bezár
 

film

2017. 03. 26.
Közelmúlt-noir
Kamondi Zoltán: Halj már meg!
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A nemrég váratlanul elhunyt Kamondi Zoltán Halj már meg! című utolsó, kvázi film noir komédiájában roppant sok és érdekes témát vet fel, ám ezek súlya alatt meg-megrogy a műve.

Kamondi Zoltán a kilencvenes évek „elveszett” filmrendező-generációjának tagja. Kamondi Enyedi Ildikóval és Monory-Mész Andrással együtt szerencsétlen módon a kádárkori állami filmtámogatási rendszer összeomlásakor kezdte pályáját. Monory-Mész András egyetlen filmje a kultikus Meteo, Enyedi Ildikó Az én XX. századomat követően alig-alig jutott szóhoz, nemzetközi elismerésre gyakorlatilag a nemrég bemutatott, a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál fődíját elnyerő Testről és lélekről című szerelmi drámájáig kellett várnia.

Hasonló cipőben járt a tavaly tragikus hirtelenséggel elhunyt Kamondi Zoltán is, aki 1991-es Halálutak és angyalok című posztmodern szerzői melodrámájától az 1999-es Az alkimista és a szűzig nem tudott újabb nagyjátékfilmet készíteni. Utána már aktívabb volt, hiszen 2002-ben elkészült a Kísértések, 2007-ben pedig a Dolina, de Kamondi már csak művészi törekvése, alkotói attitűdje miatt sem illett bele a nagyjátékfilmes fősodorba. Kamondi Zoltán Bódy Gáborhoz hasonlóan sokat kísérletezett a videotechnikával, illetve elvont, filozófiai témák érdekelték inkább. S 25 órás Petri György költőről szóló dokumentumfilmje (In Memoriam Petri György) sem az a kifejezetten közönségbarát alkotás.

Kamondi Zoltán utolsó filmje, a Halj már meg! egészen más kaliberű, mint a rendező korábbi művei. A Halj már meg! visszatér a klasszikus történetmeséléshez és karakterdrámához, és egy bizarr szerelmi sokszögön keresztül, illetve a film noir műfajának ironikus felhasználásával beszél arról, hogy a szocializmus öröksége Kelet-Európában miként nem hagyja élni az embereket.

Kamondi Zoltán: Halj már meg! - Kép forrása: Big Bang Media, http://www.bigbangmedia.eu/filmek/detail/titles/halj-mar-meg/

A Halj már meg! meghökkentő módon éppen egy igazi „utolsó film”, azaz olyan, mintha Kamondi Zoltán direkt egy pályazáró alkotásnak szánta volna. Hiszen, mint a címe is előrevetíti – fontolgatták is a stáb tagjai, hogy Kamondi halálára tekintettel megváltoztatják az eredeti címet, de végül meghagyták –, a sztori vezérmotívuma a halál(vágy). A főszereplő a nagyvilági életet élő, sportolói ambíciókat dédelgető mozdonyvezető, az igazi Don Juan Pócs Gábor egy nap szívelégtelenségben elhalálozik (kísérteties hasonlóság, de később maga Kamondi Zoltán is szívinfarktus miatt hunyt el). Özvegye, az anyósa árnyékában élő Pócsné dühtől és kíváncsiságtól vezérelve felkeresi Gábor szeretőjét, Marcsit, akinél nemcsak arra derül fény, hogy Pócsné férje egy teljesen másik ember volt Marcsi mellett, hanem az egyik szobából előkerül egy nagyszájú kamaszlány, Vali. S nemcsak Vali, a férfi lánya Gábor egyetlen titka, hanem kiderülnek a férj és szerető piszkos ügyletei is. Pontosabban megjelenik egy Kövér Lajos nevű fura fazon, aki valamilyen csomagot követel a két nőtől, amit Gábornak kellett volna leszállítania utolsó külföldi útját követően.

A Halj már meg! kétségtelenül tartalmas, összetett film, mely egyszerre emlékeztet John Huston A máltai sólyom című klasszikusára, Ingmar Bergman emlékezőfilmjére, A nap végére és Gothár Péter összekényszerített és összeférhetetlen emberekről szóló groteszk melodrámájára, az Ajándék ez a napra. A kérdés persze az, hogy Kamondi Zoltán mennyire képes megbirkózni azzal, hogy a közelmúlt emlékezetét, a noirt és a tragikomikus melodrámát összefésülje egyetlen, feszes és izgalmas történetté.

Kamondi Zoltán: Halj már meg! - Kép forrása: Big Bang Media, http://www.bigbangmedia.eu/filmek/detail/titles/halj-mar-meg/

A Halj már meg! elsődleges szinten fekete bűnügyi komédiaként jellemezhető, melyben a film noir klasszikusokra (A máltai sólyom, Csókolj halálosan!) és Alfred Hitchcock néhány thrillerére (Észak-északnyugat, Szakadt függöny) is ráismerhetünk. A MacGuffin itt Gábor csomagja, melynek tartalma ugyanúgy nem fontos, mint például az, hogy a Ponyvaregényben mit rejt a magából fényt árasztó táska. Kamondi Zoltán művében a csomag Gábor kiismerhetetlenségének, kitörölhetetlen emlékének része, mint Vali, aki örökké emlékeztetni fogja Pócsnét (és Marcsit) arra, hogy a férfi kettős életet élt.

Így Kamondi Zoltán nem is veszi túlzottan komolyan ezt a noir szálat. A csomag utáni kutatás elő-előkerül a Halj már meg! cselekménye során, de a három nőt üldöző gengszterek, köztük Hegedűs D. Géza zseniálisan groteszk Kövér Lajosa mind ironikus posztmodern utalások klasszikus bűnügyi filmekre. Kövér Lajos olyan, mint egy Tarantino-karakter: veszélyes, mint egy igazi filmes antagonista, ugyanakkor testalkata, betegsége és enyelgő mondatai kisszerűvé és szánalmassá teszik őt. Mikor például betör Pócsné lakására, hogy számon kérje Gábor nején a csomag hollétét, a férfi az éléskamrában konzervet majszolva várja a nőt, és mikor lebukik, arra hivatkozik, hogy cukorbetegsége miatt kell ennie.

Kamondi Zoltán: Halj már meg! - Kép forrása: Big Bang Media, http://www.bigbangmedia.eu/filmek/detail/titles/halj-mar-meg/

A fekete humor pedig jellemző Kamondi Zoltán filmjére. Jóllehet, a legjobb poénok éppen Kövér Lajos elrajzolt, egyszerre félelmetes és nevetséges karakteréhez, illetve Pócsné kommunista anyósának szelleméhez kötődnek, más esetben nem mindig működőképesek. Például Vali határsértő cselekedetei már nem annyira posztmodern módon ironikusak, inkább csak irreálisak (mikor a lány első találkozásuk után átmegy Pócsnéhez, az elég valószerűtlen jelenetsor).

Nem is a komolyanvehetetlen noir és a komédia persze a legfontosabbak a Halj már meg!-ből, és ez érezhető is Kamondi Zoltán filmjén. Azaz a bűnügyi történetszál és a három nő magánéleti konfliktusa, drámája meglehetősen felületesen lettek összepasszírozva. A noir és az emlékezés, számadás, számvetés jelenetei nem szervesülnek, így joggal érezhetjük úgy, hogy Kamondi műve nagyrészt modoros.

Pedig a film drámai vonulata egészen érdekes témákat vet fel. A három nő kapcsolata persze sajnos annyira nem izgalmas és jól kidolgozott, hogy Marcsi, Pócsné és Vali viszonyának fejlődése teljes mértékben hiteles és hihető legyen. Azonban Gábor személye, történetszála meglepően összetettre sikeredett ahhoz képest, hogy ő inkább tárgya, semmint főhőse a Halj már meg! cselekményének.

Gábor a történet jelenében halott, így őt Kamondi Zoltán kizárólag lakásán, munkáján, eszközein, ruháin és persze a Marcsi és Pócsné személyes visszaemlékezésein keresztül mutatja be. Így alapvetően mi is két különböző embert ismerünk meg a két nő perspektívájába, múltértelmezésébe helyezkedve. Ami egészen zseniális húzás, ha maga a kivitelezés nem is annyira pallérozott (Kamondi Zoltán a múlt képeit szűrőn át mutatja meg, kifehéríti, ami bár kreatív húzás, de nem annyira látványos, hanem inkább zavaró elem).

Gábor minden értelemben antihős, hiszen inkább sodródik, kisszerű, immorális és tipikus lecsúszott figura. Lecsúszását azonban Kamondi Zoltán szoros kapcsolatba hozza a Kádár-rendszer emlékezetével. Ezért is kellett a rendszerváltás előtti magyar filmművészet passzívan ellenálló, kallódó, dühös hőseivel például András Ferenc Dökeselyűje, Jancsó Miklós Szörnyek évadja és Tarr Béla Kárhozat című munkái miatt egybeforrt, ismét brillírozó Cserhalmi Györggyel eljátszatni Gábort. Gábor olyan, mintha a Dögkeselyű tönkrement bűnözővé vált taxisofőrje túlélte volna az öngyilkosságot, és hogy megőrizze józan eszét, laza, életvidám rosszfiú maszkja mögé rejtené csalódottságát és depresszióját.

Kamondi Zoltán: Halj már meg! - Kép forrása: Big Bang Media, http://www.bigbangmedia.eu/filmek/detail/titles/halj-mar-meg/

S Cserhalmi György antihősével a Halj már meg! nemcsak arra irányítja rá a figyelmet, hogy a puhadiktatúra nem volt fenékig tejfel, a nagyformátumú, nagyra törő embereket (Gábor is sportoló szeretett volna lenni, ám politikai okokból bebörtönözték) a megalkuvást éltető rendszer a középszerűség mocsarába fojtotta. Kamondi Zoltán művében fontos a kontinuitás problémája is. Hiszen a Halj már meg! végig arról szól, hogy a három főszereplő nő, Pócsné, Marcsi és Vali képtelenek szabadulni Gábor emlékétől. A cím is erre a vágyra utal: bár mind a hárman szerették a férfit (a két felnőtt nő mint férjet és szeretőt, Vali pedig mint édesapját), Gábor öröksége miatt egyikőjük sem tud teljes életet élni, míg szembe nem néznek közös múltjukkal.

Ezáltal pedig Kamondi Zoltán művében Gábor antihőse a Kádár-rendszer metaforájává duzzad. Egyfelől ő a „homo kadaricus”, akinek a rendszer kis szabadságokért és viszonylagos jólétért cserébe elpusztította álmait. Azaz Gábor áldozat, melyet kihangsúlyoz keményvonalas kommunista édesanyja szellemének jelenléte, aki a Rákosi-féle keménydiktatúra jelképeként ott kísért Gábor és felesége életében (sőt, két nagy fordulat is kötődik az anya karakteréhez, mely döntő befolyással bír a férfi jövőjére). Márpedig a kádári hatalom szorongásának tárgya, egyik legkényesebb témája a Rákosi-Gerő rendszer, az ötvenes évek és a korszakot lezáró 1956-os forradalom és szabadságharc volt.

Kamondi Zoltán: Halj már meg! - Kép forrása: Big Bang Media, http://www.bigbangmedia.eu/filmek/detail/titles/halj-mar-meg/

Másfelől Gábor mint a puhadiktatúrában élő, a rendszerrel kényszerből lepaktált egyén magának a Kádár-rezsimnek a szimbóluma. Sokan emlegetik manapság, hogy a kádárizmus rövid és hosszú távú bűneiért nemcsak a politikusok, hanem maga a cinkossá tett társadalom is felelős, amennyiben a kompromisszumok elfogadásával passzívan hozzájárult a „gulyáskommunizmus” életben tartásához. A rendszerváltás pedig éppen ezért nem is zajlott le teljes egészében, mert bár politikai szinten összeomlott a Kádár-rendszer, a mindennapi életben tovább élnek az 1989 előtt jellemző mechanizmusok. Közvélemény-kutatások eredményei azt mutatják, hogy a magyarok jelentős hányada továbbra is nosztalgiával gondol vissza Kádár János jóléti államára, elfeledve, hogy ezért a jólétért hosszú távon drágán megfizettek.

A Halj már meg! is tulajdonképpen erre világít rá azzal, hogy Gábor fizikailag hiába távozott az élők sorából, piszkos ügyletei, múltbeli bűnei, és persze három főszereplő nő rajongása miatt kvázi továbbra is életben van – akárcsak a Kádár-rendszer másik arcával szembenézni képtelen, nosztalgiázó magyar társadalom egy része. Pedig mint a filmben, úgy a jelen politikai klímában is az járulna hozzá a pozitív változáshoz, ha a múlt szőnyeg alá söpört titkait nyilvánosságra hoznánk, a puhadiktatúra erényeit és bűneit ütköztetve feldolgoznánk a rendszerváltás előtti „rövid huszadik századot”.

Kamondi Zoltán: Halj már meg! - Kép forrása: Big Bang Media, http://www.bigbangmedia.eu/filmek/detail/titles/halj-mar-meg/

Tehát Kamondi Zoltán utolsó műve noir-komédiának álcázott elégikus emlékezetfilm, melynek ironikus módon éppen az a történetszála (Gábor élete) lett a legizgalmasabb, melyet a konkrét történetben szétszórt emlékszilánkokból kell összeraknunk. Így ez a groteszk közelmúlt-noir, a Halj már meg! méltó lezárása lett  egy invenciózus filmalkotó tragikusan korán véget ért pályájának.

 

A cikkben szereplő képek a Big Bang Media Kft. weboldaláról származnak!

 

Halj már meg!

Színes, magyar dráma, thriller, vígjáték, 106 perc, 2016.

Rendező: Kamondi Zoltán

Forgatókönyv: Kamondi Zoltán, Márton László

Operatőr: Kamondi Zoltán, Medvigy Gábor

Producer: Tőzsér Attila, Ferenczy Gábor

Vágó: Rumbold László

Szereplők: Ónodi Eszter (Marcsi), Kováts Adél (Pócsné), Pájer Alma Virág (Vali), Csákányi Eszter (Erzsi), Hegedűs D. Géza (Kövér Lajos), Cserhalmi György (Pócs Gábor), Törőcsik Mari (Mama)

Bemutató: 2016. december 1. (mozi) / 2017. február 27. és március 3. (Magyar Filmhét)

Forgalmazó: Big Bang Media Kft.

Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Benke Attila --

Benke Attila az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett 2012-ben filmtudomány mesterszakon, ugyanitt 2016-ig a Filozófiatudományi Doktori Iskola Film-, média- és kultúraelmélet programjának hallgatója volt. Jelenleg filmkritikusként, újságíróként, szerkesztőként tevékenykedik számos kulturális folyóiratnál és portálnál, valamint filmes műfajelméleti kutatást végez, és magyar filmtörténettel is foglalkozik.


További írások a rovatból

Nagy Zoltán: Szép csendben
Todd Phillips: Joker
Szabó Réka A létezés eufóriája című dokumentumfilmje
Interjú Flesch Andrea jelmeztervezővel lehetséges utakról, pályakezdésről, tanítványokról, aktuális munkákról

Más művészeti ágakról

gyerek

Rajzolj nekem!
Idén az iskolai könyvtárakért rajzolnak az illusztrátorok a Pagonyban
irodalom

Bemutatták a Prae legújabb számát Bemutatták a Prae legújabb számát
Kis Présház, 2019. november 16.
A Zeneakadémián


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés