Szupermarket Kaliforniában – mosóporok, grillcsirke, konzervsör. Az árutól roskadozó polcok között négy, tűzálló azbesztruhába öltözött, libasorba rendeződött alak megrakott bevásárlókocsit tol. Az első keze a fogóra feszül, a többieké egymás vállán nyugszik. Tekintetük az átlátszatlan füstüveg mögül az eladók és vásárlók „tarka tömegét” pásztázza: ők a „helytartók”, a „küldöttek”, a „lakók”, a San Franciscó-i Residents együttes. A legendás arcnélküli fantom-zenekar, amely 45 éves ténykedése alatt egyszer sem adta fel anonimitását: a négy törzstag és az ötödik Snakefinger (Kígyóujj) valódi nevét, arcát és személyét katatón titoktartás fedi.

Kik ők? Honnan jöttek és merre tartanak? Elrejtőztek önnön halotti maszkjuk mögé – megfosztva a rajongókat, a business és tömegkommunikáció intézményeit a sztárolás: istenítés és porba tiprás minden átkától és áldásától. Még kiadójuk, a kitűnő alternatív bandeket felsorakoztató Ralph Records sem ismeri őket: strómanokon és telefonon keresztül kontaktál velük. „Virágok ők. Áthajlanak a lét / vizén üdén, de csokruk már nehéz / és hervatag lesz, hogyha földet ér” – ahogyan azt egy távolba látó költő mondaná.

A Residents a XX. század legkülönösebb és legkülönlegesebb kísérletezője, a modern (archaikus? komoly? dzsessz? rock? kortárs?) zene destruktív megújítója. Pánkulturális és etnozenei munkáikban nem törekszenek eredetiségre, valamennyi szerzeményük „szerzemény”: átdolgozás, kollázsozás, montázs, deformálás. Stílusuk bizarr, triviális, eklektikus és excentrikus: a populáris és progresszív zenei-irodalmi irányzatok stílusának keveréke, a totális elitizmustól a giccsig. Átírták a zenetörténet összes fellelhető irányzatát: nomád népzene, barokk opera, klasszikus requiem vagy rock'n'roll egyenrangúan szerepel repertoárjukban. Ők – akár a nagybetűs Élet – újrahasznosítják a brand new terméket, és vidám hulla/dékot készítenek belőle. Szétszedett és átöltöztetett Rolling Stones- és Beatles-számokkal kezdték, majd eljutottak a nagy amerikai komponisták (Gershwin, Souza, Williams stb.) interpretálásához. Első európai turnéjukon, 1989-ben felléptek Ljubljanában is, ahol country dalok, spirituálék és Elvis-hitek tarka puzzle-ját rakták ki.

„A Residents útja messze elkerüli a népszerűségi listákat, de aki rátér, az végképp belefeledkezik, vele sodródik, annak ez lesz egyedüli – az Út maga. Felette távolról ragyogó, tompa és mégis súlyos fény, mint a narkózis, mint a láz, mint az eufória. A Residents megfoghatatlanságával és időtlenségével van jelen. A végtelenített tegnap, a visszhangzó ma s a balsejtelmektől deformált holnap hangja. Szeretném nem tudni, hogy elektronika, és akkor azt mondanám, a szférák himnusza.” (Marton László Távolodó)

A Residents nevű misztérium a hetvenes években jelent meg a californiai San Mateo városkában, alig 40 kilométerre északra San Franciscótól. Öt nem-zenész fogott itt neki egy közös idea megvalósításának: kísérleteztek a kedvenc hangszereikkel, furcsa hangzásokat produkáltak, és ezeket később többcsatornás lejátszókon mixelték és montírozták. Első szerzeményük, a ma már legendásnak számító Santa Dog („szent kutya") volt, amit 1972-ben jelentettek meg, karácsonyi üdvözletként.

E rég elmúlt tél óta a banda 48 albumot és 34 kislemezt jelentetett meg. A zeneművészet új, még ismeretlen területeinek felfedezése a legtöbb zenekarnak elégséges kaland lett volna, ám a Residentsek eredendő lendülete, ötletgazdagsága és kísérletező kedve távoli utakra vitte őket. 1976-ban első pionírjai a vizuális médiának: The Third Reich 'n' Roll („harmadik birodalom 's forgás": a náci világállam-elv és a rock 'n' roll lefordíthatatlan szó/kapcsolata) című videószpotjuk az új művészeti ág fejlődésének radikális fordulópontja. Néhány évvel később a New York-i Modern Művészetek Múzeuma a zenei videószpotok innovátorát fedezte fel bennük, és One-Minute Movies („egyperces mozik") című munkájukat felvette állandó gyűjteményébe. Tíz év aktív zenélés és videózás után újabb váltás következett: a színházi muzsika és performansz kifejezési formái felé fordultak. Kísérleteiket a Mole Show („vakond felvonulás") című ambiciózus trilógia koronázta meg, amellyel nagy európai turnét is tettek. Ezután furcsa és különleges film- és videósorozatot készítettek az MTV és a Discovery Channel tévéadók részére.

1991-ben a Freak Show („szörnyszülött mutatvány") című új albumuk bemutatójára Jim Ludtke kompjúteres animátorral közösen megkomponálják a Harry the Head („Ördögfej Harry") című szám fantasztikus 3D videószpotját. Ludtke látványos animációja és designja adta az ösztönzést, hogy később létrehozzák a Freak Show teljes anyagának CD-ROM-ját. Az interaktív mesére, zenére, videóra és digital artra alapozott mű forradalmi változást hozott a kreatív kifejezés történetében – „minden idők legjobb műalkotásának" kiáltották ki. 

Az ezredfordulót megelőlegező, 1995-ös munkájuk: a Bad Day on the Midway („rossz nap félúton" vagy „rossz nap, félúton" vagy „félúton a rossz nap" stb.) című CD-ROM interaktív játékként van felépítve, amely az óriási New York-i vidámpark, a Coney Island területén játszódik. A karneválon történő, misztikus és bizarr gyilkosságok szövevényében tíz – Ludtke által kreált – főszereplő jelenik meg. A hősök hangját több élő színésztől kölcsönözték, akiknek személyisége mintául szolgált a karakterek kialakításánál. Hogy elkerüljék a realisztikus ábrázolást, a színészek szemét és száját digitalizálták, és a kompjúteren generált képeket beillesztették a hősök háromdimenziós alakjára. A játékot, amelybe attraktív kontra zoommal lehet belépni, a Residentsek zenéje, és az eredeti mese ezer részlete kíséri. A Rossz nap minden szereplőjének külön története van, amelyek nincsenek kapcsolatban egymással. Timmy – a kisfú, Oscar – a patkány, Dagmar – a tetovált szépség és szenvedélyes kutyabarát, azután IRS Man, Lottie, Oto, Jocko, Ike és Ted. Aki belép a játékba és átveszi valamelyik „harcos" szerepét, hirtelen az egyik kifejező tekintetű és éles nyelvű, dilis 3D-karikatúra fejében találja magát. A részletektől hemzsegő, misztikus környezetben azután, a saját ítélőképességére és ügyességére hagyatkozva, idejének letelte előtt, ki kell kerülnie a találkozást a sorozatgyilkossal. A nap szépsége vagy rútsága, „félúton" szórakozás és halál között, nagyban az emberi játékostól függ. Miközben a nap lassan halad a maga megszokott medrében, különböző végkifejletek felé, amelyeket a játékos előidézett vagy elszalasztott, amelyekben a hősökkel megtörténnek dolgok vagy sem, percről-percre szűkülnek a játékos lehetőségei. Nem más ez, mint egy – a játékos választásainak és döntéseinek következményeitől függő – vízió életre hívása a tudatban, a digitális karma egy fajtája. Az előre nem látható, furcsa és bizarr események forgatagának meséjében minden mesét újabb mese követ, és ellenállhatatlanul sodorja a játékost magával. És végül, talán nem is fontos, ki a szériagyilkos...

KLIKKELJ ÉS JÁCC!