220VOLT
2013. 11. 09.
Egy nagy kórteremben van az ágyam, sokan vagyunk. Hatalmas üvegfal választ el a folyosótól. Anyám jön, néz engem az üvegen át, tehetetlen szeretetében becsempésztet nekem az ápolónőkkel egy kiló csempészett narancsot.
2013. 10. 07.
Unatkozok, forró a nap, nem tudok még úszni, észre sem veszik, amikor elnyel az ár. Háttal megyek be a vízbe, apránként csúsztatva gumiszandálas lábam a mederben, a vádlimat hűvösen nyalja körül a folyó. Aztán belelépek egy mély gödörbe, és a szememig felszalad a világ. Lélegzetet se veszek...
2013. 09. 22.
Egy szolid év, mondhatnám, konszolid, megbújva az ötnapos tévéadás bevezetése és a Ki mit tud? elindítása között – egy kis öböl a könnyűzene viharos történetében, amelyben annyi unalmasan sima nyíltvízi hajózás és annyi izgalmas szikla – angolul ugyebár rock – várja még az utazót...
2013. 08. 31.
A kertben találtam egy harckocsilövedéket. Megcsodáltam a gyönyörű vörösréz testet, a hibátlan fémfelület mögött titkokat sejtve elhatároztam, mindenképpen ki kell nyitni, és megszerezni azt, ami benne van.
2013. 08. 30.
...megtanulok hang nélkül sírni, porig alázottan is szálegyenes maradni, a megsemmisítő sértettségben sem mutatni semmit kifelé. Majd otthon, ott aztán! Otthon kiengedhetem, a hisztiig kitombolhatom, amit érzek, a legteljesebb joggal – ahogy én hiszem.
2013. 07. 12.
...elvisz minket a Városligetbe, gondosan kerülve, hogy kirándulásunk bármiféle állami ünnepi tömegdemonstráció, ahogy ő mondja, Wirtschaft napjára essen. Mindig az Állatkertbe megyünk – a Vidámparkba soha, az az ő elveivel szintén nem egyeztethető össze.
2013. 07. 07.
Az aranyszőke királynő az ideálom, de fél fejjel sudárabb nálam, rám se pillant. A tűzrőlpattant, formás Hóvirág viszont csillogó szemmel megpuszil, szégyellem, de mégis jobb, mint a mulya Margaréta. Fölöttünk, a színpad falán Tito marsall fényképe, keményen balra néz, nem lát bennünket, de "gyöngéd keze vigyázza csöndes álmunkat“.