bezár
 

gyerek

2013. 09. 15.
Weöres a Bóbita jelentős részét nekem írta
Interjú Müller Péter Sziámi költővel
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Müller Péter Sziámit a nagyközönség főként a Sziámi frontembereként tartja számon, vagy a frissen alakult …AND FRIENDS zenekarral azonosítja, esetleg dalszerzőként, dalszövegíróként, a Sziget Fesztivál egyik főszervezőjeként ismeri. Holott ő egyszerűen csak költőként definiálja magát, akinek nemrég jelent meg az első, saját néven írt kicsi, NAGY, közÉpső című gyermekverskötete, amit nem titkoltan három kisgyermeke ihletett.
PRAE.HU: Ha megkérdezik tőled, hogy mivel foglalkozol, mindig költőként definiálod magad. Ennek a költőnek pedig az idei Könyvhétre jelent meg az első, önálló gyermekvers kötete. Erről az oldaladról nagyon kevesen ismerhetnek téged, pedig ha jól tudom, a gyermekirodalommal való kapcsolatod nem ma kezdődött.

Müller Péter Sziámi: Valóban nem annyira új, mint amennyire annak tűnik, mert már elég sok mindent írtam gyerekeknek: ez a vonal mindig is jelen volt az életemben. 20 éves koromban kezdődött, amikor a Keleti István- Mezei Éva páros vezette legendás, tehetséges gimnazistákból álló Pinceszínház fölkért, hogy írjak nekik egy interaktív, gyerekeknek szóló darabot Arany János Rózsa és Ibolya című művéből.

Gyerekdarabok később is fölbukkantak az életemben, például Böszörményi Gyula barátom Gergő és az álomfogók című regényéből készült musicalhez én írtam a dalokat. A darab eredetileg a Kassai Színház számára készült, de nemsokára bemutatják Magyarországon is.
Müller Péter Sziámi
Legutóbb Funtek Frigyes keresett meg, hogy Litvay Nelli Világszép nádszálkisasszony című meséjéből rendez mesejátékot: ehhez is én írtam a dalokat, továbbá Szinetár Dóra idén megjelent Árnyacska, szörnyecske című féleleműző gyermek-meselemezén is közreműködtem, mint dalszerző (zene: Veres Andi, Kirschner Péter, mesék: Böszörményi Gyula).

A pályafutásom során gyerekverseket is írtam már, csak álnéven. Amikor falun laktunk, nagyon nehéz volt bármilyen megélhetést találni, ezért megkerestem az egyik kiadónál dolgozó barátomat, hogy tud-e valamilyen fordítói munkát ajánlani. Akkor a kezembe nyomta az Odüsszeia és az Iliász gyerekkönyvkiadását, én pedig boldogan vittem haza a lefordítandó kéziratokat, hogy meglesz a konyhapénz. Azt már csak otthon vettem észre, hogy a szöveg nem franciául, hanem olaszul van.

Mivel francia szakon végeztem az egyetemen, és olaszul nem tudtam, ezért választhattam: pityeregve visszaviszem a kéziratokat a kiadónak, vagy kitalálok valamit. Végül vettem egy olasz-magyar szótárat, és lefordítottam a könyveket, amik elég népszerű kiadások lettek. Ezután kaptam egy másik megbízást: két kisgyerekeknek szóló állatos képeskönyvhöz kellett verseket írnom. Mivel eredetileg ez is egy olasz kiadvány volt, a kiadó azt kérte tőlem, hogy találjak ki magamnak egy olasz álnevet. Így lettem Pepe Volpe, az állatos gyerekversek szerzője.

PRAE.HU: A kicsi, NAGY, közÉpső című gyermekvers kötetedet, amit Müller Péter Sziámi írt, a szerző három kicsi gyereke ihlette.

             

Korábban csináltam már színházat és költészeti műhelyt gyerekeknek, de amióta három kicsi van nálunk, azóta szinte kötelező verset írni a gyerekeknek. Az egész onnan indult, hogy Peti 2-3 éves korában megkérdezte, hogy mivel foglalkozom, amire azt válaszoltam, hogy költő vagyok. Akkor azt mondta, hogy írjunk egy verses könyvet, aminek az lesz a címe, hogy A járművek élete. Meg is írtuk, rajzok is készültek hozzá: jelenleg a fiókban van, pontosabban a zongora tetején. Aztán Peti egyszercsak iskolás lett, és jött az iskolai szavalóverseny, amin szabadon választott verssel is lehetett indulni, ezért Peti megkért, hogy írjak neki egy verset.

PRAE.HU: Ez lett a Jó ha van című versed, ami nagy karriert futott be.

Amióta ezt 2005-ben megírtam, beválogatták a Friss tinta című kortárs magyar gyermekvers-antológiába, rengetegen szavalták, készültek belőle videók, és az akkor még létező Cimbora című televíziós gyerekműsor országos irodalmi versenyén feladványként is szerepelt: mivel a Jó, ha vant folytatható versként adtam meg, a vetélkedő folyamán a gyerekeknek befejezéseket kellett hozzá írniuk. Peti megnyerte vele az iskolai szavalóversenyt, sőt, később Brúnó is. Lili most lett elsős: nem tudom, hogy ő fog-e még vele virítani.

Jó, ha van…
(folytatható vers)

Jó ha van egy ötleted,
Orromra is kötheted
Ábrándozzunk együtt róla,
Jó, ha van rá egy félóra

Jó, ha van ez, jó, ha van az,
Jó, ha nyár van, jobb, ha tavasz.
Jó, ha van, jó ha van, jó ha van!
Jó, ha van, jó ha van, jó ha van!

Jó, ha van egy bocid,
Bár, ügyetlen picit.
Nem is tud focizni,
Játssz vele gombfocit!

Jó, ha van ez, jó, ha van az,
Jó, ha nyár van, jobb, ha tavasz.
Jó, ha van, jó ha van, jó ha van!
Jó, ha van, jó ha van, jó ha van!

Jó, ha van egy biciklid,
Hogy azon a bocit vidd.
Mivelhogy a bocik lusták,
Gyorsabbak a biciklisták.

Jó, ha van ez, jó, ha van az,
Jó, ha nyár van, jobb, ha tavasz.
Jó, ha van, jó ha van, jó ha van!
Jó, ha van, jó ha van, jó ha van!

Jó, ha van egy medvéd,
Az legalább megvéd.
De ne rontsd el kedvét,
Mert biciklin meglép – vagy megtép.

Jó, ha van ez, jó, ha van az,
Jó, ha nyár van, jobb, ha tavasz.
Jó, ha van, jó ha van, jó ha van!
Jó, ha van, jó ha van, jó ha van!


PRAE.HU: A kötetben nem csak Petinek, hanem Brúnónak és Lilinek írt versek is szerepelnek.

Természetesen fölmerült a kérdés, hogy ha Petinek írtam verset, miért nem írok Brúnónak és Lilinek is. Ráadásul jött a következő szavalóverseny, és Petinek új verset kellett írni. Egy adott ponton aztán meglódult a dolog, és elkezdtek gyűlni a gyerekversek. Mivel nem szeretek napozni, a családi nyaralás alatt, amíg a többiek kimentek a strandra, a szobában ültem, és verset írtam családi megrendelésre.
Apa és gyermekei
Amikor egy fél kötetnyi összegyűlt, megkeresett a Mojzer Kiadó, hogy szeretnének kiadni egy lemezt Tóth Kriszta és az én gyermekverseimből. Miután megjelent a hangoskönyv, Für Anikó, Debreczeni Csaba valamint Takáts Eszter és Veres Andi (zeneszerzők) közreműködésével, bejelentkezett a Ciceró Kiadó, és azt mondta, ha hozzáírok a lemezre készült anyaghoz, akkor az egészet Igor Lazin illusztrációival kiadják egy kötetben. Így született meg a kicsi, NAGY, közÉpső című kötet.

PRAE.HU: A könyvből ugyan egy boldog, szeretetben élő család képe rajzolódik ki, de azért itt is előfordulnak megoldásra váró nehéz helyzetek. Például a versek visszatérő témája a gyerekek közti versengés. Szerinted a vers mennyire lehet jó eszköz arra, hogy lecsapolja, játékosan kipörgesse ezeket a felgyűlő feszültségeket?

Nemrég megint rácsodálkoztam egy testvérpárra, akik utálják egymást: ez számomra teljesen elképzelhetetlen. Ez elég hülyén hangzik, de alaphangon minden embert szeretek. Azt persze nem állítom, hogy ne estem volna többször nagyon súlyosan arcra, de valahogy soha sem akarom elhinni, hogy valaki tényleg tele van gyűlölettel.

Nálunk nemcsak a három kicsi gyerekem szereti egymást, hanem a három nagy is jóban van egymással, a picikkel, az anyukájukkal, a többi anyukával, az én anyukámmal. Sok munka van abban, hogy szakítás után jóban maradj az exeddel, de számomra mindig is egyértelmű volt, hogy ezért érdemes megküzdeni. Állati rosszul érezném magam, ha utálnák egymást azok, akiket szeretek.
Peti, Brúnó, Lili
Visszatérve a három kicsi gyerekre: mázlink van velük, mert mindegyik nagyon önálló: Lilike hihetetlenül összeszedett: nagyon könnyen le tud rendezni hármuk között bármit. Brúnónak, a középső gyereknek az a szerencséje, hogy a bátyja, Peti jó példát mutat neki, és hogy kiváló a humorérzéke és vajból van a szíve. Számomra azért is érdekesek a gyerekeim közti viszonyok, mert sokáig egyke voltam: 14 éves koromban született meg a húgom, akivel nagyon szeretjük egymást, sok időt töltünk együtt, de a nagy korkülönbség miatt nem együtt nőttünk föl. 

Nekem éppen ezért rendkívül jó új helyzet, hogy együtt szemlélhetek ennyi gyereket, és elgondolkozhatom arról, hogy mi történik velük, megbeszélhetem velük, hogy kivel mi történik. Például látom, hogy az irigység és a nagylelkűség mennyire párban járnak náluk. A róluk szóló, nekik írt versek egyszerre születnek külső- és belső impulzusból: ott van a gyerekem valamilyen állapotban, én pedig egy kicsit gyerek állapotba kerülök, amikor írok róluk.

PRAE.HU: Nekem a kötet verseiből pont egy olyan kettős apakép rajzolódott ki, amit most elmondtál: a versben megszólaló apa szigorú, de nem esik túlzásba, és sokszor összekacsint a gyerekeivel.

Próbálok szigorú lenni, de nagyon nem áll jól. Közben azzal is tisztában vagyok, hogy rendet kell tartani, mert amikor három gyerek nekiindul, akkor nagyon furcsa dolgok tudnak történni. Éppen ezért sokat kell velük beszélgetni, erre akár a nap 24 óráját is rá lehetne szánni, de közben tudni kell őket elengedni, hogy máshonnan is kapjanak impulzusokat. Szóval az apaképet komolyan is veszem, meg nem is. Nagyon hülyén, de hatékonyan váltogatom azt, hogy mikor kell komolyan venniük, és mikor nem.
Suli
PRAE.HU: És az időnként szigorú, időnként engedékeny apa arra (is) tanítja a gyerekeit, hogy merjenek egy kicsit csibészek lenni, mert kiskorában ő maga is az volt. 

Most egy túldrillezett környezetben élünk, ami arányaiban sokkal inkább civilizatorikus, mint kulturális. Ebben a helyzetben nyilván nem nevelünk kis anarchistát a gyerekeinkből, de egy picit muszáj szülőként a rendszer ellen dolgoznunk, és belátnunk, hogy a helyzet nem annyira komoly, mint amennyire komolykodik az iskola. Soha nem mennék az iskola ellen, egyrészt, mert tanár vagyok, másrészt, mert ha egyszer eldöntöttük, hogy a gyerekeink járjanak iskolába, akkor megpróbálunk együttműködni. Arról nem is beszélve, hogy óriási szerencsénk van, mert remek pedagógusokat fogtunk ki: megnyugtató, hogy az osztályfőnökökkel lehet kommunikálni, és ők nagyjából ugyanazt gondolják az iskola, a család és a gyerek helyéről, mint a feleségem és én.

PRAE.HU: És a gyerekverseknek hol van a helye az életedben? Egy korábbi interjúban azt nyilatkoztad, hogy számodra végső soron mindegy, hogy a Ghost című musicalt fordítod, vagy Koncz Zsuzsának írsz dalszöveget, hiszen számodra mindegyik költői játék, mesterségbeli munka, inkább, mint a versírás vagy a saját magadnak írt dalszövegek.

A költészeten belül létezik a személyes szféra, az az élmény, amikor csak úgy rámsújt egy vers a semmiből. Ennek a másik kiterjedése az, amikor éneklem a saját számaimat: ez nálam félúton van a poprock és a költészet között. Amikor másnak írok dalt, vagy dalszöveget fordítok, az olyan, mint ha társasjátékot játszanék. Ilyenkor általában nem a kottát nézem, amúgy sem vagyok egy nagy kottista, hanem addig hallgatom a dalt, amíg egyszercsak el nem kezdem hallani magyarul a szövegét.

Utána lehet, hogy arra kér az előadó, hogy írjak valami banálisabbat, mert nagy tömegeket szeretne megszólítani, vagy szól a rendező, hogy írjam át, hogy jobban passzoljon a dal az adott jelenethez. Egyszerre nagyon magas fokú, érzéki öröm, és játék számomra meghallani a zenében, hogy milyen sorok, szavak passzolnak hozzá. A gyerekvers ebből a szempontból köztes műfaj, mert a személyes szférába tartozik, de nem ok, cél, vagy irány nélkül jön, ugyanakkor nem is megrendelésre születik.
Együtt a család
PRAE.HU: Biztos vagyok benne, hogy a gyerekek szeretik a verseidet, és fognak még rendelni tőled, mert nagyon dallamosak, csengnek-bongnak. Miközben a kötetet olvastam, Weöres Sándor többször is eszembe jutott.

A családi legendárium szerint Weöres a Bóbita jelentős részét nekem írta, amikor kisgyerek voltam. Nekem ő volt az első mentorom, neki mutattam meg először a verseimet, ő volt az első, aki bíztatott. Ő vitt el Vas Istvánhoz, majd Kormos Istvánhoz is. A tényekhez hozzátartozik, hogy örökbefogadott gyerek vagyok, eredetileg Végh Péter néven születtem, Végh György költő, műfordító után, akinek legendás gyerekversei vannak, nyilván ez is hatott rám.

Bár ez talán mégsem mérhető Müller Péter későbbi hatásához, aki 12 éves korom óta igazi édesapám lett, bíztatott, tanított, eljárt a koncertjeinkre, velünk bulizott a fesztiválokon az anyukámmal és a húgommal együtt A kicsi, NAGY közÉpső-ben az ő kislányának, Veruskának, és a családban levő többi gyereknek is jutott egy-egy vers.

Később hiába kanyarodtam el más irányba, mindig írtam verseket, amiket időnként publikáltam is, de a rock’n roll miatt eddig nem nagyon fektettem hangsúlyt arra, hogy ezeket kötetbe rendezzem. Mostanában gondolkoztam el azon, hogy publikálnom kellene az első kötetemet: kiválogattam az eddigi verseimet, és négy költő barátomnak, Tóth Krisztinának, Kemény Istvánnak Vörös Istvánnak és Halmai Tamásnak mutattam meg őket. Mostanában több ösvényen mászkálok vissza ebbe a közegbe, például a slam poetry-n keresztül, amit nagyon szeretek.

A legelképesztőbb új mozzanat viszont az, hogy a Müller Péter Sziámi Facebook-oldalon, ahol eredetileg csak az …AND FRIENDS új klipjét, a Látom, ha hiszem-et akartam mutatni, kísérletképpen kitettem egy verset az oldal olvasóinak, amit döbbenetemre közel tízezren töltöttek le, és sokan reagáltak is rá. Felbátorodva ezen, azóta naponta kirakok egyet, és néhány óra alatt minden nap ezrek olvassák el az újabbakat is. Számomra ez az első eset, hogy a net egyértelműen pozitív következményekkel működik…

Képek forrása: Müller Péter Sziámi
nyomtat

Szerzők

-- Hercsel Adél --


További írások a rovatból

Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat
gyerek

Családi program 2024. június elsején
gyerek

Kabóca Bábszínház: Dödölle

Más művészeti ágakról

art&design

Eperjesi Ágnes és Várnagy Tibor: TAVATE: lebegés című tárlata az acb Galériában
színház

Podlovics Laura: Nem félünk a sötétben / Budapest Bábszínház, Kísérleti Stúdió
Emberpróbáló filmnézés a cannes-i filmfesztiválon
Bemutatták Locker Dávid: Beszédkényszer című verseskötetét


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés