bezár
 

irodalom

2014. 08. 31.
Rendszerváltás és mátrix-tapasztalat
JAK-tábor, Balatonszemes, 2014. augusztus 27. 2 nap
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Amellett, hogy a József Attila Kör balatonszemesi táborának egyik fő témája a negyedszázados rendszerváltás eseménye volt az azóta eltelt idő irodalmi folyamatainak tükrében, ami az irodalom tradicionális értelemben vett „külpolitikáját” járja körül, a nevezetes „külpolitikának” egyéb sajátosságaira is figyelem irányult: éspedig az irodalom médiumköziségére, valamint a literatúra szerepének művészetközi beágyazottságára. Aligha független mindez a technológiai médiumoktól és a kulturális regiszterek közti, ma már természetesnek tekintett átjárástól. 

Mindennek megfelelően a JAK-tábor idei programja a korábbiaknál is nagyobb hangsúlyt fektetett olyan művészeti alkotások és jelenségek bemutatására és értelmezésére, amelyek közt az irodalom, az írott szöveg esztétikája csak „egy”. A megszokott irodalmi programokat – beszélgetéseket és felolvasásokat – színházi előadások és filmvetítések, továbbá zenés programok egészítettek ki, melyeknek nyomatéka ugyanolyan nagy volt, mint az írott szóé. Az persze a literatúra medrében tartotta a rendezvénysorozatot, hogy a teátrumi és mozgóképi eseményeket is – nem kizárólagosan, de – az irodalom szereplői kommentálták és értelmezték, ily módon a választott tematikák és művek földolgozása az irodalmat mégiscsak centrális pozícióba helyezte.

A délelőtti szemináriumokkal párhuzamosan zajlott a V4-projekt, azaz a visegrádi országokból származó vendégekkel közös, ugyancsak politika, félmúlt, valamint irodalom (és művészetek) kapcsolatát firtató programsorozat. (Részletesebben többek közt itt olvashatnak róla.) A szerdai viharos-esős délutánon az ezirányú moderált beszélgetés – Bárdos Deák Ági, Garaczi László és Karádi Éva közreműködésével, Kassai Zsigmond moderálásával – a rendszerváltás irodalmi emlékezetét firtatta olyan nemzetközi horizontban, amely a volt keleti blokk identitástudata által keletkezhetett. A 25 év New Wave elnevezésű program az öt évvel ezelőtti Gödör-béli eszmecserékre utalt vissza, hiszen a kérdést, mely szerint van-e közösség a különböző, a blokkba tartozó országok világtapasztalatában és irodalmában, továbbá megalkotható-e valamifajta kollektív identitás, amely a „közös sors” történelmi szituációjában bomlik ki és válik értelmezhetővé, nem először tették föl maguknak a művészetek képviselői, és az is világos, hogy a válaszok nem véglegesek, hanem differenciálhatók. Mindez természetesen azért dilemmatikus, mert eleven kérdésről van szó. Az ugyanis visszatérő meglátás a diskurzusban, hogy a rendszerváltás utáni időszak kudarcként vagy be nem teljesített projektként értékelhető, és ezért (ezért is) újra meg újra vizsgálódás tárgyává kell tenni. Ráadásul a művészetek önértelmezése felől sem megkerülhető a kérdés, hogy önmaguk mennyiben képesek a történelem közvetítésére és utólagos színre vitelére úgy, hogy az 1989-es politikai események és az azt követő történelmi folyamatok már megértett tapasztalatként jelennének meg bennük.

Bárdos Deák Ági, Garaczi László és Karádi Éva közreműködésével, Kassai Zsigmond moderálásával

A tematikus egymás mellé rendelés lazaságát, továbbá a kulturális-mediális szisztémák demokratikusságát mutatja, hogy ezt követően Szabó István Zoltán és Nagy Ildikó Noémi az éppen harminc éves Gibson-klasszikusról, a Neurománcról társalogtak (Sepsi László moderálásával), ami talán azt is sugallja (ha nem rögvest explikálja), hogy olyan generációk rendelődnek egymás mellé (amennyiben ráadásul nagyjából harminc esztendőt tekintünk egy generációnak), amelyek – ezúttal a technológiai médiumok és a szubzsánerek felől – eltérő kérdésekkel és válaszokkal is bírhatnak valóság és történelem viszonyára vonatkozóan. Különösen onnan nézve érdekes mindez, hogy az idei JAK-táborban, miként az első napról írott beszámolóban megjegyeztem, nagy számmal vettek részt azok a fiatalok, akik már a kilencvenes években születtek. (Ami a 30-asok ama sokat hangoztatott vélekedésének persze ellentmond, hogy jól tudjuk: lehetetlenség, hogy vannak emberek, akik már a kilencvenes években születtek.)

Sepsy László, Nagy Ildikó Noémi és Szabó István Zoltán

A Gibson-témát a Lichter Péter rendezte Rimbaud-film (Rimbaud) és annak interpretálhatósága, valamint a Színész Bob & a Slamkölykök programja követte, no meg a táncparkett fölavatása. Józsi bácsi, a szemközti kocsmáros pedig újfent nagyon jól járt.

Parkett.

Fotó: Bach Máté

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- L. Varga Péter --


További írások a rovatból

irodalom

A kreativitás lehetőségei biosz és zoé között A kreativitás lehetőségei biosz és zoé között
Hajas Tibor korszerűtlen korszerűsége
irodalom

A boldogság része, a bűntudat áramütése A boldogság része, a bűntudat áramütése
Peer Krisztián: Nem a sajátod
irodalom

Miért írok krimit? Miért írok krimit?
Egy női krimiíró mindennapjai 2.

Más művészeti ágakról

Interjú Alföldi Róberttel pályakezdésről, a fiatalok helyzetbe hozásáról, lehetőségekről, nyitottságról
art&design

A gyűjtő mint művész? A gyűjtő mint művész?
A Mai Manó Ház Erik Kessels több élete című kiállításáról
art&design

Éhesen alszik a tranzitzóna Éhesen alszik a tranzitzóna
Az emlékezés installációja Waldsee-ben (A 2B Galéria Waldsee 1944 című kiállításáról)


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés