bezár
 

irodalom

2014. 12. 13.
Az örmény marha esete az irodalommal
Fénypecázás / Tündérváros / Ünnepi Lakoma
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Pörgős adventi mulatságot szervezett a Prae és a PRAE.HU az Élesztőben, volt itt minden, amitől karácsonyi hangulatba kerülhettünk, piros bársonykanapé, kellemes félhomály, verselés és beszélgetés, az egész miliőt pedig egy gyömbéres-narancsos marharagu fejelte meg.

Az estet Pál Dániel Levente konferálja, a véletlenek szórakoztatóan a keze alá dolgoznak: elsőként kijelenti, hogy ilyen cuki Prae-borító még nem volt, ágaskodó kedves kutyával, ebben a pillanatban teljes valójában egy kutya be is lép az ajtón, gazdáját, Mesterházy Fruzsinát húzva maga után. A kutya “tükörbe néz”, majd szépen helyet foglal, ezt követően PDL közli, hogy a képet egyébként Bach Máté készítette, és láss csodát, a fotós máris nyitja az ajtót, szabadkozik kicsit, nem akart ő késni, de hát nem volt parkolóhely… Gyorsan leül oldalra, ölében a hatalmas objektív, ám konferansziénk nem hagy neki szusszanásni időt, rögtön a Fénypecázás koncepciójáról faggatja.

prae.hu

A fotós meséli, hogy 3 évvel ezelőtt kezdte “gyártani” ezeket a képeket, az volt a cél, hogy Budapestet fogalmazza meg kicsit másképpen. Az anyag gyűlt és gyűlt, neve még nem volt, az csak később. De hogy miért épp Fénypecázás? “A fény megadja a műfaját a képeknek, a pecázás pedig olyan, mintha fogtam volna az adott képet” – magyarázza Bach. Fekete-fehérben gondolta el ezeket a munkákat, már a kezdetektől fogva. Sajtófotósként általában színes képeket várnak tőle, ezért ez egy jó játék volt, ráadásul színek nélkül sokkal több érdekes dologra fel tudott figyelni.

A fényképező közben főszerkesztőnk, Balogh Endre kezébe kerül, aki átvezetésképp Bach Máté bőrébe bújva a fotográfus intenzív és aktív munkamódszerét imitálja, majd PDL a költőkhöz fordul, akik addigra már berendezkednek a bársonykanapén. Az új Prae számba fiatal kortárs költők műveinek részletei, sorai kerültek Bach Máté képeihez kapcsolódva, olyanok, amelyekből “egy tó vizén bizonytalanul tükröződő történetet tudtunk összerakni – sorsról és magányról, emberről és szerelemről, életről és halálról, biztosról és bizonytalanról”. Ezek közül olvasott most fel Gergely Borbála, Győrfi Kata, Szőcs Petra és Dékány Dávid.

Fotó: Bach Máté (kivéve a Bach Mátéról készült képet)

A színpadkép ezután újra változik, L. Varga Péter beszél az új szám tanulmányairól, amelyek módszertanilag, nyelvezetükben és atmoszférában is az ember-emberi kérdéseit járják körül: Deleuze Lakatlan szigetek című írása az ember létbevetettségét taglalja, Hegedűs Veronika a humanitás emberi horizonton túli aspektusait szedi sorra Cormac McCarthy Az út című regénye kapcsán, Németh Zoltán a traumatizált testtel foglalkozik, Csönge Tamás pedig a mítosz és ideológia kérdését járja körbe.

Rövid cigiszünetet iktatnak a második felvonás elé, ezután pedig Péczely Dóra, Vári György és P. Horváth Tamás foglalja be a kanapét. Cserna-Szabó Andrásnak már nem jut hely, ő egy szélső széken várja a kérdéseket. A téma P. Horváth Tündérváros című regénye. Többek között szó esik arról, hogy a szöveg a rengeteg klisé, panel ellenére is nagyon élvezhető és olvasmányos, illetve, hogy az eredeti kézirat végtelen tudást sűrített magába, amit Péczely és P. Horváth a szerkesztés során oldott, a szerző “elengedte” a szárazabb részeket, így tényleg regénnyé alakult át a kézirat szövege. A beszélgetés alatt a magvas gondolatok mellett jut hely a nosztalgiának is, a díványon üldögélők között a viszony ugyanis nemcsak szakmai, ráadásul Pécshez is személyes szálakkal kapcsolódnak, a P. Horváth szerkesztette Szép Literatúrai Ajándékban bontogatták szárnyaikat, de a szerző egykori Dante kávézójába is szívesen betértek… Egyedül Cserna-Szabó az, aki "nem tud könnyes szemmel beszélni” Pécsről, azt viszont kiemeli, hogy a Tündérvárosban megénekelt kor valóban a magyar gasztronómia egyik legizgalmasabb periódusa volt, különösen tetszett neki az, hogy a kulináris élvezetek mindhárom szintje megjelenik, a népi konyha, a polgári lakomák és a nemesi eszem-iszom is. Két megjegyzése van csupán: 1) a dobostorta nem Dobos Carl József szüleménye, 2) Gundel kapros zöldbabos ürülevesét a főhős 1906-ban a Virágbokor vendéglőben már nem fogyaszthatta el. Cserna-Szabó jegyzettel is készül, P. Horváth azonban frappánsan replikázik: ez volt a szakácsvizsgán a levese, emiatt akarta beleírni a regénybe.

Fotó: Ficsor Zsolt

A beszélgetést jó hangulatú ünnepi lakoma koronázza. A szerző készítette narancsos-gyömbéres marharagu érkezik az asztalra, a illlatok azonnal betöltik a teret, mi pedig kettes sorba fejlődve a kondér elé járulunk, hogy megkóstoljuk ezt a mennyei mannát. Karácsony íze van.

PRAE presents: Fénypecázás / Tündérváros / Ünnepi Lakoma 2014. 12. 10.

Késes fotó: Dúll Kata

Fénypecázás fotó: Bach Máté

Tündérváros fotó: Ficsor Zsolt

 

nyomtat

Szerzők

-- Kocsis Katica --


További írások a rovatból

Avagy mit ihletett Kafka férge, Cortázar axolotlja és Langelaan legye
Megjelent Tandori Dezső Egyetlen című kéziratának hasonmás kiadása
irodalom

Bemutatták Závada Péter Éngép című verseskötetét

Más művészeti ágakról

Ki marad, ha Shady eltűnik?
Az ezegymunkahej című zenés bohózat a Három Hollóban
Inspirációkról, hatásokról, feszültségekről és feloldásokról Nagy Ákos Lineaments II. című lemeze kapcsán
A TRIP és a Lóci játszik zenekar a MOMkultban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés