bezár
 

film

2014. 10. 30.
Szexvonat a pénz fővárosába
Men Lareida: Viktória – A zürichi expressz
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Zürichben prostitúcióval legendás összegeket lehet keresni, még az utcai meló és az autósszex is jól fizet. A szomorú ebben az, hogy országunk lányai is érintettek a témában, erről regél nekünk egy svájci rendező, Men Lareida, akinek Viktória – A zürichi expressz című filmje a szexmunka borzalmaival és a hátrányos helyzetű szűkölködők rossz választásaival szembesít.

Svájc sokak szemében a stabilitás, a jólszituáltság és a konszolidáltság mintaképe a maga semleges történelmi-politikai hátterével, fejlett társadalmi berendezkedésével, virágzó bankrendszerével, valamint varázslatos domborzati, építészeti és kulturális adottságaival. Legterjedelmesebb kantonszékhelye, Zürich egyenesen a pénz és a kereskedelem fellegváraként ismeretes, turisztikailag is népszerű nagyváros.

Az viszont már egy másik lapra tartozó történet, hogy e jólfésült államszövetségnek is van takargatnivalója, például az egyik leginkább érzékeny szociális témakörrel, a nem tiltott szexpiac sötét bugyraival kapcsolatban, s ehhez sokszor bizony mi, magyarok szolgáltatjuk a személyeket. Azokban az államokban, ahol a szexmunkások oly kevésért (akár lakhatásért, ételért, drogokért) is eladnák magukat, a Svájcéhoz hasonló jóléti társadalmak az ígéret földjének tűnhetnek e kiszolgáltatott emberek számára. Zürich vigalmi negyedeiben strichelő nők tömegei kiabálják németül, hogy mi mennyi, majd néhány gyors éjjeli kaland után, finom svájci frankot számolgatva térnek vissza futtatóikhoz.

Viktória - A zürichi expressz

Valami ilyesmiről szól Men Lareida svájci-magyar koprodukcióban rendezett filmje, a Viktória – A zürichi expressz, melynek bemutatója kapcsán két kurrens szociális probléma is előtérbe került, a roma lakosság és a szexmunkások kétségbeejtően megoldatlan helyzete. A szeptember 29-i díszbemutató előtt a szervezők (a magyarországi Svájci Nagykövetség, az Uránia Nemzeti Filmszínház és a Mozinet) e kellemetlen témákat feszegető, ám kulturált hangnemét mindvégig megtartó sajtótájékoztatót és sajtóvitát vezényeltek le. Az eseményen a rendezőn kívül megjelent Jean-François Paroz, Svájc magyarországi nagykövete, Bezsenyi Mihály, a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda megbízott igazgatója és Fedorkó Boglárka, a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete képviselője. Szó esett a svájci-magyar rendészeti kapcsolatokról, az érdekvédelmi tevékenységekről, a jövőbeli megelőzés lehetőségeiről, valamint természetesen a bemutatandó produkció keletkezési és forgatási hátteréről.

Lehetetlenség szótlanul elmenni Szabó Simon színész-rendező  kísérőfilmje, a Fal című rövid produkció mellett, ami még Men Lareida Viktóriája előtt került levetítésre. A rövidfilm olyan magasra teszi az erkölcsi, művészi mércét a falat építő roma srác 10 percnyi, tömény feszültséget és hatalmas megdöbbenést hordozó kistörténetével, hogy szinte nehéz utána feleszmélni. A tolerancia kapuit döngeti ő is, akárcsak a következőként levetített magyar-svájci főprodukció. Néhány helyen elcsíphető e rövid Szabó Simon-munka, megtekintése erősen ajánlott.

Viktória - A zürichi expressz

Amint azt a svájci alkotó anekdotájából a sajtótájékoztatón megtudtuk, Viktória (Farkas Franciska) története egy hétköznapi tapasztalatból született: Men Lareida kétlaki polgárként gyakran közlekedett a Budapest-Zürich vasútvonalon, ahol arra lett figyelmes, hogy egyre több egyedülálló lány vonatozik ki Zürichbe. Ezt teszi Viktória, a ványadt zöldséget és gyümölcsöt áruló cigánylány, aki néhány meggazdagodott (prostituálódott) sorstársa kérkedésének hatására maga is az ősi mesterség mellett dönt, érezhetően meggondolatlanul. Nemcsak azért, mert nem számol a lehetséges következményekkel, természetétől pedig távol áll mindenféle szajhamagatartás, hanem mert bár elkeserítő, de mégsem ellehetetlenítő szegénységben él. Családja mindennapi betevője úgyahogy megvan, fedél is van a fejük felett, a küszködéstől és a bizonytalanságságtól sújtott embert azonban könnyen megszédíti a gyors meggazdagodás ígérete. Ebből a szemszögből nézve a film angol címe, a Viktoria: A Tale of Grace and Greed hitelesebb képet nyújt a főhőst, és általánosságban véve a prostitúcióba keveredő fiatal lányokat motiváló erőkről, a kezdeti ártatlanságukat és méltóságukat elsötétítő pénz utáni vágyakozásról. Megérteni és fellelni a lány tényleges motivációját azonban roppant nehéz, jobb életszínvonalon élve talán lehetetlen is.

Viktória - A zürichi expressz

A testüket áruba bocsátó lányok, asszonyok, családanyák megóvásának egyik fontos eszköze lenne a probléma megelőzése az érintettek iskolázottságának biztosításával és elhelyezkedési esélyeinek növelésével, ez volt a sajtótájékoztató egyik fontos kulcspontja. Üresnek tűnő, sokat használt szólamok ezek, ám amíg a Lareida-film által elmesélt és ahhoz hasonló helyzetek ismétlődnek, nem árt minden lehetséges fórumon felhívni a figyelmet arra, hogy a mélyszegénységben élő embernek nincs túl sok választása. Kiutat az életszínvonal emelésével és a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklésével lehetne teremteni, ám a filmbéli Viktóriát és szobatársát, a nála is szerencsétlenebb, gyermeke felügyeleti jogáért küzdő Blondie-t (Stefanovics Angéla) látva ez egyelőre csak álomnak tűnik. A szexmunkába való belesodródást követő, látszólagos egzisztenciális biztonságot egyre brutálisabb bánásmód váltja fel, ehhez a trágár szavakat, a kemény szorításokat és a fájdalmas pofonokat a Nagy Zsolt által alakított, Junior nevű futtató szolgáltatja, de Marina (Pölöskey Erika), a szintén roma főprosti sem bánik kesztyűs kézzel szerzeményeivel. Egyébiránt a casting annyira sikeres volt, hogy a filmben szereplő nehézfiúk és örömlányok láttán a zürichi rendőrség is beavatkozott a való életet túl jól imitáló eseményekbe.

Viktória - A zürichi expressz

Viktória, a szegény pesti cigánylány pokoljáró meséje egyszerre végződik rosszul és jól, szívszorító, ám felszabadító befejezése talán hagy némi reményt maga után. Men Lareida megjósolható sztorija és általánosított szereplői ellenére a film értékes, jól működő produktum, társadalmi közlendőjének fontossága miatt pedig valószínűleg hasznosabb, hogy a rendező a fikciós feldolgozás és a neves színészek alkalmazása mellett döntött az eredeti dokumentumfilm-ötlet helyett, mert a mozidarab hírverése viszi magával a tolerancia és a segítségnyújtás szükségének hírverését is. A Viktória – A zürichi expressz nehezen különíthető el a nehéz valóságtól, értelmezését meghatározzák sztereotípiáink, tapasztalataink és gondolkodásmódunk, azonban az, hogy a néző mennyire képes magába fogadni a prostituálódó roma hősnő történetét, esetleg mennyire képes átformálni előítéleteit, egyéni választás kérdése.

Men Lareida magyar feleségével, Marosi Annával írta Viktória – A zürichi expressz című játékfilmje forgatókönyvét, melyet dokumentarista anyaggyűjtés előzött meg. Ha dokumentumfilmet már nem is láthat belőle a közönség (szakmai énünk ezt azért egy kicsit sajnálja), biztató, hogy egy rendező, még ha nem is magyar, csak magyar vonatkozású, felkarolta a témát. A Svájcról kialakított illuzórikus kép egy csúnyább oldallal egészül ki, a film pedig kidolgozatlan marad és megvalósításában sok kérdőjelet hagy maga után, de a hazai prostitúciókérdés állóvizét garantáltan sikerült felkavarnia.

 

Viktória – A zürichi expressz / Viktoria: A Tale of Grace and Greed

Színes, magyarul beszélő, svájci filmdráma, 88 perc, 2014

Korhatár: 16 év

Rendező: Men Lareida

Forgatókönyvíró: Men Lareida, Maros Anna

Zeneszerző: Michael Kalt

Operatőr: Marco Barberi

Szereplők: Farkas Franciska, Nagy Zsolt, Stefanovics Angéla, Pölöskey Erika, Csercsa Elemér, Foscky Pueta, Szénási Angéla

Kísérőfilm: Szabó Simon Fal című kisjátékfilmje (10 perc, 2013, rendező: Szabó Simon, forgatókönyvíró: Szabó Simon, operatőr: Czomba Albert, producer: Petrányi Viktória, Berkes Júlia, vágó: Czomba Albert, koproducer: Tanai Péter, Rajna Gábor, Sipos Gábor, szereplők: Tóth Sándor, Lovas Emília)

Bemutató dátuma: 2014. október 2.

Forgalmazó: Mozinet

nyomtat

Szerzők

-- Bükki Linda --


További írások a rovatból

Mark Mylod: A menü
Marie Kreutzer: Fűző
Ilyen volt Charlotte Wells debütfilmje, az Aftersun a BFI London Film Festivalon

Más művészeti ágakról

irodalom

Szeifert Natália: Örökpanoráma, Kalligram, Budapest, 2022.
art&design

Gondolatok a Geometric Environments című kiállításról
Jakob Bro/Joe Lovano: Once Around The Room – A tribute to Paul Motian


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés