bezár
 

220VOLT

2013. 12. 01.
Dia-dal ’62 – Jože Snoj vs Domonkos István
Délszláv és délvidéki művészet Jugoszláviában
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Dia-dal ’62 – Jože Snoj vs Domonkos István "Városunkban az éjjel soha sincs egyedül."
Gabrijel Stupica: Műterem / Atelje (1962)


Jože Snoj 
A VERSEKBŐL


Városunkban az éjjel soha sincs egyedül.
Soha a roskadozó házak fölött
sötét gondolatok nem szakítják fel a csendjét.
Sohasem annyira visszafojtottan csendes,
hogy meghallaná az alvó madár álmait.
Soha nem olyan hangosak az otthontalan macskák halk léptei,
mint az örökké virrasztó és álmatlan kóbor szajháké.

Csak ott, ahol az első fa a füvek lágy nappaltalanságába tűnik,
ott, ahol magányos házak reszketnek az egyedüllét sötét ujjai alatt,
és ahol az utcai lámpák külvárosa olyan, mint az elárult emberiség,
ott az éjszaka is elalszik néhány órára,
mint fáradt asszony alvó férje oldalán.

Ilyen akkor a különös idő,
amikor nőnek a fák, és a gyomok harmatoznak,
amikor a faág lehajlik, és dalolni kezd az égi madár,
és a kő megmozdul a vízmederben,
és a poros nefelejcs virága a nedves napra készülődik,
és minden az alvó férj és feleség nélkül történik,
és csupán a gyermek sír fel, mert nem öreg.

Erre felturbékolnak a galambok, ez a szürke emberiség,
amelyik legközelebb áll az emberhez.
Hangjuk a csendes élet után bánkódik,
amelyet elnyom a lépések zaja,
és az ember kutyájának ugatása.

(1962 / Csuka Zoltán fordítása)
 


 

Maurits Ferenc: Rettentő délutánok (1962. V. 21.)


Domonkos István
NATURE MORTE


Gondoltál-e ezzel a kiűzetéskor
karddal és nappal fejed felett
mikor befogva még meztelen szemed
derékban meghajolva a bűnre támaszkodtál.

Vagy még előbb hullottak-e szirmok
dolguk végeztével avarba dőltek-e fák
míg hatalmas vadak árnyai csillapodón
s lantok dala cikázott beléd talán.

Többé már nem cserélsz szobát
az ablakokra feszített lányokra
nincs éjed benne mint fények hogy részt vegyenek
többé már nem cserélsz szobát

S ím úszó rönkké lényegülve
emlékként mohos kebledre szenderülve
mély gyökerű virág kinyílik arcod
s nincs rovar táj lég madár rászállóban már.

Az szó-ág vagy kar-emlék varos válladon
az tél szín zen-e ó a nyakadon
bordáid közén örökcsend vagy lánytest hever
feléd vagy tőled kúsznak a gyökerek?

(1962. október 18.)
in: Kontrapunkt (Symposion 61-63)
Symposion könyvek 3., Forum Könyvkiadó, Novi Sad, 1964.
 


 

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Triceps --


Más művészeti ágakról

irodalom

Üzenet, de kinek? Üzenet, de kinek?
Szabó Magda: Üzenet odaátra
színház

Az ördög báránybőrt visel Az ördög báránybőrt visel
Az Ördög a Városmajori Szabadtéri Színpadon
Interjú Néder Panni színházrendezővel a személyességről, intimitásról, Berlinről, autobiografikus színházról
art&design

Ami általános, ami emberi Ami általános, ami emberi
Interjú Ember Sárival lehetséges megközelítésekről, utazásokról, önazonosságról, piaccal való megbékélésről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés