Hogy kicsoda Brub? Egy zokni, aki a spanyolországi nyaralásból párjavesztetten tér vissza, ám kis gazdája, Ábel kedvence lévén, nem dobják ki. Magánya nem tart sokáig, ugyanis Ábel lassan notórius zokni-elhagyó lesz, Brub tehát hamarosan barátokra lel Kex, Uppi és Trapp személyében. A négy félpár zokninak csupa kaland az élete. Előfordul, hogy Samut, a náthás, azaz szívóerejét vesztett porszívót kell meggyógyítaniuk vagy éppen bújócskáznak, számolni tanulnak, kutatási tervet készítenek. Egy kis versengés, piszkálódás is belefér a zoknibarátság fogalomkörébe, de mégis csak összefogásban, egymás támogatásában a legerősebbek ezek a páratlan zoknik.



A Szervita téri nagy hagyományú Rózsavölgyi és Társa Zeneműbolt emeletén működő szalon kiváló helyszínnek ígérkezett a gyerekdarabhoz.  A produkciót nem csak a párnákon ülő gyerekek, de a szülők, nagyszülők is élvezték. A Szamárfül Projekt társulata - azon elvéhez híven, miszerint a kísérőket is szórakoztatni illik - a felnőtteket is megszólította, frappáns, mulattató kiszólásokkal tarkította az előadást. A betétdalok egy része például népszerű, klasszikus filmzenére írt zokniság volt. Elhangzott többek között a James Bond-filmek ismert dallama vagy Nino Rota-szerzeménye, A Keresztapa filmzenéjének főcímdala, ami az olasz, gondolás romantikát testesíti meg a hetvenes évek óta. Hogy még pikánsabb legyen a helyzet, a Csillagok háborúja is beleszövődött a történetbe: az egyik színész egy rendkívül ötletes jelmez segítségével egyszer csak Luke Skywalkerré (és annak űrhajójává) változott, hogy a gyerekszoba légterében repkedve megpróbálja megtalálni a bújócskázás közben elveszett Brubot. Az előadás persze elsősorban a gyerekeknek szólt, a társulat tagjai nagyon jól eltalálták a dialógusok és az egyéb hozzáadott produkciók (dalbetétek, interaktív részek) arányát. Amikor éppen lankadt volna a figyelem, következett egy rap-szám, vagy gitárral kísért ének, esetleg egy apró feladat a gyerekek számára.



A színpadi díszlet egyszerű, de rafinált volt. A színes fogantyús, fából készült bútorok meghitt gyerekszobát varázsoltak a szalonba, így a nézők maguk is beléphettek Ábel territóriumába. Sok kreatív átalakítási lehetőséget rejtettek magukban ezek a bútordarabok: például a zoknik lakóhelyéül szolgáló fiókos szekrény megfordítva máris házfal lett, melynek tövében ott kuporgott Brub, aki véletlenül kipottyant a gyerekszoba ablakán. De sok más ötletes megoldást is láthattunk: egy pléddel letakart gyerekpadból kiságy lett, ami alól dróttal mozgatható, világoskék vattapamacsok kandikáltak ki, ők voltak a porcicák. A náthás porszívó kartonból épült, igazán csinos darab volt, amely különösen megnevettette a gyereknézőket bedugult orrával, humoros óbégatásával, kiszólásával (akarom mondani kiszívásával, hisz egy-egy bátrabb gyereken tesztelte legyengült szívóerejét). A Luke-kormányozta kartonűrhajó is nagyon mutatós és vicces kellék volt.



A mesekönyv ihlette bábelőadást követően Both Gabi, a Meseutca főszerkesztője beszélgetett a színpadon a történet szerzőjével, Csepregi Zoltánnal, és a könyv illusztrátorával, Sipos Zsuzsannával . Jó döntés volt a szervezők részéről, hogy a beszélgetés alatt a gyerekek számára zoknibáb-készítő műhelyt alakítottak ki a terem végében, így a "hagyományos könyvbemutató" alatt ők elkészíthették a maguk félpár zokni-hősét, akit boldogan cipeltek haza a mesedélelőtt végén.

Közben a színpadon zajló beszélgetésből megtudtuk, hogy a Helló, Brub vagyok! című könyv szerzője és illusztrátora a reklámszakmából érkezett. Csepregi Zoltán aktív, gyakorló háromgyerekes apaként kezdte szőni a Brub-meséket. A tíz történet különálló meseként is megállja a helyét, hosszúságuk miatt pedig akár esti mesének is ideálisak lehetnek ("felhasználóbarát meséknek" nevezi őket Csepregi). A szerző néhány műhelytitkot is megosztott a hallgatósággal: szándéka szerint a rövid történeteknek pedagógiai célja is van, a zoknikalandok tudatosan szólnak a békés egymás mellett élésről, a toleranciáról, a barátságról, a bátorság, bátorítás és csúfolódás témakörét sem nélkülözve. Céljuk a mindennapi élethelyzetek feldolgozásában segíteni szülőknek és gyerekeknek egyaránt.

Az illusztrátor, Sipos Zsuzsanna foglalkozását tekintve grafikus, szintén reklámszakmabeli. Humoros, egyszerű illusztrációit számítógépen tervezte meg. Brub és társai az ő színes képzeletvilágán át jelennek meg előttünk csíkosan, pöttyösen, borzosan: kedves, szerethető figurákként, akiknek a feje a kisfiam szerint egy kicsit a dinókéra hasonlít és van bennük talán valami süsüs is.



Az is kiderült a beszélgetés végén, hogy Csepregi Zoltán már egy új könyvön dolgozik, ami a kiskamasz korosztálynak fog szólni. A témaválasztás nagyon eredeti: egy optimista földönkívüli és a pesszimista földlakó Föld-mentő akcióit meséli majd el. "Apa nagyon kreatív és ez a világ legjobb könyve!" – áradozik Ábel, a szerző kisfia, aki maga is színre lépett kicsit és részt vett a beszélgetésben. Elvégre az ő szobájában kezdődött minden…

Brub, avagy egy zokni, aminek nincs párja
előadta: Szamárfül Projekt társulata - Berki Szofi, Lőrincz Sándor és Bernáth Dénes