálta pszichológus – az italhoz nyúlt. A kecske mély nyomot hagyott az életében. Ez lett a fátuma. 

József Attila
A képre kattintva zene szól: ElektroKreutz. Sunday's tale (Vasárnapi mese)

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Kreutz László --


További írások a rovatból

220VOLT

Danubia, kettő Danubia, kettő
(életrajzi töredékek)
220VOLT

Négyujj Mester tanításai Négyujj Mester tanításai
Nem karácsonyi történet (életrajzi töredékek)
220VOLT

Palicsi anzix Palicsi anzix
Hét emlék (életrajzi töredékek)

Más művészeti ágakról

színház

Megismerni a cigányságot Megismerni a cigányságot
Lakatos Menyhért Füstös képek című regénye alapján készült előadáson jártunk
Az Influencer – egy figyelemkurva vallomásai
irodalom

Családi hálók a Margó Vásárszínpadán Családi hálók a Margó Vásárszínpadán
Margó 2019 - Barnás Ferenc és Harag Anita
irodalom

lapozható traumák megtestesülése lapozható traumák megtestesülése
Margó 2019 – Mucha Dorka, Nádas Péter, Győrfi Kata, Nemes Z. Márió


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés