bezár
 

film

2014. 08. 21.
Twistformers, avagy a tornádópornó folytatódik
Steven Quale: A vihar magja
Tartalom értékelése (2 vélemény alapján):
A vihar magja nem ígérkezett többnek a Sandy és Katrina óta újra aktuális Twister-féle hurrikános természeti katasztrófafilmek és a “talált felvétel” áldoku-horrorok ötvözeténél, de a rendező, Steven Quale személye adhatott okot bizakodásra: James Cameron számos filmjén dolgozott különböző minőségekben, és legutóbb a meglepően jól fogadott Végső állomás 5 alkalmával hallatott magáról.

Quale filmográfiájában olyanok szerepelnek, mint a Terminátor 2. – Az ítélet napja, a Titanic vagy az Avatar, és direktorként sem ma kezdte. Cameronnal közösen rendezték A mélység szülöttei című IMAX 3D dokumentumfilmet, szóló nagyjátékfilmes debütálása a Pusztító tűzvihar természeti katasztrófafilmje volt, legutóbb pedig a negyvenmilliós, szintén IMAX 3D-ben bemutatott Végső állomás 5 alkalmával mutatta meg oroszlánkörmeit. Bár azóta nem folytatódott a franchise, alighanem e film volt a leginkább ötletes, látványos és humoros darab a szériában.

A vihar magja

Dokumentarista és ambiciózusan látványközpontú természeti katasztrófafilmként A vihar magja Quale eddigi pályafutásának szintézise, de története alapján a Twister folytatásának is beillik: ismét egy tornádókra vadászó kutatócsoport pályafutásának legizgalmasabb napjait kísérjük figyelemmel. Az excentrikus csoport összetétele is hasonló (van köztük karrierista, hőstípus, szakbarbár, adrenalinfüggő, öreg róka), azonban míg a Twister két rivális csapat sportfilmbe illő versengéséről szólt, addig A vihar magja alkalmával a másik gárda civilekből áll. A semmiből előpattanó, minden addiginál nagyobb szupertornádó ugyanis egy iskola gyanútlan diákjait és tanárait veszélyezteti, na meg egy kétfős, a Jackass stábját idéző hobbifilmes kaszkadőrduót, akik piócaként tapadnak a tornádóvadászokra.

A vihar magja

A fő különbség a két mozi között, hogy a későbbi alkotói a found footage (áldokumentumfilmes, álamatőr) elbeszélésmódot használták - pontosabban annak is csak egy részét, hisz hagyományosan narrált filmről van szó, amely indokolt esetben egy-egy kamera nézőpontjára vált (tehát az Ideglelés helyett a Cannibal Holocaust útján jár). Quale a történetet is e stílushoz igazította: nála a tornádóvadászok nem egyszerű kutatók, hanem filmesek. A Twister alkotói természeti katasztrófafilm helyett már-már monstrumhorrort készítettek: a hősnő szeretett apját egy tornádó vitte el, ezért már gyerekként bosszút esküdött a hurrikánok ellen, egyszer s mindenkorra le akarja győzni azokat, az emberiség nevében megzabolázva a természetet. Ezzel szemben A vihar magja csapata nem elpusztítani, hanem filmre venni igyekszik a ciklonokat, ami tehát immár nem ellenség, hanem látványosság, amely eladható portéka a miniatűr, de jó minőségű felvételt rögzítő kamerákkal teli, képekre éhes kortárs világban.

A vihar magja

Papíron tehát A vihar magja koncepciója még olajozottabban működik, mint a Twisteré: a hősök és a nézők vágya egyaránt az, hogy tornádókon legeltethessék szemüket (lehetőleg minél közelebbről és fájdalommentesen), Quale így annyi látványosságot mutat, amennyit nem szégyell. Élt a lehetőséggel, de túlságosan elhanyagolta történetmesélői kötelességeit. Odavet családi drámát, szerelmi szálat, megváltástörténetet, hitetlenkedő mondatokat (amilyen a trailerben is hangzatos, de pornófilmeket inkább idéző “Ekkorát még sosem láttam”) és hasonló szappanos kliséket – mindez könnyűnek találtatik, ha összehasonlítjuk a Twister sztorijával. Nem mintha az 1996-os klasszikus a történetéről lenne híres, hisz ugyancsak egy tech-szaki, Jan de Bont (Verhoeven holland operatőre) rendezte, de Quale  koppintása mellett kifejezetten jól megírt darabnak tetszik. A Twister emancipált hősnője a szintén holland beütésű Elemi ösztönt idézte, a tornádóvadászok életébe pedig egy vadidegen (a férfihős új barátnője) személyén keresztül kapcsolódtunk be, szemein át ismerkedtünk meg világukkal. Jan de Bont karizmatikus hőseinek olyan színészek adtak arcot, mint Helen Hunt, Bill Paxton, Philip Seymour Hoffman és Cary Elwes, ehhez képest A vihar magja alkalmával be kell érnünk olyanokkal, mint Richard Armitage, aki Thorint alakítja A hobbit-filmekben, de borotvált ábrázattal gyakorlatilag ő is új arcnak minősül.

A vihar magja cselekményéből egy tisztességes fülszöveget sem lehet írni. A star power és az észrevehető sztori hiánya még mindig nem lenne különösebb probléma, ha az attrakcióktól eltátanánk a szánkat, viszont Quale ebben is mulasztott. Számos horror-rendező kreatívan alkalmazta hatáskeltésre a found footage stílust, de ő beéri a sejtetéssel. Aki egy átlagos found footage horrort is nézhetetlennek gondol az amatőrös kameramunka, a kivehetetlen látvány, a roncsolt kép és hang miatt, az már a nyitójelenet után haza akar majd menni. Később sem javul a helyzet: a tornádókat Paul Greengrass kameramunkáját idézően dokumentarista felvételekben látjuk, ám akárhonnan nézzük, a film adós marad az attrakciókkal. Quale valósághűségre törekedett a hurrikánok megalkotásánál, ezzel viszont a kezdeti sejtetés után átesett a ló másik oldalára. Szimpla tornádókat látunk nagy totálokban, se többet, se kevesebbet.

A vihar magja

Napjainkban jóval erősebb ingerekre van szüksége a nézőnek, mint a Twister idejében: A vihar magja olyan, mint a Sharknado cápák nélkül, azaz egy utolsó Asylum-féle trash is izgalmasabb. Látványosnak is csak módjával titulálnám: a képi világ bravúrosan valósághű ugyan, de művészinek csak annyira nevezhető, mint Bay munkája a Transformers-filmek alklamával. A különbség, hogy ezúttal nem óriásrobotok dobálóznak különféle ingóságokkal és ritkábban ingatlanokkal, hanem szuperviharok. A természeti katasztrófafilm zsánere kiváló lehetőséget teremtett Quale számára, hogy újra bevesse a Végső állomás 5 alkalmával bemutatott véres és morbid humorú splatter-attrakcióit, de kínosan ügyelt arra, hogy filmje alacsony korhatárt kapjon, így aztán alig látunk suspense-t és gore-t. A found footage stílus ráadásul kizárja a 3D-t, mely eddig Quale védjegye volt, a térhatás hiányában még annyi jót sem lehet elmondani e filmről, hogy szép és éles a képe.

 

A vihar magja (Into the Storm)
Színes, magyarul beszélő, amerikai thriller, 89 perc, 2014
Rendező: Steven Quale
Forgatókönyvíró: John Swetnam
Zeneszerző: Brian Tyler
Operatőr: Brian Pearson
Producer: Todd Garner
Vágó: Eric A. Sears
Szereplők: Richard Armitage (Gary Morris), Sarah Wayne Callies (Allison Stone)
Forgalmazó: InterCom

Korhatár: 16

nyomtat

Szerzők

-- Csiger Ádám --


További írások a rovatból

Jonathan Glazer: Érdekvédelmi terület
Interjú Vermes Dorkával az Árni című első nagyjátékfilmjéről
Interjú Dér Asiával a Nem halok meg című filmje kapcsán
Hayao Miyazaki: A fiú és a szürke gém

Más művészeti ágakról

art&design

Múzeum készül Mexikóvárosban
irodalom

Mechiat Zina volt a Boggie: Költőim rendezvénysorozat februári vendége


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés