bezár
 

építészet

2015. 10. 17.
200 lépés felfelé
Kilátó és Turistaközpont Galyatetőn
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Behajtani tilos, kivéve célforgalom. Először gondolkodtatott el ez a tábla igazából, vajon sűrű ködben kilátóra felmászni valódi cél vagy inkább hülyeség? Persze, ha megkérdezné bárki, ha érdekelne bárkit a célom ilyen cudar időben. Mert valójában van cél, hiszen egy kilátó a ködben is megéri a fáradtságot, és legalább a kilátás sem vonja el a figyelmet.

A Péter-hegyese kilátót megmászva 996 méter magasról nézhetünk körbe, ami már csak 18 méterrel marad el a rekorder Kékes-tető mögött, még nyolcvan év, és egy újabb felújítás után talán meg is előzi.

A verseny akkor éleződött ki, amikor 1934-ben megépítették az akkor 17 méter magas kilátót a 960 méter magasan lévő Péter-hegyesére. Az épület a kezdeti tekintélyéből sokat vesztett az elmúlt időkben: az elmaradt felújítások, megóvások miatt életveszélyessé vált, a belső csigalépcső elrozsdásodott, szétmállott. A fák, mint minden más körülöttünk, ma magasabbra nőnek, mint valaha, így funkcióját is vesztette, miután csak a lombkoronaszintbe tudott befurakodni. Az elmúlt év viszont újra visszahozta a régi álmokat, a felújítás során kapott még 13 métert, ami ugyan még mindig nem elég az alig 10 kilométerre fekvő Kékes legyőzéséhez, de a szorongatásához mindenképp. Van min izgulni.

Galyatető

Fotó: Árvai András

Ha magasságával nem is sikerült túlnőnie a riválist, a figyelmet mégis magára vonta, mégpedig a már sok helyen megírt, túrázóknak épült szállással a kilátó tetején.

Galyatető

Galyatető

Fotó: Árvai András

Igazságtalan dolog, hogy ez a romantikus vacok, és valljuk be, kicsit céltalan alvásmód - hiszen a tövében ott a turistaház pihe-puha ágyikókkal, a Grand Hotelről és a kandallóiról nem is beszélve -, elvonja a figyelmet az építészeti értékeiről. De hát ez az a plusz, az az életmód-érzés, a legenda és a többi, ami miatt a különböző ruházati és túramárkák is kelendővé válnak, kitűnnek a kínálatból. A kifogástalan minőség, könnyű és strapabíró high-tech anyagok, a vízálló, szélálló, lélegző, újraélesztő, önmagát melegítő és ki tudja még mit tudó ruházati cikkek mit sem érnek, ha nincs mellette az érzés, hogy mit nekem a Mátra, a Nanga Parbat se kottyanna meg, ha már egyszer bevásároltam a jóból.

Galyatető

Fotó: Árvai András

A túrázás ugyanúgy rétegesen épül fel, mint bármilyen más sport vagy kulturális csoport: van a keménymag és a többiek. Ez a keménymag  jelen esetben közösségek, egyesületek, melyek életvitelszerűen túráznak, az erdő és a hegyek szerelmesei, akár itthon, akár külföldön. Ápolják azt a dús hagyományt, amihez csatlakoznak. És ebbe a hagyományba beletartozik a túrázás építészeti infrastruktúrája is, ami egy letűnt kor mementójaként van jelen, jó esetben. Rosszabb esetben, mint egy zavaró, lerobbant elszomorító akadály. Elhagyatott turistaházak, bezárt vécék keresztezik az utat. És ezen a sűrűn felfestett zöld pozitív jelek sem segítenek, több kell ide. Galyatetőn most sikerült létrehoznia a Magyar Természetjáró Szövetségnek egy igazán pozitív dolgot, az építészeknek pedig úgy megfogalmazniuk a feladatot, hogy a természetjárók közösségén kívül is érthető és jól artikulálható végeredmény lett.

Galyatető

Galyatető

Fotó: Árvai András

Kevésbé jellemző a túrázáshoz kapcsolódó építmények formanyelve, amiben talán egységes a kép, az az anyaghasználat: szigorúan a helyre jellemző anyagok megválasztása. Ez általában az adott területre jellemző helyi követ és természetesen a fát jelenti. Ezen nehéz fordítani, még akkor is, ha a már említett túrázás tárgyi kultúrája ezt meghaladta: a mindenféle, korábban körülírt szuper anyagok és kultivált márkák nemhogy túlléptek, de nyomokban sem emlékeztetnek a korábban említett helyi anyagok használatára. A sapka nem nyúlprém, a dzseki nem szarvasbőr, a túrabot nem fa, a bakancs nem medvetalp. Így magától értetődő is lehetne, hogy az építészete sem múltba kukucskáló, hanem mai anyagok és felfogás terepe legyen. Mégha a túrázás elve és alapjai változatlanok is maradtak: lábbal (vagy biciklivel) eljutni A-ból B-be természetes környezetben, a mód és cél, ha alig észrevehetően, de változott.

Galyatető

Galyatető

Fotó: Árvai András

A Galya-tetőn felújított kilátó és turistacentrum ezen az ortodox anyaghasználaton változtatott, a helyi anyagok álságosnak tűnő erőltetése helyett urbánus anyagokat használ: betont, fémet. A meglévő épület helyi terméskőből (mátrai andezit) rakott falait megőrizték, a kiegészítő elemeknél viszont betont, illetve fémet használtak. A kilátó esetében ez acél, a turistacentrumnál sötétszürke aluminium. Mindkét esetben ez a két anyag kontrasztban áll a meglévő kőarchitektúrával, mint a szarvasbőr a Gore-tex-el, talán túl is nő rajta, másodlagos szerepbe kényszeríti. Az új szerkezetek által megkívánt méretpontosság és statikai tudás összhangban áll a már körbeírt tárgykultusszal. Gyakorlatilag kulisszaként megtartották a kilátó esetében a meglévő falszerkezetet: mindenféle nem látható megerősítéssel tették alkalmassá a ráépítés elviselésére, másrészről ez is mutatja, hogy a hagyomány megőrzése célként volt jelen.

Galyatető

Galyatető

Fotó: Árvai András

A turistacentrum esetében sok példa mellett talán a Tezuka Architects Matsunoyamában felépült természettudományi múzeumát említhetjük mint előképet. A mátrai épületnél sem a szomszédos épületek jelölik ki az igazodási pontot, nem a modernista nagyszálló vagy a település kialakult épített környezete, nem is a Szent András-vonalak, hanem a fák, rétegvonalak, bukkanók által kreált rendszertelennek tűnő rendszer. 

A frissen átadott kilátó és turistacentrum kitűnően kommunikálja a felhasznált anyagokkal, a formálással, az újszerű terekkel és funkcióikkal azt az egyértelmű mondanivalót, ami a túrázás és a hozzá kapcsolódó életforma népszerűsítése. Ezzel csak egyetérteni lehet.

Galyatető

A jelenlegi turistacentrum  egykori épülete a hatvanas évek elején. Forrás:Fortepan

Galyatető

A kilátó hajdanán. Forrás Fortepan

Galyatető

Galyatető

Galyatető

Galyatető

fotó: Árvai András

Vezető tervező: Kovács Csaba, Vass-Eysen Áron
Építész munkatárs: Szenthe Ágoston
Építtető: Magyar Természetjáró Szövetség, Egererdő Zrt.

nyomtat

További írások a rovatból

építészet

Fába borult vidék Fába borult vidék
Véget ért a Hello Wood Építész Mustra 2017
építészet

200 lépés felfelé 200 lépés felfelé
Kilátó és Turistaközpont Galyatetőn
építészet

Így is lehet. Például. Így is lehet. Például.
For Example. New Polish House c. kiállítás a FUGA-ban

Más művészeti ágakról

Szűcs Attila Inside the Black Box című kiállításáról
Lars Kraume: A néma forradalom
irodalom

Nevelési céllal értelmetlen tabukról beszélni Nevelési céllal értelmetlen tabukról beszélni
JAK műfordító-tábor 2018, negyedik nap
Zurbó Dorottya: Könnyű leckék


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés