Kilátástalanság / Az olaszliszkai a Katonában / PRAE.HU

A Katona József Színház mostani évadjának nagyon várt darabja, Az olaszliszkai egyszerre több tragikus eseményt is bemutat a tavaly váratlanul elhunyt Borbély Szilárd szövegkönyvét, drámáit, verseit, prózai műveit, nyilatkozatait, illetve bírósági tárgyalások jegyzőkönyveit felhasználva.

A megtört szerző (Fekete Ernő) személyes tragédiáját beszéli el: szülei otthonukban 2000 karácsonyán rablótámadás áldozatai lettek. Nekünk háttal ülve is tudjuk, mennyire kiül arcára a fájdalom. Megjelenik az ógörög sorstragédiákat idéző kórus, mely a későbbiekben újra és újra visszatér, mégis az elején inkább a Berlin fölött az ég című mozifilmből a jelentős eseményekkor tiszta feketében felsorakozó férfiangyalokat látom magam előtt. Csak itt fehér női ruhában vannak. Az éteri hatás mindenképp hasonló, de nyugalmat, feloldozást nem hoz: 2006-ot írunk, egy tanárembert (a bocskaiba öltöztetett Fekete Ernő) lányai szeme láttára, autójából kirángatva meglincselnek Olaszliszkán. A tettesek azt hitték, elütött egy cigány kislányt: a baleset nem, a gyilkosság megtörtént. Szerencsére stilizált az ábrázolás, színesen villogó sportcipőben rugdosást imitáló néptánc, mégis – ismerve az értelmetlenül kegyetlen történéseket – megrázó. A kórus tanulságokat levonó szövege oldja a feszültséget: tetszik Pálos Hanna, Pelsőczy Réka, Borbély Alexandra deklamálása, és hogy a túlhangsúlyozott verselést üdítően ellenpontozza a szleng. Félelmetes hatású, hogy mellettük-közöttük – szintén a kórus tagjaiként – női ruhába öltözött, fejüket lepellel eltakaró férfiak állnak.

A harmadik szál a zsidósággal kapcsolatos. „Egy olyan településen vagyunk, ahol egy elpusztított népnek a zsinagógáját, a templomát az ott élők darabokra szedték, és a köveit beépítették a saját házaikba, a sufnijukba, a budijukba. Ez egy apokaliptikus kép” – mondja egy televíziós beszélgetésben a rendező, Máté Gábor. A díszlet egy sír(gödör). Pereménél jól látható a föld rétegződése, benne elképesztő tárgyak: WC-ülőke, gránát, malomkerék, feszület, emberi csontváz stb. A cselekmény itt, alant játszódik, a kórustagok fönt szerepelnek, a gödör szélén. Időnként eltűnnek, színpadiasan levonulnak. Út a semmibe. Erős effektus a gonddal összeválogatott népzene. (Érdekesség, hogy Jordán Adél csak énekhangjával vesz részt, és hogy hallható archív felvételről egy tuzséri cigányasszony, Horváth Sándorné Lakatos Vera éneke is.)

Az olaszliszkai

A legsikerültebb jelenet talán a bírósági tárgyalás, az ügyész (Borbély Alexandra) és a védőügyvéd (Pelsőczy Réka) összecsapása. Utóbbi – számomra meglepő módon – kifejti, hogy a romák mentalitása, hozzáállása, csoportos viselkedése gyakran veszélyesen deviáns. Ez nyilván nem az előadás véleménye, mégis átütő: átüti a mai, helyenként eltúlzott politikai korrektség falát. Passzol ehhez, amit Ferenc pápa napokban mondott, arra kérve a romákat, ők is tartsák tiszteletben a törvényeket, mellyel sokat tehetnek az előítéletek csökkentéséért. A legjobb színészi játékot az egyik kalodába zárt cigány vádlottat alakító Tasnádi Bence nyújtja, a cigányság nyomorúságos helyzetét átlényegülten, végtelenül egyszerűen és hatásosan felmutatva: „Gyorsan történt minden, senki se értette, hogy miért – nincs válasz erre – mondja a bírónőnek (Szirtes Ági) – Mi olyan nyomorultak vagyunk, amit maga el se tud képzelni. A maguk fajták, kik rólunk ítél s megítél, azt hiszik, így nem lehet élni. Nem is! De muszáj. Mert nekünk csak ennyi maradt. Ki tehet erről?” Mindenki áldozat – állítja, suttogja és kiabálja – az előadás.

A végén, keretet képezve, ismét a szerző monológja hallható. Fekete Ernő továbbra is háttal helyezkedik el, ám utolsó mondatával drámaian a közönséghez fordul: mindenkiben potenciális gyilkost lát! A depresszió az ember magába zárt halála, mondja a színész, vallja Borbély Szilárd. Nincs remény, semmi kilátás, a vége (ön)gyilkosság.

Az olaszliszkai

Egy újságíró kérdésére, hogy nincs-e a józan megítélés számára túl közel az olaszliszkai tragédia, a rendező azt válaszolta, őt – és tapasztalja, hogy a körülötte lévőket is – a valóság érdekli, nem a fikció, ezért köt ki sorozatosan a mai Magyarországon élők problémáinál. Úgy tűnik, nemigen lehet más fontosabb. Az írónak méltó emléket állító, megoldatlan sorskérdéseket felvető, minden „25. színházas” statikusságával, olykor felesleges tézispuffogtatásával, néhány leegyszerűsítő, kellemetlenül napipolitikai-aktualizáló mondatával együtt is fontos produkció. A véres események dacára sincs vérben tocsogás, az előadás „vásznán” mégis átüt a véres valóság: veled is megtörténhet! Mindez veled történik.

Borbély Szilárd: Az olaszliszkai

Szereplők:

Fekete Ernő

Pálmai Anna

Mészáros Blanka

Pálos Hanna

Szacsvay László

Haumann Péter

Bán János

Szirtes Ági

Borbély Alexandra

Pelsőczy Réka