Gyerekként ki nem szeretne buszsofőr vagy villamos- és metróvezető lenni? Amint ezt a Budapesti Közlekedési Központ járműves toborzóplakátjai hirdetik: „Álmodtál róla gyerekkorodban? Most munkád lehet!” Kinek a fantáziáját nem mozgatták meg ezek a járművek? Bár érdekes módon költőinket jobban megihlették a vonatok és a villamosok – az ilyen versek száma messze lekörözi a buszos versek mennyiségét. Varró Dániel morcos buszvezetőjén (Buszvezetők) és Vörös István Buba énekére írt parafrázisán kívül nem igen találunk más költői megszólalást a témában.  

Kovács Tamás György urbanista a főváros szerelmese, aki amellett, hogy vezetett sétákon mutatja meg az érdeklődőknek Budapest rejtett titkait, a Pagony Kiadó megbízásából közlekedési és városismereti gyermekkönyveket is alkot. A villamos – A remíztől a hurokvágányig (2023) és A metró – A fúrópajzstól a mozaikcsempéig (2024) után itt a sorozat idén megjelent harmadok kötete: A busz – A mikrobusztól a duplacsuklósig.

A szerző állandó illusztrátora a sorozatban Szinvai Dániel, aki egyenrangú alkotótársa a könyveknek. Realisztikus, szemléltető rajzai ugyanis nemcsak az élmény növeléséhez járulnak hozzá, de komoly vizuális segítséget nyújtanak a szöveges információk befogadásához, feldolgozásához. Ez azért is fontos, mert a kötetet a Pagony Kiadó az óvodás - kisiskolás korosztálynak szánta elsődleges célközönségként. Ugyanakkor számos olyan meglepő ismerettel, érdekességgel szolgál a könyv, hogy annak lapozgatása még a felnőttek számára is tartogat újdonságot, így igazi értékes családi programmá válhat a közös olvasás.

A görög (auto, azaz önmaga) és latin (omnibus, azaz mindenki számára) szóból összerakott autóbusz szó jól kifejezi a jármű két lényeges tulajdonságát, hogy olyan eszközről van szó, amely önmagától, pontosabban egy gép, motor meghajtása révén mozog, és mindenki számára igénybe vehető tömegközlekedési eszköz. Bár a kötetből megtudjuk, nem minden busz célja az utakon való közlekedés, az utasok szállítása. Vannak különböző tevékenységekre átalakított buszok, mint mozgó könyvtár, kiállítóhely, orvosi rendelő, üzlet, ahogy vannak speciális helyekhez kötött buszok, mint a reptéri buszok vagy a kétéltű vízibuszok, vagy egyedi célokra használt buszok, mint városnéző busz, az amerikai filmekből ismerős iskolabusz, turnébusz, tévés közvetítőkocsik. De ilyen különlegesség még a kötött útvonalon közlekedő zárt pályás busz is, amelyeket más néven metróbuszoknak is neveznek. Ezek közül az isztambuli a legérdekesebb, amely a Boszporusz csatorna alagútját átszelve két kontinenst, Ázsiát és Európát köti össze.

A buszok típusainak méret (mikro, midi, szóló, csuklós, emeletes), illetve működési elv (robbanómotoros, hidrogénmeghajtású, elektromos), valamint a hazai ipar egyik büszkeségének, az Ikarus buszcsaládnak típusok szerinti osztályozásán kívül a buszközlekedéssel kapcsolatos egyéb hasznos tudnivalókat is megismerhetjük. Így olvashatunk a buszmegállók szerepéről, a nagyvárosi buszhálózatok tervezéséről, a forgalomirányítás sok figyelmet igénylő feladatáról, a buszgarázsokban folyó munkákról. A buszgarázsok kapcsán megemlíti a könyv a még most is üzemelő Kelenföldi buszgarázst, amelynek épülete ipari műemlék. De hasonlóan ipari műemlék a zuglói Récsei garázs is, igaz, ez már bevásárlóközpontként funkcionál. 

Mégis, ha a busz szót meghalljuk, sokunknak rögtön az Ikarus jut az eszébe, amely a 20. század második felében Európa egyik legnagyobb autóbuszgyára volt. Sőt az üzem fénykorában az Ikarus buszok a sarkok kivételével az össze kontinensre eljutottak. Jó lett volna ezért kicsit többet olvasni a gyár történetérők, illetve azokról a személyekről, akik hozzájárultak az autógyártás, ezen belül is a buszgyártás fejlődéséhez. A Bánki Donát – Csonka János által megalkotott porlasztó a robbanómotorok biztonságos működését tette lehetővé, amely így sokáig egyeduralkodó volt a közúti közlekedésben. Jedlik Ányos a dinamó, az akkumulátor, a villanymotor felfedezőjeként a napjainkban felfutó elektromos motorok térhódítását alapozta meg. Budapest buszközlekedése már 1915-ben megindul, de az első magyar buszok az 1920-as évektől gördültek le a győri Magyar Vagon- és Gépgyár Rt szalagjairól. Majd a mátyásföldi Uhry család vállalkozásaiból (Uhry Imre Karosszéria és Pótkocsigyára, Uhri Testvérek Autókarosszéria és Járműgyára) nőtt ki az Ikarus vállalat. Finta László, a 200 nagyablakos, szögletes buszcsalád Munkácsy-díjas formatervezője megemlítődik a könyvben, de az ezt a busztípust megelőző, sokáig egyeduralkodó farmotoros buszok tervezője, ifj. Zerkovitz Béla neve kimaradt. Bár az igaz, hogy a Finta László által az 1970-es évek elején tervezett buszcsalád több rangos nemzetközi elismerést is elnyert. A legjelentősebb ezek között 1971-ben a monacói uralkodó, Rainer herceg fődíja, amelyet a kiállításra kivitt 250 SL tárgyalóbusz prototípusának ítéltek oda. Sőt a későbbi fejlesztések, a 300-as és a 400-as Ikarus buszcsaládok is a 200-as modelleken alapulnak, azok továbbgondolásai. Ezért kétségkívül Finta László tekinthető az Ikarus legmeghatározóbb formatervezőjének.                

A sorozat sikerét és magas színvonalú tartalmi és esztétikai kidolgozottságát jelzi, hogy a két előző kötet elnyerte mind a Szép Magyar Könyv díját, mind a HUBBY – Magyar Gyermekkönyv Fórum ismeretterjesztő kategóriájában az év könyve díját. 

Kovács Tamás György – Szinvai Dániel: A busz - A mikrobusztól a duplacsuklósig
Pagony Kiadó, Budapest, 2026.