bezár
 

irodalom

2013. 11. 24.
A beavatás elbeszélése
Király Levente: Égre írt könyv. L'Harmattan, Budapest, 2013.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Király Levente Égre írt könyvét olvasva felmerülhet bennünk a kérdés a szerző szándékának kettősségével kapcsolatban. Király Levente Így irtok én című könyvében bizonyította remek stílusimitációs képességét. Lehet, hogy egy ilyen népszerű regényforma jól sikerült imitációját olvassuk? Vagy tényleg hisz a szerző az ezotériában?
A Krisztus születése utáni első-második évszázadban, a Római Birodalom meg nem nevezett provinciájának területén levő képzeletbeli városban játszódik a hangsúlyozottan fiktív cselekmény. Az Égre írt könyv nem történelmi regény. A történelmi időnek és helynek nincs jelentősége. A környéket átható aura veszi körül, valamilyen láthatatlan bura, s ebben elhunytak szellemei hívják el, avatják be egy leginkább Mitras-kultusz szerű misztériumba az arra érdemeseket.

A fejezetcímek visszatérően a szereplők nevei, vagyis a Montanus család tagjai és kedves szolgái. Az ő történetükre irányítódik a figyelem.

A szereplők élettörténetét nem a külvilág, hanem saját sorsértelmezésük irányítja. Ez az értelmezés azonban nem analitikus lélektani, hanem ezoterikus irányultságú. A szereplők madarakkal, virágokkal beszélgetnek. A figurák archetipikus alakok. A férfi hősök bátrak, erősek, magabiztosak és kissé naivak. A bölcsességet inkább az anyaszerűen gyengéd női figurák képviselik. Ők vezetik az igaz útra a kissé bumfordi hősöket: Julius Montanust, vagy az ugyancsak főszereplő Meritet, a derék rabszolgát, aki ellenállhatatlan szerelmet érez a viszontagságos múlttal rendelkező Amila iránt. Figyelemre méltó Julius Montanus, a nyugalomba vonult hős katona vakmerően csapongó fiának, Mikhaelnek alakja. Az ő kisebb történetei mintegy ellenpontozzák az enélkül unalmasan egyoldalú fővonalat. Az ő szerelme, a többiekével ellentétben a látszatban, nem a létben ellenállhatatlan, valójában romlott. Ezek a mai szóval skizoid, szélsőséges alakok az érvényesek a regény világában, az úgynevezett normálisak jelentéktelen háttér-statiszták.

Az elbeszélés legfőbb értéke a tiszta, örök szerelem. A családfő Julius Montanus ugyanúgy szereti elhunyt feleségét, Ariadnét, mint amikor még élt. A gyász rettenetes szomorúsága csak akkor múlhat el, ha biztossá válik abban, hogy ha az életben nem is a lét egészében, a túlvilágon együtt van szeretett nejével. Épp ehhez kell a spiritizmushoz hasonló jelenet: Ariadné szellemének megjelenése egy rítusban, amelynek során kiderül, a szertartás remete-vezetője szintén egy elhunyt szelleme. A szellemidézés transzcendens célja: összekapcsolni az élők és a holtak világát a misztikus titok jegyében.

A látomás indítja el a regény tér-idejét, cselekményét, de nem maga a látomás részleteződik, hanem a látomásba kerülés körülményei. Ezoterikus, nem orfikus a mű. Szertartásosak a magánemberi dialógusok is. A párbeszédek mindig udvariasak, szinte túlságosan is udvariasak maradnak, mondhatni, diplomatikus panelekben zajlanak. Nem a tapasztalatközvetítés rendszere, hanem a tapasztalt rend kérdései foglalkoztatják a szerzőt. Ez a rend olyan világ rendje, amely a tapasztalattól függetlenül hozzáférhető, de létformája szerint nem az embert körülvevő társadalmiság és természetbeliség alakzata, hanem a természetfelettiségé. Ennek megértése ismerteti fel tér/időként a világot és történetszerűként az életet.



Olyan narratív modellel van dolgunk, mint a realista epika esetében. A szerző bízik a nyelvben, a világ rendjének – bár titkos –, de a tudattól független formáját ismeri el. Nincs helye a dolgok közölhetősége iránti kételynek. A hagyományos mindentudó elbeszélő nézőpontjából követhetjük a történetet. A jól formált nyelv az elbeszélt történetre bízza a fikció utánalkothatóságát.

Felmerülhet a kérdés a szerző szándékának kettősségével kapcsolatban. Király Levente Így irtok én című könyvében bizonyította remek stílusimitációs képességét. Lehet, hogy egy ilyen népszerű regényforma jól sikerült imitációját olvassuk? Vagy tényleg hisz a szerző az ezotériában? A metafizika itt mindent elborít. Az az érzésünk, hogy a mostani könyv egy sorozat része, előzménye Király korábbi kötete, az Énekek éneke, amelynek ugyancsak hangsúlyos szakrális vonatkozása van. Király Levente ebből a szempontból akár Hamvas Béla tradíciójának is képviselője lehetne. Jó kompozíciós érzékkel, kiváló ütemű feszültségkeltéssel valóban létre tudja hozni a felvezetés, bonyolítás, tetőpont, átszellemített utójáték dramaturgiáját. Remek a zárlat, a hősöket a szó és átvitt értelmében is felemelő madársereglet úgy válik allegorikussá, hogy közben a kép plaszticitása is megőrződik.

Király Levente professzionista író. Tudatában van a írói mesterség stilisztikai nüanszainak, hatáseljárásainak. Gyakorlottan, biztonsággal él a retorikai megformáltság alakzataival. Aki támadná, épp ezen a ponton tenné, hogy túlságosan is profinak tartaná. Keresné azokat az “esetlegességeket", amelyekből leleplező őszinteséget olvasna ki. De mért a hiba lenne az őszinteség jele? Főként akkor, ha Király Levente nem naplót akart írni, nem a saját élettapasztalait akarta reflektorfénybe állítani, ha támaszkodott is ezekre az írás közben, csak azért tehette, hogy a fikció erejét támogassa általuk. Lehet, hogy Király Levente tényleg hisz az örök értékekben. Szemben az árral, a mai kételkedő korral, akár a filmes forgatókönyvekre is alkalmazható regényével egy új egészelvűség és transzcendencia mellett áll ki a szépirodalomban.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- dr. Payer Imre --


További írások a rovatból

Interjú Marék Veronikával a meseírás művészetéről, a példaképekről, a gyerekirodalom helyzetéről és a siker titkáról
irodalom

Fejnehéz éjszakák Fejnehéz éjszakák
André Aciman: Nyolc fehér éjszaka. Ford.: Rácz Judit. Athenaeum Kiadó, 2018.
irodalom

A Hazudós könyv A Hazudós könyv
Könyvbemutató
irodalom

Vajon fog olvasni? Vajon fog olvasni?
Kerekasztal-beszélgetés

Más művészeti ágakról

építészet

Hatalmas méhkaptárra emlékeztető építmény New Yorkban
Thomas Heatherwick nagyot álmodott
Interjú Halász Glória filmrendezővel nyitottságról, szerzőiség és hitelesség egyensúlyáról, valamint az önmagunkba vetett hitről
Kemény Lili: B monitor című darabja az Ódry Színpadon


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés