Ivan V. Lalić 
FAL
(Melissa 6.)

Ez itt a fal, Melissa, s a kert a fal mögött van,
és a kertben a méhraj, mely a testedből rajzik,
és nincs kapu a falon, de néha alábuknak
az égből valami torz madarak, és a látás

mögött szunnyadó álom beléért homlokunknak
a halál színeivel rőt csőrüket meresztik;
Melissa, kenyér az álmom, s bévül te magad, mint
kenyérben rózsa-bél, és ott, ahol nem vagy, köd van

s a járókelők mit sem sejtve a halál ádáz
madarairól, jámbor edényeik megtöltik
(Ó, tévedés hatalma!) egyszerű földi jókkal;

sikoltásom pengéje a falba beletör, s míg
egy rettenetes madár a vállamra telepszik,
a kerted fala nekem, Melissa, siratófal.

(1963 / Ács Károly fordítása)
 

Pap József
B. SZ. GY. KÉPEI ELŐTT

Miket rakosgatsz elém

A kezes világ mivé lett

Sokasodnak a táj útvesztői
Láthatatlan pók
Hálózza be az arcokat
Fekete-fehér fantomok vágtatnak
A tér szürkén összerezzen

Megtorpannak a szavak

Ami fölemel ami leejt
Nem látni már
A kéreg alá hatoltál
Az elevenjében jársz
Fehér éjszakák fekete nappalok

Elakadnak a szavak

Tapogatlak köztünk vagy-e még
A megbolygatott űr száguldó tejútja
Vagy virrasztásaid ösvényrengetege
Egyaránt elragadhat
Lúdbőrzik a szűk határú bizonyosság

Borzonganak a szavak
Belépek a bozót sűrejébe
Vagy elméd hártyaszeletein járok
A mindenséget szabdalja fel tollad
És nem állhatsz meg a szívéig

Benne a megnyugvás magva

(1963)