bezár
 

irodalom

2015. 05. 05.
Kukorellyé az Artisjus Irodalmi Nagydíja
Díjátadó a BMC-ben
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A BMC koncerttermében ünnepélyes keretek kiosztották az Artisjus-díjakat, az irodalom, a könnyű- és komolyzene kiválóságainak elismeréseképpen. A 2006-ban megalapított Artisjus Irodalmi Nagydíjat Oravecz Imre, Tandori Dezső, Spiró György után idén Kukorelly Endre vehette át, rajta kívül pedig Szijj Ferenc, Háy János, Károlyi Csaba és Szilágyi Márton részesült a Magyar Szerzői Jogvédő Iroda elismerésében.

Madarász Iván, az Artisjus elnöke köszönti a megjelenteket, és elmondja, hogy ez a díj nemcsak attól különleges, hogy a szakma osztja ki szerzői között, hanem azért is, mert e díjon keresztül az irodalom és a zene is összekapcsolódhat egymással, majd Szerb Antalt idézi, aki szerint az irodalomtörténet nemcsak kivételes zsenik teljesítményéből áll össze, hiszen abban kisebb jelentőségű szerzők százainak, ezreinek  a munkássága is benne van. Kivételes zseninek lenni ritka csoda, teszi hozzá Madarász, mert hiába kollektív teljesítmény a nyelv, csak kevesen vannak, akik egyéni ízt, zamatot tudnak neki adni. Ezen az estén pedig éppen azokat szeretnék köszönteni, akik képesek erre.

Madarász után Szinger András, az Artisjus jogásza lép a színpadra, akinek a feladata, hogy értékelje a szervezet előző évi teljesítményét. Szinger szóvá teszi, hogy erre csak három percet kapott, ezért nem is mondhat mást, mint hogy “az Artisjus előző évi működése jó volt, a kihívások nehezek, a jövő irányai pedig bizonytalanok”, majd a maradék időben kifejti, hogy milyen érdekes, hogy Európában a szerzői jog felülvizsgálatával egy német kalózpárti képviselőt bíztak meg, aki fricskából egy korábbi Meet the authors című szerzőjogi rendezvényt Meet the new authors-zá nevezett át, majd azzal zárja a mondandóját, hogy “Legyen régi vagy új, az igazi szerző ma itt ül a teremben”.

A köszöntők után újra visszakerül Lévai Balázshoz a mikrofon, aki mivel az elején kijelentette, hogy műsorvezetése az alázatos funkcionalitásra fog korlátozódni, tekintettel a rengeteg díjazottra, most csak annyit jegyez meg, hogy idén az Artisjus először köszönti a 30 év alatti szerzőket Az év junior alkotója díjjal. Lévai elmondja még, hogy 2012-ig az Artisjus-díjjal járó pénzösszeg számított a legnagyobb jutalomnak, azonban egy törvénymódosítás miatt az irodalmi díjjal már nem jár pénzjutalom, viszont úgy gondolja, hogy a díj nívóját nem is ez, hanem az a 48 író és költő adja, akik az előző években átvehették ezt az elismerést.

zt követően megkezdődik a díjátadás, elsőként Szilágyi Ákos lép a színpadra, aki Báthory Csaba laudációját olvassa fel: “Ma egy olyan verseskötetet díjazunk, amelynek szerzője kezdettől fogva úgy tűnik, becsben tartotta az elrejtett és lassú élet értékeit”, írja Báthory, majd kiemeli, hogy Szijj Ferenc Agyag és kátrány című műve a pályája csúcsán levő alkotó talán eddigi legsúlyosabb kötete, ami újra igazolja, hogy ez a költészet a gondolati szabadvers megújításának jegyében vált tökéletessé. Báthory dicséri még a versek objektivitását, egyetemes érvényű gondolatiságát és elvont szóhasználatát, majd ezzel a gondolattal zárja a laudációt: “Szijjnak a legtöbb gondolata a szegénységről, elvont szóval a világvesztésről, az idő múlásáról, gerincharapó erejéről, szabadság és szorongás furcsa ellentmondásairól és a szótlanságba rejtett nehéz emberi természetről vall”.

Háy János Napra jutni c. kötetéről Grecsó Krisztián olvassa fel gondolatait, aki e próza szűkszavúságát, pontos kiszámítottságát dicséri. “Úgy adagol, mintha mérgezne”, mondja, majd hozzáteszi, hogy habár Háy minden írásában közelről indul, gondolatai végül egyetemessé duzzadnak, így egy egész generáció ismer magára. A novellák önálló műremekek, amelyekből “szépen, lassan összeáll egy porladó, magát emésztő világ”, írja Grecsó, majd kiemeli még, hogy “Háy úgy tart tükröt elénk, hogy zsigereinkben érezzük: szemek vagyunk a családi láncban, és akármilyen gyenge szemek is, akármennyire nincs értelme, tartani kell”.

 

Ezután Reményi József Tamás Károlyi Csaba új kritikáinak gyűjteményéről, a Nincs harmadik híd címűről mond laudációt. Reményi elsőként Károlyi pályájának legfontosabb mérföldköveit emeli ki, a Csipesszel a lángot című kötetet, a JAK elnökséget, a Nappali Ház folyóiratot, majd idézi Károlyit, aki 1994-ben azt mondta, hogy a magyar kortárs kritikának elég sok adóssága van. “Azóta, 20 éve, kihagyás nélkül, Károlyi Csaba kritikus ezt az adósságot törleszti”, írja Reményi, majd hozzáteszi, hogy a kritikus nemcsak a klasszikusok megújulásait figyeli árgus szemekkel, hanem a fiatal tehetségek kibontakozását is nyomon követi. Dicséri még, hogy Károlyi abban érzelemgazdag, amiben kell, és, hogy kritikái mindig és csakis az adott műről szólnak, végezetül pedig azt kívánja a díjazottnak, hogy őrizze meg termékeny naivitását.

A következő díjazott Szilágyi Márton, aki A költő, mint társadalmi jelenség c. kötetéért kapta meg az Artisjus Irodalmi Díját. Margócsy István méltatja a kötetet, kiemeli, hogy ennek a Csokonai-monográfiának sikerült először kimutatnia, hogy a debreceni költő élete nem szenvedésre ítélt, szerencsétlen kudarcok sorozatából összeálló pálya volt, hanem olyan, ami többféle irodalmi kihívással találta szemben magát. Szilágyi például rámutat arra, hogy Csokonai Vajda Júliához fűződő érzelmei mögött sokkal inkább házassági szándék, mint forró szerelem állt. Margócsy szerint Szilágyi legnagyobb érdeme, hogy nagyfokú érzékenységgel képes vizsgálni azt, hogy miként működik az irodalom a társadalomban.

A irodalmi nagydíjasról Szilágyi Zsófia laudál, aki reméli, “hogy legalább Kukorelly Endre hibátlanul fújja új kötetének címét, ha álmából ébresztik is fel”, hiszen neki mindig figyelni kell rá, nehogy elrontsa, majd felsorolja, hogy a verseskötetben ugyan a legtöbb korábbi kötetéből lettek beválogatva versek, ezek mégsem maradtak meg a nyugodt változatlanságban, hiszen ezek élő szövegek, a költeményeknek el kell viselniük, hogy alkotójuk folyamatosan át- és újraírja őket. Szilágyi még megemlíti a Kukorelly-líra ezerféle értelmezését, majd állítja, hogy ennél még fontosabb az, ahogyan a szerző “beinvitálja olvasóit a kötetbe, mint egy jól bejárt kertbe, majd rájuk bízza, csináljanak az általa elültetett növényekkel azt, amit akarnak, csak akarjanak valamit”.

Kukorellyt már nem engedik le olyan gyorsan a színpadról, ő ugyanis nemcsak díjazott, hanem maga a produkció is: a költő, aki verseit olvassa fel. Ám mielőtt ez bekövetkezne, gyorsan elmondja, hogy vannak olyan költők, “akik fejből nyomatják”, de ő ezt mindig is ijesztőnek tartotta, így most ő papírból “nyomatja” a Hazafelé, a Kert, a Nyugodt szív és a Hallgat, szépen ül című verseket.

Artisjus-díjátadó, 2015. 04. 21. BMC

Fotó: 

 

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Kocsis Katica --


További írások a rovatból

Bemutatták K. Horváth Zsolt új kötetét, A bundátlan Vénuszt, Prae Kiadó, 2021
Seregi Tamás: Jövőbe szédülő lendülettel, Prae Kiadó, 2021
Bemutatták Ingo Schulze Jóravaló gyilkosok című regényét

Más művészeti ágakról

Háttérinterjú Horváth Zsolttal az igazgatói feladatokról, a zenekarok belső életéről és közösségépítésről
színház

Sötét bohózat egy lehetséges jövőről Sötét bohózat egy lehetséges jövőről
Pintér Béla és a Vérvörös Törtfehér Méregzöld
gyerek

Szülinapi Pagonyfeszt
20 éves a Pagony
Krasznahorkai Balázs: Hasadék


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés