A J. B. monogramú különleges ügynökök korunk népszerű akcióhősei: az olykor felfrissített 007-es James Bond, a tévéképernyőkre vissza-visszatérő Jack Bauer és a Robert Ludlum 1980-as regényének hőse, Jason Bourne. Az amnéziás Bourne történetét már korábban, 1988-ban megfilmesítették Richard Chamberlain főszereplésével, azonban a karakter számára átütő sikert a kétezres évek elejének trendteremtő Bourne-trilógiája hozta. A 2002-es A Bourne-rejtélyben egy emberi, régivágású thrillerhőst ismerhettünk meg, aki a macsó és mindig magabiztos James Bonddal szemben identitásválsággal és emlékezetkieséssel küzdött. Emellett pedig csodakütyük helyett a puszta öklére és ügyességére hagyatkozhatott a személyazonossága után kutató Bourne, kinek kézitusái elősegítették az akciófilmek pofozkodós jeleneteinek átalakulását. Jason Bourne nélkül talán a „bournosított Bond”-film, a Casino Royale és Liam Neeson hattyúdala, az Elrabolva-trilógia sem jöhetett volna létre. Sőt talán Amerika Kapitány csonttörő mutatványai helyett is valami mással kellett volna elkápráztatni a képregényrajongókat A tél katonájában.

Ám ahogy lenni szokott, a sikeres márkanevek vagy túl gyakran használt stílusjegyek is kifulladnak egyszer. Így került parkolópályára Matt Damon Jason Bourne-ja is többek között a színész javaslatára, aki úgy nyilatkozott a 2007-es film, A Bourne-ultimátum után, hogy többé nem bújik a kultikus thrillerhős bőrébe, szerinte kihozták a szériából a maximumot. Jóllehet, azért még 2012-ben, már Damon nélkül elkészült A Bourne-hagyaték, de már ez is csak a második és harmadik rész történetsémáját és fordulatait tudta ismételgetni. Miként sajnos a mostani, kétségtelenül akciódús és látványos moziélmény, az egyszerűen csak Jason Bourne-ra keresztelt Paul Greengrass-film.

Aki látta A Bourne-csapdát, A Bourne-ultimátumot és A Bourne-hagyatékot, az már Paul Greengrass aktuális folytatását is látta. Greengrass, a Csapda és az Ultimátum című epizódok rendezője valószínűleg még nem unja, hogy „Jason Bourne most már tényleg lezárja a múltját” x-edik alkalommal is. Tulajdonképpen csak kicsit összekuszálták a korábbi filmek fordulatait, megvariálták a „Bourne bosszút áll”-cselekményt pár hatásvadász és elcsépelt alapkonfliktussal és csavarral. Sőt Paul Greengrass akcióthrillerje nemcsak a Bourne-sztorikból emel át elemeket, de a film elején a morcos, kiégett, helyét nem találó főhős befáslizott ököllel, pénzért verekszik a Közel-Keleten, akár a vietnami háború borzalmaitól bekattant és megcsömörlött John Rambo a Rambo III elején Thaiföldön. Közben azonban Nicky (Julie Stiles), egykori társa a CIA-től kompromittáló adatokat szerez orvgyilkos-programokról, világszintű tikos megfigyelésekről és persze Jason múltjáról, melyek miatt a hírhedt szervezet Robert Dewey (Tommy Lee Jones) és Heather Lee (Alicia Vikander) ügynökökkel az élen minden csúcstechnikát igénybe vesz, hogy megtalálja és kiiktassa a nőt. Akit gyorsan kapcsolatba hoznak Bourne-nel, így a csak túlélni vágyó ex-ügynök kénytelen ismét menekülő emberből bosszúálló angyallá válni. Bosszúállót írtam, mert a kiszivárogtatott adatokból kiderül, hogy még a szervezetbe lépése előtt megfigyelték őt, és szintén ügynökként tevékenykedő édesapja halála valószínűleg a CIA-vel hozható összefüggésbe.

Avagy nincs új a Nap alatt, a Jason Bourne gyakorlatilag összegyúrja a kétezres évek Bourne-trilógiáját, és azért beleerőltet egy klasszikus antagonistát is a sztoriba a kegyetlen orvgyilkos (Vincent Cassel) személyében, aki mintegy méltó ellenfele lehet majd a nyolcvanas évek túlpörgetett akciófilmjeit idéző test-test elleni fináléban. Meglepetésekkel így nem nagyon fogunk találkozni, a Bourne-sztori teljes mértékben kiszámítható, a fordulatok kitalálhatók, még akkor is, ha eleddig egy Bourne-filmet sem láttunk.

Talán ezt maguk a készítők is érezték, és így, mint már azt az Ultimátumban is tették 2007-ben, egy pillanat nyugalmat nem hagynak a nézőnek, hogy fellélegezzen két akciószekvencia között. Sőt mikor kicsit megpihenne a cselekmény, az alkotók akkor is bevágnak valamit párhuzamosan. Avagy mikor Jason elolvasná az aktáit, nem mélyedhet el benne nyugiban, mert a CIA mindenütt ott van, a modern technika révén betör a számítógépbe is, így csak pár másodpercre fújhatjuk ki magunkat, utána Bourne-nek menekülnie kell. S ha nem menekül, akkor neki kell üldöznie valakit.

Unatkozni tehát nem fogunk, legalábbis amiatt semmiképp, hogy hosszú ideig nincs vágás vagy nem folyik előre a sztori. Azonban a kevesebb több lett volna ezúttal is, minthogy a sok, egymás után következő üldözési jelenet és akciószekvencia egy idő után monotonná válik, az sem meglepő, ha esetleg ásítunk egy nagyot. Főleg, hogy a legjobb és legütősebb akciójelenetet ellövik a Jason Bourne legelején. Ebben Bourne és Nicky a görögországi EU-ellenes tüntetésekbe futnak bele az athéni éjszakában, miközben a CIA-ügynökök és Vincent Cassel féktelen terminátora a nyomukban van. Paul Greengrass itt remekül ábrázolja a káoszt, az elszabadult poklot, minthogy Bourne-éknek feldühödött, köveket és Molotov-koktélokat dobáló tüntetőkön és vízágyúzó rohamrendőrökön kell átverekedniük magukat. S bizony egy ilyen felfordulásban még a kiváló harcos Jason is el-elveszik, sőt. Kár, hogy később az alkotók erre nem tudnak rálicitálni még a cselekmény végi, a klasszikus akciófilmet, a Con Airt idéző Las Vegas-i döngetésben sem.

Ráadásul valahogy az akciók maguk sem annyira ütősek, mint korábban. Persze már a sorozat második része, A Bourne-csapda is kicsit finomított A Bourne-rejtély realista küzdelmein, de a Jason Bourne-ben a kelleténél többször használják a vágóollót. Kvázi Liam Neeson Elrabolva 3-ját is az csúfította el, hogy a kézitusákat – melyeknél pont a testközeli ütések látványa lenne a lényeg – feldarabolták, így alig lehetett belőlük látni valamit. A legújabb Bourne-filmben is szinte szubliminálisak, villanásszerűek az ökölharcok, ami hatalmas öngól annak fényében, hogy a végső leszámolást pusztakezes küzdelemben bonyolítják le a szemben álló felek. A Bruce Lee- vagy Chuck Norris-filmek nem a filmtörténet örökzöld remekművei, mégis tanulhatnának belőlük a mai akciófilm-rendezők, mert Lee és Norris, de még Steven Seagal is tudták, hogy a harcművészet önmagában fotogén, kár – szó szerint – tönkrevágni az utómunkák során.

Ami viszont a Jason Bourne vitathatatlan erénye, hogy ha magát a sztorit nem is tudták felfrissíteni, de Paul Greengrass és társai a James Bond-írókhoz és a 24 tévésorozat készítőihez hasonlóan aktualizálták Bourne kálváriáját. Edward Snowden, az amerikai lehallgatási botrányt kirobbantó ex-ügynök neve sokszor elhangzik a történetben, a Robert Dewey nevű negatív hős egy híres szoftverfejlesztőt próbál rávenni arra, hogy legújabb alkalmazásával segítse az emberek széles körű megfigyelését. Persze a Citizenfour után Paul Greengrass műve csak megismétli a „leleplezést”, de így is fontos, hogy emlékeztessen minket, a privátszféránk a digitális technika és a terrorizmus elleni harc korában nincs biztonságban.

Továbbá a Jason Bourne felveti azt az érdekes kérdést is, hogy a valós ellenségek, a terroristák ellen lehet-e mindenáron, bármilyen eszközzel küzdeni? Hol a határ? Az emberek biztonsága érdekében szabad-e két lábbal tiporni (tulajdon)jogaikat? Természetesen a Tommy Lee Jones által rutinból kiválóan eljátszott, még talán valamilyen szempontból meg is érthető, komplex jellemű antagonista amellett van, hogy a cél szentesíti az eszközt.

Érdekes karakter Tommy Lee Jones figurája mellett a gyönyörű Alicia Vikander által megformált fiatal, feltörekvő Heather ügynök, akihez egyébként egy izgalmas, eredeti fordulat is kapcsolódik. Hiszen eleinte azt hihetjük róla, csak egy báb, de később kiderül, hogy nem véletlenül került ilyen magas pozícióba ilyen fiatalon, minthogy azért tud játszani a kártyalapokkal. Sőt mestere, Robert sem érezheti magát biztonságban. Ezzel pedig a Jason Bourne ráirányítja a figyelmet, hogy a paranoid CIA önmagát is könnyedén felszámolhatja gátlástalanságával és elvtelenségével. A demokráciáért vívott harcot legalábbis nehezen lehet legitimálni az emberek privátszférájának megsértésével, illetve alkotmányellenes politikai gyilkosságokkal.

Bár a mostanában fájóan egysíkú szerepekre szerződtetett remek Vincent Cassel sablongonoszáról nem mondható el, de összességében a negatív hősök roppantmód érdekes és összetett figurák. Nem így a pozitív figurák. Már a második részben is problémás volt, hogyan tehető izgalmassá a címszereplő karakter a legizgalmasabb témát elhasználó, a hős személyiségével foglalkozó A Bourne-rejtély után. A Jason Bourne-ben viszont kifejezetten érződik, hogy az önismétlő sztori miatt Jason jellemrajza sem tud újat nyújtani. Ráadásul a főhős gyakran háttérbe szorul, és sokkal érdekesebbnek tűnik a CIA-n belül kibontakozó belviszály. Az pedig semmiképp sem tesz jót egy thrillernek, ha a főszereplő kezd érdektelenné válni. Jóllehet, amúgy Matt Damon végre beleöregedett a szerepbe – korábbi gyerekképű önmagánál sokkal hitelesebb a kiégett ex-ügynök szerepében a negyvenes évei végén járó, barázdált arcú, karikás, beesett szemű, őszülő Damon.

Tehát összességében a Jason Bourne egy újabb izgalmas akcióthriller a jól ismert bosszúállóval, azonban sok újat nem tud mutatni sem a sorozattal most ismerkedő nézőknek, sem a rajongóknak. Igaz, ez utóbbi réteg talán a karakter miatt elnézi majd, hogy ötödször adják el nekünk ugyanazt a sztorit más csomagolásban. S amennyiben a folytatás (nagy eséllyel) elkészül, remélhetőleg végre valami új irányvonalat vesz a széria ala James Bond, mert máskülönben Bourne ismételt felbukkanását nem tudjuk másképp értelmezni, mint gátlástalan pénzszerzési akciót.

Jason Bourne

színes, magyarul beszélő, amerikai thriller, akciófilm, 124 perc, 2016

Rendező: Paul Greengrass

Forgatókönyv: Paul Greengrass, Christopher Rouse, Robert Ludlum

Operatőr: Barry Ackroys

Zene: Davidy Buckley, John Powell

Producer: Matt Damon, Gregory Goodman, Paul Greengrass

Vágó: Christopher Rouse

Szereplők:

Matt Damon (Jason Bourne), Alicia Vikander (Heather Lee), Tommy Lee Jones (Robert Dewey), Vincent Cassel (orvgyilkos), Julia Stiles (Nicky Parsons), Riz Ahmed (Aaron Kalloor)

Bemutató dátuma: 2016. július 28.

Forgalmazó: UIP-Dunafilm

Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!