bezár
 

film

2017. 07. 10.
Harc az evolúcióért
Matt Reeves: A majmok bolygója – Háború
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Nagy meglepetés volt három éve az újraindított A majmok bolygója-sorozat második része, a Forradalom, és hasonló színvonalat vártunk volna el a harmadik epizódtól, a Háborútól, ám sajnos Matt Reeves filmje inkább visszafejlődött.

A majmok bolygója-mítosz nem véletlenül a hidegháború idején született meg, minthogy már Pierre Boulle ihletadó 1963-as regénye is a hatvanas évek fogyasztói társadalmának kritikáját fogalmazta meg az intelligens majmok lakta Soror bolygóra érkező űrutazó ember kalandjain keresztül. A tömegpusztító fegyverek és az atomháború réme felülvizsgálatra kényszerítette az emberiséget a tudományos-technikai fejlődés eszméjével kapcsolatban. Boulle bolygója többek között azért virágzik, mert az ember itt nem árthat a planétának, minthogy primitív, bonyolult gondolkodásra képtelen lény – ugyanolyan, mint amilyennek Herbert Marcuse egy évvel később megjelent társadalomkritikájában leírta az egydimenziós embert.

Az 1968-as Franklin J. Schaffner-féle történet radikálisan átrendezte a regény világát, és a fogyasztói kultúra bírálata helyett erőteljes pacifista üzenetet fogalmazott meg, minthogy az űrutazók ebben a sztoriban nem egy idegen bolygóra, hanem a Föld jövőjébe érkeznek meg, ahol a majmok azért vehették át a hatalmat, mert az emberiség elpusztította a civilizációt a harmadik világháborúban. Ezt az igen sokkoló háborúellenes olvasatot nem voltak képesek továbbfejteni a folytatások, sőt, a még többé-kevésbé elfogadható második részt (1970) követő egyre gyengébb epizódok szinte teljesen elszakadtak koruk társadalmától, és szimpla látványfilmekké degradálódtak (ironikus, hogy míg az első rész díjakat nyert realisztikus majomjelmezei miatt, a széria többi darabjában egyre inkább művies az összes csimpánz és gorilla).

Matt Reeves: A majmok bolygója - Háború, Kép forrása: InterCom

Mivel A majmok bolygója-filmek tekintélyes közönségsikernek örvendtek, így a mítosz túlnőtt a mozivásznakon, ezért életben is maradt az 1968-as klasszikus silány folytatásai ellenére. Készült is belőle újrafeldolgozás 2001-ben, Tim Burton gondozásában, azonban a mű hiába lett hű a regényhez, üres látványfilmként nem sok köze volt a 2000-es évek elejének világállapotához, és az sem segített rajta semmit, hogy az 1968-as film főszereplője, Charlton Heston ezúttal a negatív hőst, Dr. Zaiust játszotta el.

Nem így a 10 évvel későbbi reboot, mely merészen újragondolta a A majmok bolygója univerzumát. A 2011-es Lázadásban a hősök nem utaznak sem az időben, sem a térben, hanem a közeljövőben járunk, mikor sokan rettegnek a különböző ismeretlen járványoktól, népbetegségektől, melyek leküzdése végett kísérleteznek a tudósok egy vírussal, hogy gyógyszert készítsenek belőle többek között az Alzheimer-kór ellen. Ám ez a vírus egyfelől elszabadul és kiírtja az emberiség nagy részét, másfelől viszont a majmok evolúciójára pezsdítőleg hat, és a főemlősök intelligens, beszédre képes lényekké válnak. A Lázadás így arról szólt, hogyan törnek ki ezek a gondolkodó lények a „majominfluenzától” egyre paranoiásabb emberek rabságából, a folytatás, a Forradalom pedig arról, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie az újonnan formálódó majomcivilizációnak az emberiség összeomlása után színre lépő őrült emberi diktátorok megjelenését követően. Tehát az új sorozat még radikálisabban változtatott Boulle regényén, és emberi főhős helyett a majmokat tette meg pozitív főszereplővé, élen Caesarral (aki amúgy a régi A majmok bolygója harmadik és negyedik részében is jelentős szerepet kapott).

S most itt van a készítők által időközben trilógiának nevezett új A majmok bolygója-széria záródarabja, a Háború, mely, sajnos, annak ellenére, hogy elvileg tovább kéne fejtenie a történetet, nem sokat tud hozzátenni a maga nemében kiváló Forradalom cselekményéhez, sőt bizonyos tekintetben hatalmas csalódás is.

Matt Reeves: A majmok bolygója - Háború, Kép forrása: InterCom

A Háborúban ugyanis megint ott tartunk, hogy a majmok vezetőjük, Caesar (korunk Lon Chaney-je, a motion capture mestere, Andy Serkis alakítja) segítségével egy új hazát keresnek. Azonban megint jön egy őrült katonai vezető (ezúttal nem Gary Oldman, hanem egy másik veterán, Woody Harrelson formálja meg), aki nem tűrheti az intelligens majmok létezését sem, így többször megostromolja Caesar erődjét – sikertelenül. Caesar hiába próbál békét kínálni, az ellen nem tárgyal velük, ráadásul az Ezredes (így hívatja magát a férfi) a vezér egyik gyermekét meg is öli. Így a felbőszült apa elküldi népét az Ígéret földjére, ő maga pedig megindul az emberek tábora felé, hogy végezzen vezetőjükkel, s biztosítsa a majmok szabad útját. Az utazás közben kis csapata találkozik nemcsak egy őrült majommal (ő segítőtársuk lesz) és kollaboránsokkal, de olyan emberekkel is, akik kezdik elveszíteni emberségüket, többek között hangjukat valamilyen rejtélyes okból kifolyólag, és úgy tűnik, nem az Ezredes az egyetlen veszedelmes ellenség.

A történet lehetne érdekfeszítő is, mert akadnak érdekes motívumok a Háborúban. Ilyenek például az árulók karakterei. Ezek a Vadnyugat indián scoutjait idézik fel, akik kényszerből vagy önszántukból, de átálltak az amerikai hadsereg oldalára, hogy harcoljanak a Dél ellen a polgárháborúban, majd ezt követően segítsenek az őslakosok ellenállásának felszámolásában. Az emberek mellé álló majmokat egyszerűen csak „Donkey”-nak (szamár) gúnyolják az emberek (ez egyébként utalás a Donkey Kong című klasszikus Nintendo-játékra is), és egyértelműen alárendelt rabszolgának tartják őket, akik így szégyenei az új intelligens főemlős rendnek, illetve önmaguknak, hiszen végig kell nézniük a hozzájuk hasonlók legyilkolását.

Ebből majdnem sikerül egy érdekes mellékszálat kialakítania Matt Reeves rendező-forgatókönyvírónak, azonban sajnos végül kudarcot vall ebben is, mivel túl sok mindenbe kap bele. Pedig mondjuk a meglehetősen erőltetett Caesar-féle hallucinációk (a majomvezér végig szenved attól, hogy az előző epizódban legyőzött radikális csimpánzhoz, Kobához kezd hasonlítani) helyett koncentrálhattak volna a készítők erre a vonulatra. Vagy akár arra, hogy az emberek egy részét a majmokat eredetileg segítő, mutálódó vírus kezdi szó szerint elbutítani (Caesarékhoz csapódik egy kislány, aki nem tud beszélni, és nem mellesleg Novának hívják – úgy, ahogy az 1968-as film női főszereplőjét, az űrutazó Taylor kedvesét).

Emellett felbukkannak olyan jelzések is, melyek a régi A majmok bolygója-történetre utalnak, és felvetik annak a lehetőségét, hogy egy esetleges negyedik, ötödik vagy hatodik részben (Andy Serkis pedzegette egy interjúban, hogy lehetnek további folytatások) megérkezünk majd az 1968-as film cselekményvilágába. Vagyis felmerülnek a sztoriban a Nova és Cornelius nevek (Caesar fiát a régi sorozatban és itt is Corneliusnak hívják), s a klasszikus A majmok bolygója-történetben is kulcsfontosságú, hogy az emberek primitív szinten, az intelligens majmok rabszolgáiként és kísérleti alanyaiként léteznek a Föld jövőjében. Ez utóbbinak merül fel a lehetősége a Háborúban.

Persze csak akkor érné meg ezt az egész sorozatot folytatni, ha a készítők tovább tudnának lépni az egydimenziós karakterektől, a vándorlós sztoritól, és a Forradalomhoz híven képesek lennének elengedni a kötelező epikus látványfilmes elemeket, hiszen az 1968-as és a három évvel ezelőtti film is akkor voltak a legerősebbek, mikor a feje tetejére fordult ember-majom kapcsolat bontakozott ki bennük. A Háborúban elég gyorsan le lettek tudva az emberekhez kapcsolódó konfliktusok. Az Ezredes hiába lehetett volna érdekes, hirtelen zárják le a sztoriját. A szigorú, fájdalmas tekintettel ellenfeleire meredő Caesar pedig már unalmas főhőssé vált a Háborúra, ráadásul a motivációi is meglehetősen összecsapottak, konkrétan alig lehet észre venni, hogy a szeretteit ölték meg, és azokért akar bosszút állni.

Matt Reeves: A majmok bolygója - Háború, Kép forrása: InterCom

Tehát A majmok bolygója – Háború legfeljebb gyenge-közepes filmnek tekinthető, de ha az előző két részt figyelembe vesszük (márpedig miért ne tennénk, hiszen egy filmsorozatról van szó), akkor még gyengébben szerepel Matt Reeves legújabb alkotása. Az új széria eleddig legjobb darabja, a Forradalom azért sikerült olyan remekül, mert a fő karaktereknek egyetlen, nagyon világos és egyszerű célja volt: vizet szerezni, túlélni a vadonban, egyezkedni az emberekkel. Ebből a konfliktusból aztán izgalmas mellékágak fakadtak ki, melyek azért szorosan kapcsolódtak a fő történetvonulathoz. A Háborúban viszont az alkotók sokat akartak markolni, ezért sok benne az elnagyolt szál, és ami még kiábrándítóbb, nagyon gyakran logikátlan és buta is. Avagy, például hogyan képes egy kislány egy szigorúan őrzött erődbe mindenféle retorzió nélkül bejutni, majd onnan nyugodtan kisétálni? A legostobább és az átlag hollywoodi blockbusterekhez híven leginkább hatásvadász a finálé, mely annak fényében teljes mértékben érthetetlen és mesterkélt, ami a Háború nagy leszámolás-sorozatában történik. A széria eddigi rajongói biztosan fel fognak hördülni, illetve felnevetnek az ordító logikai baki, illetve átgondolatlan, irreális alkotói döntés, a végső fordulat láttán.

Ezért sajnos azt kell, hogy állítsuk a Háború tipikus fősodorbeli filmekre jellemző harmadik rész (A Gyűrűk Ura: A király visszatér, X-Men 3, Pókember 3, X-Men: Apokalipszis): nagyon grandiózus, fatalista, drámai szeretne lenni, ehelyett viszont egy buta és hibáktól hemzsegő látványmozivá degradálódik. Az evolúció ezúttal elmaradt, sőt, az intelligens majmok visszabutultak.

 

A cikkben szereplő képek az InterComtól származnak.

 

Majmok bolygója – Háború

Színes, szinkronizált, amerikai kalandfilm, sci-fi, 140 perc.

 

Rendező: Matt Reeves

Forgatókönyv: Matt Reeves, Mark Bomback

Operatőr: Michael Seresin

Zene: Michael Giacchino

Producer: Peter Chernin, Dylan Clark, Rick Jaffa

Vágó: William Hoy

Szereplők: Andy Serkis (Caesar), Karin Konoval (Maurice), Steve Zahn (Rossz majom), Az ezredes (Woods Harrelson), Amiah Miller (Nova), Judy Greer (Cornelia), Devyn Dalton (Cornelius)

 

Bemutató: 2017. július 13.

Forgalmazó: InterCom.

Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!

nyomtat

Szerzők

-- Benke Attila --

Benke Attila az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett 2012-ben filmtudomány mesterszakon, ugyanitt 2016-ig a Filozófiatudományi Doktori Iskola Film-, média- és kultúraelmélet programjának hallgatója volt. Jelenleg filmkritikusként, újságíróként, szerkesztőként tevékenykedik számos kulturális folyóiratnál és portálnál, valamint filmes műfajelméleti kutatást végez, és magyar filmtörténettel is foglalkozik.


További írások a rovatból

Jonathan Glazer: Érdekvédelmi terület
Interjú Dér Asiával a Nem halok meg című filmje kapcsán

Más művészeti ágakról

Paweł Pawlak: Ancsa, avagy vázlatok tüsszögő svájcisapkával, Pagony, 2024
gyerek

Nagyívű nemzetközi kiállítás nyílik a Deák17 Galériában
Határátkelés címen rendezték meg a Kis Présházban öt kortárs költő közös estjét
irodalom

Mechiat Zina volt a Boggie: Költőim rendezvénysorozat februári vendége


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés