bezár
 

art&design

2015. 06. 09.
Játék, emlékezés, felfedezés
Bárdosi Katinka, Kusnyár Eveline, Tisch Bálint, Csontó Lajos, Jagicza Patrícia: #PLAY
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A nemrég nyílt galéria első kiállítása, az #ON után most a festészet és az újmédia különféle installációi mutatkoznak be a TERRARIUM legújabb tárlatán. A #PLAY középpontjában maga az individuum áll: sorsa, végzete, identitása, gyermeki múltjának legmeghatározóbb élményei jelennek meg a műalkotásokban, melyek nem csak egymásra, de a befogadóra is reflektálnak, mintegy bevonva őt a lélek rejtett titkainak felfedezésébe. A kiállítás keretében a Center of Contemporary Art Budapest három állandó művészéhez – Bárdosi Katinkához, Kusnyár Eveline-hez és Tisch Bálinthoz – Csontó Lajos és Jagicza Patrícia csatlakozott.

Az ablakokkal szegélyezett kiállítótér hatalmas és tágas – valóban egy terrárium érzetét kelti –, így a műalkotások egymástól viszonylag távol, alkotóik szerint kis csoportokba rendezve találhatók a falakon. Nem csak témáikban, de sokszor már a megjelenítés módjában is kapcsolódnak a „play” hívószóhoz, mely ebben az esetben éppen annyira utal a játék interaktív folyamatára, mint – ahogy a kiállítás plakátja is jelzi – a multimédiás eszközök indítógombjára, s így a beindítás, az újrajátszás aktusára. Beindítja a fantáziánk, hisz a megjelenített emberalakok sosem jelennek meg előttünk teljesen: arcok, intenciók, célok és életutak maradnak rejtve, de még épp olyan távolságban, hogy elérhessenek minket és gondolkodásra ösztökéljenek. Újrajátszás, hisz a festmények és installációk olyan kollektív élményeket és látványokat dolgoznak fel, melyekkel mind találkoztunk már, így a műalkotásokban nem csak az alkotói eszme, de saját életutunk egy szelete is kirajzolódik.

Jagicza Patrícia: Kulisszák mögött

Jagicza Patrícia Play című festménye már önmagában is reprezentálja azt az alapfeltevést, melyre a kiállítás műtárgyai reflektálnak: az ember és a játék, valamint a régmúlt és az emlékezet szimbolikus mementóinak viszonyát, melyeken mindannyian osztozunk. Az inventív szójátékra alapozó LEGO-s kép őszinteségét fokozza festménypárja, a Kulisszák mögött, amely az alkotói folyamat háttérmunkálataiba, az alkotás játékának egyik stációjába enged bepillantást. Kusnyár Eveline akril képeinek (Megszeppent hölgyek, Füttyszó, Régen volt) álomszerűsége nem csak a pasztelles színvilágban, de a jelenetek megkapó egyszerűségét megtörő elemekben is visszaköszön: a divatmagazinok editorial fotóit felidéző festmények emberalakjainak arcát szarvas fej, repülés közben elcsípett madár és túlméretezett LEGO-kockák helyettesítik/takarják. Kusnyár képei játékra hívnak a realitás és a fantázia ingatag libikókáján, éppúgy, mint ahogy a másik meghívott művész is megpróbál bevonni az újrajátszás aktusába. Csontó Lajos Yes Daddy… videóinstallációja mellett két sajátos önportréja is szerepel a kiállításon. A különféle tárgyak – palacsinta és az Art at the Turn of the Millenium vaskos kötete – mögé rejtőző individuum különös játékai ezek, hiszen egyszerre titkolja és tárja fel a múlt és az emlékezés folyamatát.

Csontó Lajos: Önarckép

A kiállítás egyik legmegragadóbb és leginteraktívabb alkotása Bárdosi Katinka 365 – A Végzet Vörös Fonala című festményinstallációja, mely a végzet általi összekötöttség ősi, kínai mítoszát boncolgatja. Az apró táblácskákra kifeszített vásznak misztikus, arctalan emberalakjai egyszerre reflektálnak egymásra, a tünékeny jelenre és a befogadóra, akinek a lábai előtt ott hevernek a kompozíció már lepotyogott, egymásra talált darabjai. Bárdosi nagyméretű olajfestményein (Kivetülés 1-2) is ebből az akvarellsorozatból kiragadott sziluettekkel találkozhatunk, illetve – ha megfelelő szögből szemléljük az enyhén csillogó felületet – akár saját magunk tükörképével is. A néző ilyetén bevonása a műalkotásba önmagában is egyfajta játék, hisz miközben a számunkra ismeretlen identitás után kutakodunk, akarva-akaratlanul is a magunkkal kapcsolatos kérdésekre keressük a válaszokat. Ez az erős eszmeiség Tisch Bálint alkotását is jellemzi, ahol a különféle médiumok egymást erősítve keverednek: most a televízió interaktivitása vonja játékba a fehér falra rajzolt statikus grafikákat, szinte tapinthatóvá téve a társas kapcsolatokban rejlő immanens, mindenkit érintő feszültséget. A Kusnyárnál említett, valóság és illúzió mezsgyéjén álló ingatag libikóka képét remekül kiegészíti Tisch hintája – a perpetuum mobile, a soha véget nem érő játék allegóriája.

Kusnyár Eveline: A megszeppent hölgyek

A #PLAY olyan kérdéskört jár körül, amely nemcsak az egyén, hanem a társadalom szintjén is fontos, s egyaránt utal a kollektív múlt, a szubjektív emlékezet, a sors, az identitás problémaköreire, és ezek egymásra hatásának játékára.

Bárdosi Katinka, Kusnyár Eveline, Tisch Bálint, Csontó Lajos és Jagicza Patrícia #PLAY című kiállítása előzetes bejelentkezéssel tekinthető meg a budapesti TERRARIUM-ban (Center of Contemporary Art Budapest, Karolina út 65.) 2015. június 25-ig.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Komornik Eszter --


További írások a rovatból

art&design

Be szabad jönni? Be szabad jönni?
POSZTADOKKAPOKALIPTIKUS - Mécs Miklós, Mécs Miklós, Mécs Miklós és Mécs Miklós (+ Fischer Judit és a Sz.A.F.) kiállítása / Trafó Galéria
art&design

Fém és méhviasz, vagy új helyünk a természetben Fém és méhviasz, vagy új helyünk a természetben
Horváth Gideon – I put my hand into a beehive
art&design

Éhesen alszik a tranzitzóna Éhesen alszik a tranzitzóna
Az emlékezés installációja Waldsee-ben (A 2B Galéria Waldsee 1944 című kiállításáról)
Lábjegyzetek a kortárs autódesignhoz

Más művészeti ágakról

színház

Drágám, megjöttek a perverzek! Drágám, megjöttek a perverzek!
Többszörös orgazmus a Budapesti Anarchista Színház előadásában
Bodzsár Márk: Drakulics elvtárs
Interjú Ittzés Gergely nemzetközi hírű fuvolaművésszel a siker titkairól, improvizációról és kompozícióról, általában véve zenéről
irodalom

Az idő mélyebb és felszínesebb nyomai Az idő mélyebb és felszínesebb nyomai
Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma, Magvető, 2019.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés