bezár
 

film

2017. 06. 01.
Filmek a harmincadik századnak
Dér Asia: Visszahúz a múlt
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Ember Judit a Kádár-korszakban méltatlan módon perifériára szorított dokumentumfilmes (több művét is betiltották 1989 előtt), ám szerencsére a rendszerváltás óta díjakkal és megemlékezésekkel kezdték el rehabilitálni, mely folyamathoz most egy fiatal filmes, Dér Asia portréfilmje, a Visszahúz a múlt nemcsak hozzájárul, de szellemiségében hasonlít is a rendezőnő alkotásaira.

A hatvanas évek reformhangulatában még viszonylag messzire elmehettek a magyar újhullám kiemelkedő szerzői, azonban 1968 Magyarországon is fordulatot hozott. Az 1957 és 1961 között diplomázó rendezőgeneráció (Gaál István, Szabó István vagy Sára Sándor), valamint Jancsó Miklós, Bacsó Péter és Kovács András hittek abban, hogy a szocializmus emberarcúvá formálható, vagy legalábbis párbeszéd folytatható a politikával, ám nagyot csalódtak a Kádár-rezsimben a hetvenes évek elején bekövetkezett konzervatív fordulat és betiltáshullám miatt. Az 1969 környékén kezdők (Gábor Pál, Szomjas György, Grunwalsky Ferenc, Gazdag Gyula, Dárday István és társaik) már illúziók nélkül indultak el pályájukon.

A hetvenes évek rendezőnemzedékének egy jelentős hányada a szociografikus érzékenységű dokumentarista játék- és dokumentumfilmek készítésére esküdött fel a Filmkultúra 1969-es számában, a Szociológiai filmcsoportot! című kiáltványszerű cikkben. A dokumentarista mozgalom tudatos szembefordulást jelentett a hatvanas évek realista, de a rendszerrel kapcsolatot kereső, ideologizáló filmdrámáival. Az új nemzedék (és a hozzájuk csatlakozó kiábrándult idősebbek) a nagy történelmi-politikai kérdések felől a jelen társadalmához fordultak, és az antropológusok érzékenységével kutattak egyszerű emberi történetek után – melyekben természetesen tetten érhetők voltak kicsiben az egész országot érintő problémák.

Dér Asia: Visszahúz a múlt (2017)

Ennek a munkamódszernek ékes példája Ember Judit és Gazdag Gyula A határozat című dokumentumfilmje, mely a felcsúti téeszelnök leváltásának hivatalos folyamatát dokumentálja. Azonban A határozat több szimpla híradófilmnél, mivel gyakorlatilag láthatóvá teszi a felcsúti procedúra által a hetvenes évek eleji konzervatív fordulatot, melyet a szűkebb hatalmi és értelmiségi rétegeken kívül a társadalom széles köre amúgy közvetlenül még nem érzékelhetett (mivel a látszatjólétet Kádáréknak nemzetközi kölcsönök révén sikerült fenntartani a nyolcvanas évekig).

A határozatot nemcsak az Ember Juditról készült portréfilmben, Dér Asia Visszahúz a múlt című dokumentumfilmjében értékelik a megszólaló elemzők (Szilágyi Erzsébet filmtörténész, Gelencsér Gábor filmtörténész és Losonczi Ágnes szociológus) és kortársak, barátok (Grunwalsky Ferenc, Gazdag Gyula, ifjabb Rajk László) a puhadiktatúra működésmódját leleplező alkotásnak, hanem elkészültekor a kultúrpolitika is érezte, hogy ennek a kordokumentumnak nem szabad kikerülnie a nyilvánosság elé. Így A határozatot hosszú időre betiltották – ahogy Ember Judit más, későbbi egészestés filmjei közül is jó néhányat. Ezért – mint azt a Visszahúz a múltban is elmondják – Ember Judit gyakorlatilag láthatatlanná vált 1989 előtt, méltatlan módon perifériára szorult. Munkásságát csak 1989 után kezdték el felfedezni, az Amerikai Filmintézet például beválasztotta A határozatot minden idők legjobb dokumentumfilmjei közé. Ember Juditot többek között életmű díjakkal, Balázs Béla-díjjal és A Magyar Köztársaság Kiváló Művésze díjjal  ismerték el. Emellett több Ember Judit-díjat is alapítottak (Magyar Filmszemle, Los Angeles-i Magyar Dokumentumfilm Fesztivál), s a Magyar Média Mecenatúra keretében a Médiatanács "Ember Judit filmrendező előtt tisztelegve" hirdetett meg dokumentumfilmes pályázatot. Dér Asiának, a Visszahúz a múlt alkotójának bevallása szerint régi vágya volt, hogy egyszer tiszteleghessen Ember Judit előtt egy portréfilmmel. Dér Asia műve pedig nemcsak elismerő főhajtás egy érzékeny filmantropológus előtt, hanem néhány kiszólása és jelenete miatt Ember Judithoz híven az egyéni történeten keresztül össze is veti a puhadiktatúrát és a mai szomorú magyar valóságot.

Dér Asia: Visszahúz a múlt (2017)

Mint a Visszahúz a múltból kiderül, s amint azt Ember Judit a film díszbemutatóján felszólaló lánya, dr. Horváth Judit is hangsúlyozta, a páratlan módon öntudatos rendezőnő következetesen az utókor számára („a harmincadik századnak”) készítette alkotásait. Azaz Ember Judit fő célja az volt, hogy felnyissa nemcsak a jelenkor, de a jövő nemzedékének szemét is, s elősöpörje a múlt szőnyeg alá kotort traumáit.

Horváth Judit bevezetőjében Bikácsy Gergelytől idézett: „a dokumentumfilm-művészetnek, ha van értelme, az emlékezet, a nem-felejtés, a felidézés művészetének kell lennie.” (Bikácsy: Az Ember-lépték). S Ember Judit tudatosan az emlékezés eszközévé tette a dokumentumfilmes formát. Gazdag Gyula vagy Grunwalsky Ferenc a Visszahúz a múltban még ma is meglepetten és izgatottan beszélnek arról, hogy a rendezőnő milyen találékony volt, és radikális témaválasztásával és eszközeivel lekörözte férfitársait merészségben. Persze azt az interjúalanyok kiemelik, hogy Ember Judit nem akart nyíltan politizálni, emberi történeteket keresett, nem a provokáció volt a célja. A határozatban is érdekes már az is, hogy a téesz manipulátor vezetőivel szemben állnak az elvileg szavazóképes egyszerű falusiak. A Tantörténetben és a Fagyöngyökben is egy tipikus hetvenes évekbeli csellengő, perspektívátlan fiatal nő sorsát követi végig a rendezőnő öngyilkossága utáni időszakától a családalapításáig. A betiltott Pócspetriben pedig a címszereplő falu a sztálini fordulat (1948-49) alatt bűnbakká tett és megbélyegzett lakóit keresi fel Ember Judit. A rendezőnő a megfigyelői dokumentumfilm szabályait mindig szigorúan betartva csupán nyomon követ, a kamera mint eszköz szükségszerű jelenlétét leszámítva semmivel sem avatkozik be a családok és közösségek életébe. Azonban mindegyik említett alkotásában ott van a mikrokörnyezetben a makrokörnyezet, a Kádár-rendszer lenyomata, így a filmek egy-egy epizódjában vagy akár csak egy félmondatában, elszólásában megjelenik a puhadiktatúra igazi arca.

Dér Asia: Visszahúz a múlt (2017)

Leginkább persze a Pócspetri és a már a rendszerváltás környékén, Nagy Imre és társai (a 301-es parcella halottainak) exhumálásáról készült Új magyar siralom bírnak politikai töltettel, s mindkét mű valóban fontos szerepet vállalt a magyar kollektív emlékezet formálásában. A Visszahúz a múlt szakértői és alkotói Ember Judittal egyetértésben azt vallják, hogy a Pócspetri elkészülte alatt és után a faluban még elő szemtanúk sokkal boldogabbak, felszabadultabbak lettek, mivel az évtizedekig nyomasztó traumát kibeszélhették. Így pedig a múlt többé nem húzza vissza a közösséget, végre a jövő felé fordulhatnak a község lakói. Erre tanít minket Ember Judit, és ezt kellene tennie a magyar társadalom egészének is: szembenézni a múlttal.

Dér Asia műve nemcsak Ember Judit miatt izgalmas. Akarva-akaratlan, de A határozat vagy a Pócspetri emlegetése, a Kádár-rendszer bemutatása miatt a Visszahúz a múlt párhuzamba állítja a múltat és a jelent. Dér Asia dokujának hatását tükrözi a díszbemutató közönségének reakciója: mikor A határozat kapcsán szóba került Felcsút, a nézők felnevettek. A Visszahúz a múlt finoman, burkoltan figyelmünket arra irányította, hogy 1972, A határozat forgatásának időpontja óta nem változott semmi, mivel Felcsút akkor is és most is politikai játszmák terepe és eszköze. Ember Judit és Gazdag Gyula művében ugyanúgy manipulálják és félrevezetik a közösséget, mint mostanság.

Dér Asia: Visszahúz a múlt (2017)

S a Visszahúz a múlt azzal is reakciót váltott ki a díszbemutató közönségéből, hogy a rendszerváltáshoz érkezve felsorakoztatott képeket 1989-ből. Az egyiken természetesen Magyarország jelenlegi miniszterelnöke látható fiatal korában, mikor szenvedélyes beszéddel küldte sírba a Kádár-rendszert és a szovjet megszállást. Dér Asia dokumentumfilmje ezzel emlékeztet minket a múltra, és késztet arra is, hogy belegondoljunk, mi történik a jelenben. Hogy aki egykoron a puhadiktatúra ellen és Európa mellett beszélt, az most visszacsempészi a Kádár-korszakot a jelenbe, és éppen Európa ellen vívja harcát.

Így Ember Judit művei és életműve azért is nagyon fontosak, mert valóban a harmincadik századnak, a mindenkori jelennek is készültek, melyben a lezáratlan, vissza-visszatérő múlt mindaddig kísérteni fog, és visszaránt minket a tekintélyuralmi rendszerek, sőt a diktatúrák mocsarába, míg szembe nem nézünk vele. A Visszahúz a múlt emlékeztet minket a 10 éve elhunyt Ember Juditra, aki az emlékezést mindennél fontosabbnak tartotta. Mert ha elfelejtjük, hogy a Kádár-rendszer honnan indult, hogy nemcsak az 1963 és 1989 közti gulyáskommunizmussal, hanem az 1957 és 1962 közti megtorlásokkal, a jólét felszíne mögött zajló zsarolással és lelki terrorral és az emberek egymás ellen fordításával is azonos, akkor fals bálványokat fogunk dicsőíteni. S ha azt hisszük, hogy a Kádár-korszak kis szabadságai, vagy inkább engedményei tényleges szabadságok voltak, akkor vissza is engedhetjük a langymeleg puhadiktatúrát, csak éppen kevés pozitívumával annak minden negatívuma is be fog ékelődni a jelenbe.

 

A cikkben szereplő képeket köszönjük Dér Asianak, a film rendezőjének!

 

Visszahúz a múlt

Színes, magyar dokumentumfilm, 60 perc, 2017

Rendező: Dér Asia

Operatőr: Táborosi András, Nagy Zágon

Zeneszerző: Sperling Andor

Vágó: Haragonics Sári

Producer: Gaszner Veronika, Szakonyi Noémi Veronika, Vincze Máté Artur

Szereplők: Ember Judit (archív felvétel), Fekete Ibolya, Ferenczi József, Gazdag Gyula, Gelencsér Gábor, Grunwalsky Ferenc, Dr. Helmeczi László, Kremper Erzsébet, Losonczi Ágnes, Mátis Lilla, Mendler Jánosné, Mertz Lóránd, Rajk László, Stark András, Szilágyi Erzsébet

Bemutató: 2017. május 16. 19:00-kor, Puskin (díszbemutató). 2017. június 10., 19:35, az M5 műsorán. További vetítési időpontok a film hivatalos Facebook oldalán tájékozódhatnak az olvasók!

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Benke Attila --

Benke Attila az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett 2012-ben filmtudomány mesterszakon, ugyanitt 2016-ig a Filozófiatudományi Doktori Iskola Film-, média- és kultúraelmélet programjának hallgatója volt. Jelenleg filmkritikusként, újságíróként, szerkesztőként tevékenykedik számos kulturális folyóiratnál és portálnál, valamint filmes műfajelméleti kutatást végez, és magyar filmtörténettel is foglalkozik.


További írások a rovatból

Interjú Pálos Gergely operatőrrel kétlakiságról, kapcsolatépítésről, valamint a svéd és a magyar fényviszonyok különbségeiről
Jonathan Levine: Csekély esély
Pedro Almodóvar: Fájdalom és dicsőség
Interjú Rév Marcell operatőrrel rendezőkről, trendekről, filmekkel eltöltött évekről

Más művészeti ágakról

színház

Minek nevezzelek? Minek nevezzelek?
A Színház- és Filmművészeti Egyetem szinhazinevelés.SZFE című szakmai konferenciájáról
irodalom

A boldogság része, a bűntudat áramütése A boldogság része, a bűntudat áramütése
Peer Krisztián: Nem a sajátod
Esterházy az Ódry Színpadon


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés