Bordás Máté Padkaszabály című verse egy esti kutyasétáltatásból indul ki. A beszélő Milóval indul útnak, póráz nélkül. A helyzet ismerős lehet mindenki számára, aki sétáltatott már kutyát, szeretné, ha az állat szabadon mozoghatna, közben viszont figyelnie kell arra, hogy ne történjen semmi baj. A versben a városi közlekedés szabályai és a természetben való mozgás egymás mellé kerülnek. Az úttesteken, járdákon kijelölt határok között haladunk, az erdőben viszont a fák, gyökerek és ösvények alakítják az útvonalat.

A szabadság és a szabályok nem feltétlenül zárják ki egymást.

Miló póráz nélkül mozoghat, mégis figyelnie kell a gazdájára, ahogyan a beszélőnek is bíznia kell benne. A természet és a város közötti különbség sem annyira egyértelmű. A versben a gyökerekhez igazodó járda képe arra emlékeztet, hogy az ember által kialakított környezet sem független attól, ami már korábban ott volt. A bizalom kérdését egy egyszerű, ismerős helyzeten keresztül közelíti meg. A kutyasétáltatásból így jóval több lesz, mint egy esti séta története.

Bordás másik verse, a Fürdés szintén egy megszokott tevékenységet helyez a középpontba, de egészen más hangulatot teremt. Itt a víz és a test találkozása, az érintések és a mozdulatok kerülnek előtérbe. A rövid, egymás mellé helyezett képekben az érzékelésnek nagyobb szerep jut, mint magának a cselekvésnek. A fürdés közben olyan tapasztalatok is észrevehetővé válnak, amelyekre alig figyelünk. A két verset olvasva feltűnő, hogy Bordás mennyire különböző irányokba tud elindulni egy-egy hétköznapi jelenetből.

A lassúság Jász Attila Angyalárnyékok című ciklusának (türelemmunka) című darabjában is megjelenik. A versben egy csiga halad át az úton, a beszélő pedig leszáll a biciklijéről, hogy megvárja. Nem történik semmi rendkívüli, mégis könnyű elképzelni a helyzetet. A csiga a maga tempójában halad, az ember viszont általában gyorsabban szeretne eljutni egyik helyről a másikra. Itt éppen ez a különbség teremti meg a vers helyzetét. A kerékpárosnak meg kell szakítania az útját, ha ki akarja várni az átkelést. Nem azért áll meg a beszélő, mert elfáradt, vagy mert nincs hová mennie, hanem egy másik élőlény miatt.

A prózai írások közül Vida Gábor Papucs című elbeszélése is egy hétköznapi tárgy köré szerveződik. A papucsot többnyire különösebb gondolkodás nélkül használjuk, Zanót történetében azonban a különböző lábbelikhez emlékek, régi szokások és családi történetek kapcsolódnak. Az egyik ilyen emlék egy piacon vásárolt papucshoz kötődik. Miután elszakad a szandálja, Zanót kénytelen gyorsan másik lábbelit keresni. Az így vásárolt papucs később már nem csupán egy szükségből megszerzett tárgy, hanem egy korábbi életszakasz emléke is. A történetben az ilyen apró eseményekből újabb visszaemlékezések bontakoznak ki. Vida elbeszélésében a papucsokhoz fűződő viszonyon keresztül fokozatosan a szereplő életének más részei is előkerülnek. A családi emlékek, a gyerekkori tapasztalatok és a későbbi veszteségek nem külön történetekként jelennek meg, hanem egymásba kapcsolódnak. A szövegben az is jól működik, hogy a tárgyhoz kötődő apróságok néha egészen váratlanul vezetnek személyesebb emlékekhez. Egy elhasználódott lábbeli önmagában nem sokat mondana, de a hozzá kapcsolódó történetekből már sok mindent megtudunk a viselőjéről.

Olvasás közben eszembe jutott, milyen könnyen ragaszkodunk olyan tárgyakhoz, amelyeknek önmagukban nincs különösebb értékük. Egy régi cipő vagy papucs lehet kényelmetlen, kopott, mégis nehéz megválni tőle, mert valamilyen időszakot idéz fel. Vida történetében is ilyen módon kapcsolódik össze a tárgyak elhasználódása az idő múlásával. A múlt nem időrendben tárul fel, inkább egyik emlék hozza magával a másikat. Ettől az elbeszélésnek van valami nagyon ismerős ritmusa, hiszen a saját életünkre sem mindig az események pontos sorrendjében emlékezünk.

Csobánka Zsuzsa Emese Illúziók és misztériumok: a biztonság című tárcájában már jóval nyugtalanabb világba érkezünk. A szöveg elején a fűre hulló fény, a lehullott levelek és a kutya mozgása jelenik meg, a hétköznapi képekhez azonban hamar személyes emlékek és szorongások társulnak. A beszélő számára a biztonság nem olyan állapot, amelyet egyszerűen el lehet érni, és utána többé nem kell foglalkozni vele. Inkább folyamatos próbálkozás, amelyben a múlt tapasztalatai ugyanúgy jelen vannak, mint a mindennapi események.

A tárcában visszatérő kút képe jól érzékelteti, milyen nehéz néha eligazodni a saját érzéseink között. A beszélő sok mindent felismer magában, de ettől még nem feltétlenül kerül közelebb a megoldáshoz. A szöveg egyik visszatérő gondolata éppen az, hogy a megértés nem mindig jár együtt a megnyugvással.

Hiába tudjuk, mi okozza a bizonytalanságot, attól még nem biztos, hogy könnyebb lesz együtt élni vele. Néha annyi is elég, ha az ember a következő lépésre figyel.

A megállás és a megszokott környezetből való kilépés kérdése Pintér Tibor Nyár és ősz között című feuilletonjában is előkerül, amelynek alcíme Töprengések a visszavonultságról. Az írás a városi élet és a vidéki visszavonulás közötti különbségből indul ki. Pintér a vidéki tartózkodás tapasztalatain keresztül gondolkodik arról, miért vágyunk időnként arra, hogy magunk mögött hagyjuk a megszokott környezetünket. A városi mindennapokból való kilépés szabadságot ígér, de ez a szabadság többnyire csak átmeneti. Néhány nap vagy hét elteltével ismét visszatérünk oda, ahonnan elindultunk. Az esszében a visszavonultság nem teljes elszigetelődésként jelenik meg. Pintér számára éppen az átmenetiség adja az élmény sajátosságát, a városból való távozás és az oda való visszatérés egymást feltételezik. Az írásban Seneca és Pascal gondolatai is helyet kapnak, így a személyes tapasztalatok mellett a magány, a tevékenység és az önmagunkkal töltött idő kérdései is előkerülnek. Érdekes, hogy a visszavonulás itt nem egyszerűen egy pihenés állapotát rögzíti. A megszokott feladatok hiányában az embernek önmagával is kezdenie kell valamit, ami nem mindig könnyű. A címben szereplő nyár és ősz közötti időszak ehhez a változó, átmeneti állapothoz is jól illik.

Az emlékezés és az élettörténetek elbeszélésének kérdése Hegedűs Claudia Mágustalálkozó című könyvkritikájában is előkerül. A szerző Colm Tóibín A Varázsló című regényéről ír, amely Thomas Mann életének eseményeiből építkezik. Egy ismert író élettörténetének regényes feldolgozása már önmagában érdekes vállalkozás, hiszen a történelmi tények mellett az irodalmi képzelet is szerepet kap. Az olvasó egyszerre találkozik egy valóban élt ember történetével és egy regényalakkal, akit egy másik szerző teremtett meg. Hegedűs kritikájából az is kiderül, hogy Tóibín nem pusztán Mann életének eseményeit dolgozza fel, hanem a műveivel is kapcsolatot teremt. A kritika egyik érdekes kérdése: hogyan lehet egy sokak által ismert alkotót úgy bemutatni, hogy ne csupán az életrajzából már ismert eseményeket kapjuk vissza. Tóibín regénye a személyes történet mellett Mann írói világához is közelít, és olyan részleteket próbál elképzelhetővé tenni, amelyekhez a tények önmagukban nem lennének elegendők.

A lapszám képzőművészeti anyagát Vojnich Erzsébet munkái adják, amelyek több oldalon is megjelennek. A képeken belső terek, ajtók, lépcsők és átjárók láthatók. Ezek a helyek első pillantásra ismerősnek tűnhetnek, mégis van bennük valami idegenszerű. Többnyire üresek, az emberi jelenlétet legfeljebb a tér kialakításából vagy az ott maradt nyomokból sejthetjük. A lépcsők és ajtók továbbhaladás lehetőségét kínálják, de a képek nem mutatják meg, hová vezetnek. Ez a bizonytalanság jól illik a lapszám több írásához is, amelyekben a szereplők szintén nem mindig tudják előre, mi vár rájuk. Vojnich képeit azért is érdemes a szövegek mellett megnézni, mert nem illusztrációként működnek. Nem egy-egy jelenetet jelenítenek meg az írásokból, inkább hasonló érzéseket idézhetnek elő. Az üres terekben ugyanúgy ott van az emlékezés lehetősége, mint Vida Gábor régi tárgyaiban, az átjárók pedig a mozgás és a megállás kérdését is eszünkbe juttathatják. A képeken sokszor éppen az hiányzik, amire kíváncsiak lennénk, ki használta ezeket a helyeket, mi történt bennük, és mi lehet az ajtó túloldalán. A lapszám végére érve talán leginkább az marad meg belőlük, hogy az időt nemcsak azzal töltjük, hogy egyik helyről eljutunk a másikra. Az is számít, mit veszünk észre útközben, és milyen emlékeket viszünk tovább magunkkal.

Az aktuális lapszám kapható az Írók Boltjában és az újságárusoknál.