bezár
 

220VOLT

2013. 06. 03.
Dia-dal ’61 – Ivan V. Lalić vs Gál László
Délszláv és délvidéki művészet Jugoszláviában
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Dia-dal ’61 – Ivan V. Lalić vs Gál László "Senki nem hal meg túl későn, ó, urak, A kíváncsiság túlsó partján, soha túl későn..."
Kosta Hakman: Csendélet hegedűvel / Interior with Violin (1961)


Ivan V. Lalić
ÉNEK A HOLTAKÉRT


Senki nem hal meg túl későn, ó, urak,
A kíváncsiság túlsó partján, soha túl későn,
Hogy zárt ajtóra találjon. Valaki várja majd,
Hogy letörölje szótlanul ijedt ajkáról a vért,
És megnevezze visszavonhatatlanul. Ennyit tudok
Én, aki csodák játékával újra nagyokat lélegzem,
A szél késeivel kagylósra barázdált ég alatt,
Pedig tiszta kézzel akartam kettétörni a halál kenyerét.

Sok maradt még túlsó partján a kíváncsiságnak,
A tükreitekről lepergő zavaros ezüst,
A bölcsesség veleje, az idő zúzott csontjaiból
Fogatlan ínnyel kiszívott, a meddő fény,
A borostyánkő szemeiben elaggott, az enyves
Könnyek folyosói, vörös falai a csendnek,
A csak belső kopogásra megnyíló falak,
Volt álom hántott gyökere, mit avatatlanok könnye kívülről
Öntöz terméketlenül, és mindaz, amit én
Esetlenül neveztem veletek hasonszőrű boldogságnak
Zavaromban a nyugalmatoktól, zavaromban a rózsáitoktól,
Melyek húsosan hajtanak a benső holdvilágon.
Rémültömben lebecsültelek titeket, ó, urak,
A lét fonákjának urai. Bocsássátok meg tévedésemet.
Mert ki tudhatja a szerzett hatalom árát,
Hogy mindent elhallgassunk? Ki tudhatja
Közös játékunk titkos szabályzatát,
Hogy senki nem nyer, mert változatlan a tét?
Ó, most tudom, egyazon tenger rengését fülelitek,
Csak megbízhatóbb hallással. Egyazon isteneket rettegtek.

Most azonban nem ismerem többé a veletek hasonszőrű
         boldogságot
És ezért becsüllek benneteket, kifürkészhetetlen urai
A szerelemnek, aki a másik folyosón vesztegel,
Könnyedén és kéken, mint lápok fölött a láng,
Visszavonhatatlanul megnevezetten, rajtam kívül.

(1961 / Dudás Kálmán fordítása)
 


 


Kubát József: Vörös ég (1961)


Gál László
HEGY ÉS KÖLTŐ


Hegyek és költők alig vannak nálunk,
végtelen sík a mi csöndes világunk,
s a lámpák néhol hunyorognak este.

Hegyek és költők... hólepte bércek,
be furcsa is ez a tenyérnyi élet:
alföldi ember nem tör magasra.

Picinyke bölcsőgondolat vagyunk mi,
gügyögni tudunk csupán, és szeretni
csak ágyunkat, a kályhát és magunkat.

A hegy örök és a költő végtelen,
álmélkodunk a véges életen,
és amikor élni már nem lehet, meghalunk.

(1961)
 


nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Triceps --


További írások a rovatból

220VOLT

Menekülő mesemondók Menekülő mesemondók
(életrajzi töredékek)
220VOLT

Danubia, egy Danubia, egy
(életrajzi töredékek)
220VOLT

Négyujj Mester tanításai Négyujj Mester tanításai
Nem karácsonyi történet (életrajzi töredékek)

Más művészeti ágakról

irodalom

Bolyongás a szemétösvényeken Bolyongás a szemétösvényeken
Selyem Zsuzsa: Az első világvége, amit együtt töltöttünk, Jelenkor, 2020.
David France: Isten hozott Csecsenföldön
színház

Megcsinálják akkor is, ha csak maguknak játszanak Megcsinálják akkor is, ha csak maguknak játszanak
Beszélgetés Pászt Patríciával a lengyel és a magyar színházról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés