Itt a beatkorszak – mi is belevágunk! Több hozzáértő szerint a Mediterrán együttes négytrackes lemeze az első magyar beatkorong. Érveik számosak. Rögtön az első az, hogy a midi utolsó dala, az Apache az egyértelműen beatet játszó Shadows számának feldolgozása. Aztán itt van az is, hogy a Mediterránban nem akármilyen gárda állt össze: csupa újító zenész, akiknek hangszeres játéka a jövőbe mutat. Ebben a csapatban játszik Raduly Mihály, aki a későbbi legendás alternatív rockbanda, a Syrius tagja lesz. A zongoránál Bajtala János, a gitárokat a Szörényi bátyók pengetik, Levente a szólót, Szabolcs a basszust. És a bőröket sem kisebb ember üti, mint maga Kőszegi Imre, aki a következő évtizedek jazzdobos generációinak mestere lesz. Teljes joggal mondja róluk Bálint Csaba a rockmuseum.ini.hu honlapon: "Valószínűtlen korai supergroup". És aki énekel: a már oly sokszor megemlített Németh Lehel. Ez a széphangú fiú volt a konszolidációs diktatúra által kreált "sóbiz" első beat-sztárja. És ő lehetett volna a proletár celeb mintaképe: a hatalom emelte ki a gyárimunkás-sorból, kényeztette minden földi jóval, hogy teljesíthesse az ifjúsági szoc-idol feladatát. De nem érte meg a nagy befektetés: az ünnepelt énekes lett a rendszer szórakoztatóiparának sokadik tékozló fiúja, aki nyugatra szökött, a szabadság világába. Mert még Németh Lehel sem csak a dalban megénekelt fantáziaképben, hanem a saját szemeivel szerette volna látni azt a Minden országot.
 
Németh Lehel 1965-ös disszidálása után a magyar sófelelősök természetesen megpróbálták még az emléke helyét is sóval bevetni. Ha nem jön a net és vele a tánczene iránti múlhatatlan nosztalgiából született weboldalak, mára már a nevét is elfelejtettük volna. Ráadásul, hiába énekelt korai magyar beatet, még a legrészletesebb beattörténet sem tartja őt számon a nagy robbantók, a zenei forradalmárok között – ha valahol, hát valóban inkább az ódivatú szalonzenei relikviák közt találunk rá. Mert ha az Apache magyar változatára senki nem is emlékszik, arra a behízelgő tónusra mindahányan azonnal ráismerünk, amivel a rádióból egyenest a női fülekbe dalolta, hogy "Reszket a hold a toóó vizén..."

MINDEN ORSZÁG
Zene: Dobos Attila
Szöveg: S. Nagy István
Előadó: Németh Lehel és a Mediterrán
 
Lá-lá-lá, lá-lá-lá, lá-lá-lá, lá-lá-lá, lá-lá,
Lá-lá-lá, lá-lá-lá, lá-lá-lá, lá-lá-lá, lá-lá,
Lá-lá-lá, lá-lá-lá, lá-lá-lá, lá-lá-lá, lá.

Minden ország városa, faluja,
és minden hangszer, síp, duda, furulya
csak egy ritmust fúj, más zene nincs is már.
Ezzel kelnek, sőt ezzel fekszenek,
és nem várnak az élettől egyebet,
csak twistet, melyre csípőjük ide-oda jár.

Látom a tó partján, mikor a szél lebben,
a nád is tekeri a karcsú derekát.
Na lám, a természet csinálja legszebben,
járja a búzatábla és a fák.
Minden ország városa, faluja,
és minden hangszer, síp, duda, furulya
csak egy ritmust fúj, sláger ez a zene már.

Látom a tó partján, mikor a szél lebben,
a nád is tekeri a karcsú derekát.
Na lám, a természet csinálja legszebben,
járja a búzatábla és a fák.
Minden ország városa, faluja,
és minden hangszer, síp, duda, furulya
csak egy ritmust fúj, sláger ez a zene már.

Lá-lá-lá-lá.
__________________________________________________
 

A nagy Rising Sun egy egyszerű népballada – már amilyenek az amerikai népballadák: egy bordélyba bevonult lány sírja el benne a bánatát a sorsa fölött. A szövegíró természetesen ismeretlen – ahogy a rock dalainak szövegírói is azok, akkor is, ha mégannyira látható is a nevük a lemezeken. A dal a rockban már elvitathatatlanul az előadóhoz fog kötődni – hiszen kit fog az érdekelni, hogy Janis Joplin kedves Bobby McGeejét Kris Kristofersson találta ki vagy egy másik férfi... Nos, a rajongó hallgatóság számára már a Rising Sun sem más, mint egy Eric Burdon-nóta. Persze a rocktörténet az Animals sikere után részleteiben kikutatta és feljegyezte, hol is volt az a "there is a house in New Orleans": a hagyomány szerint ez a St. Louis Street 826-830 szám alatti kupleráj lenne, amit a XIX. század második felében egy Marianne LeSoleil Levant nevű madám vezetett, és a ház őutána kapta a dalban elhíresült nevét. Ki tudja, mi igaz ebből – annyi biztos, hogy a dallam egy hagyományos angol balladáé, a szöveget meg a szájhagyomány nyomán egy amerikai páros rögzítette, és e formájában 1938-ban vették fel először lemezre. Akkor egy bizonyos Roy Acuff énekelte, ahogy azóta is százak és százak Marianne Faithfulltól át a Pink Floydig, és bizonyára ezentúl is majd még újabb és újabb százak – de ez mit sem változtat azon, hogy mindenki, még a hatalmas nevek is csak a brit menhelyikölök-külsejű, óriási hangú Eric előadását imádják és követik azóta is, hogy az Animals lemezre tette a maga verzióját.
 
THE HOUSE OF THE RISING SUN
Zene: tradicionális angol népdal
Szöveg: amerikai népballada nyomán Georgia Turner és Bert Martin
Előadó: The Animals, Eric Burdon
 
There is a house in New Orleans
They call the Rising Sun
And it's been the ruin of many a poor boy
And God, I know I'm one.
 
My mother was a tailor
She sewed my new bluejeans
My father was a gamblin' man
Down in New Orleans.
 
Now the only thing a gambler needs
Is a suitcase and trunk
And the only time he's satisfied
Is when he's on a drunk
 
Oh mother tell your children
Not to do what I have done
Spend your lives in sin and misery
In the House of the Rising Sun.
 
Well, I got one foot on the platform
The other foot on the train
I'm goin' back to New Orleans
To wear that ball and chain
 
Well, there is a house in New Orleans
They call the Rising Sun
And it's been the ruin of many a poor boy
And God, I know I'm one.