bezár
 

film

2015. 02. 14.
Berlinale: Havasalföldtől Mexikóig
65. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, 2015. február 5-15.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Radu Jude és Peter Greenaway versenyfilmjei domináltak szerdán: előbbi gyakorlatilag papírforma szerint teljesített, utóbbi meglepetésdarabként aratott.

Jude a román újhullám reprezentánsaként ezúttal nem a kortárs időszak, netán a közelmúlt feldolgozását választotta. Új munkája, az Aferim! 1835-ben bonyolódik Havasalföldön, amikor is a helyi bojár megbízásából apa és fiú útra kelnek egy szökött cigány rabszolga kézre kerítéséért. Míg a 2012-es Mindenki a mennybe megy válófélben lévő apafigurája 21. századi miliőben csetlett-botlott, addig e történelmi körkép atya-fiú párosa a távoli múltban él át gyakran kacagtató helyzeteket. Epizodikus szövésű, hol komoly, hol nevettető road movie ez: a publikum fuldokolva röhögött a fejvadászaink elé vetődő papkarakter hallatán, aki csaknem egy szuszra, bohóc-demagógként bélyegzett meg arabot, törököt, románt, németet, angolt, magyart. Csaknem a Halott ember botladozásait idézi a fekete-fehérben filmezett „embervadászat”. E poétikai gesztussal Jude a történelem mesterséges, konstruált voltára utal, eltávolítja nézőitől a megidézni kívánt érát. Fricskázza a látottakat, úgy véli, ami a szemünk előtt pereg, végső soron puszta fikció, legyenek bármilyen historikus gyökerei is. Az apaság, netán a gyermekkor, pontosabban a késő kamasz-, kora felnőttlét legalább annyira domináns, mint az ábrázolt kontextus: apáról fiúra száll a rendfenntartó mesterség, a veterán, földhözragadt felmenő örökébe egy jóval introspektívebb, érettebb kölyök lép. A szülő-gyerek kapcsolat a Mindenki mennybe megy átmentett leleménye: ott szatirikus stílben tárult elénk egy apa szánalmassága, itt a történelmi évekről bizonyosodik be, néha az apák, fiúk nem feltétlenül példaképszerűek, hanem tingli-tangli, vándorló senkik. Jude ugyanakkor nem teremt éles distinkciókat vagyonos és nincstelen, úr és szolga között, ugyanis kiviláglik, nem pusztán a szökött roma füle mögött van vaj, hanem a megbízást adó hatalmasságnak is ildomos volna takarítania a saját portáján. Különféle világnézetek keverednek: mit jelent töröknek, románnak lenni? Az Aferim! folklorisztikus mese, statívról filmezett jeleneteiben burjánzanak az ornamentikus díszletek, kosztümök, a túldíszítettséggel párban állnak a groteszk kalamajkák. Tarantino Django elszabadulja, netán Hajdu Szabolcs Délibábja, adott esetben Petrovic Találkoztam boldog cigányokkal is című klasszikusa ugorhatnak be. Jude interpretációjában napjaink Romániájának rasszizmusa, a romák kivetése így vagy úgy behelyettesíthető a lassan 200 éves csicska-főnök viszonnyal. Ilyen fénytörésben a mozi áthallásos, parabolisztikus western: egyszerre veszi górcső alá napjainkat, valamint a történelemkönyvekben ritkán előforduló múlt egy fejezetét.

Aferim!

Radu Jude: Aferim!

© Silviu Ghetie

Peter Greenaway is hasonlóan szemléli újabb barokkos meséjét. Az Eisenstein in Guanajuato a zseniális orosz ősfilmes mexikói kalandját regéli el, több mulattató intermezzóval. A direktor műve nem annyira experimentális, teátrális, mint a Párnakönyv, nem is számolja fel a filmnyelvet. Osztott képmezői, csicsás díszletei sosem idegenítik el a publikumot, így a mozi, kivált a rendező életművéhez viszonyítva, kommerszebb, közönségbarátabb darab, szerencsére jó értelemben. Ám ez nem jelenti, hogy Greenaway visszavett volna bizarr attitűdjéből. Eizenstein ugyanis nemcsak művészeti újuláson, de homoerotikus beavatási rítusokon is áteső karikírozott figura, akivel férfipartnere-szeretője análisan közösül. (Nem is véletlen a művész péniszéről készült 3-4 snitt.) Greenaway tehát egyszerre artisztikus és testi odüsszeiának veti alá címalakját, posztmodern biopicje cseppet sem konvencionális szoboravatás. Elmer Bäck játékában az orosz enfant terrible Amadeus-kaliberű bohém lélek, közép-amerikai kiruccanása felülírja vidámságát. Idővel ugyanis halotti maszkok, örök dermedtséget hírnökölő fényképek, memento morik szelik át a filmet. A nagyformátumú szerző kénytelen rádöbbeni esendőségére, immár nem saját műve rázza fel a világot, őt zilálják új, radikális felfedezései.

Eisenstein in Guanajuato

Peter Greenaway: Eisenstein in Guanajuato

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Szabó Ádám --


További írások a rovatból

film

Óda a merengő ifjúsághoz Óda a merengő ifjúsághoz
Joachim Trier: A világ legrosszabb embere
8. Budapest International Documentary Festival
Anders Thomas Jensen: Az igazság bajnokai
Interjú Fabricius Gáborral

Más művészeti ágakról

art&design

Táncház, vendégmunkás, indián Táncház, vendégmunkás, indián
Interjú Korniss Péterrel külföldi kiállításokról, sikerekről, változó világunkról és a magyar fotográfia nemzetközi megítéléséről
irodalom

Drámák tollal, vitriollal Drámák tollal, vitriollal
Márton László: Bátor Csikó, Kalligram Kiadó, Budapest, 2021.
irodalom

Hétköznapi diskurzusok Hétköznapi diskurzusok
Kovács Viktor és Kovács Dominik voltak a Kötetlenül sorozat vendégei


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés