film / gondolat
2010. 08. 22.
George Sluizer-t a ’90-es évek elején utolérték az Álomgyár mágnásai. Sztárokkal és a 165 ezer dollárra becsülhető holland büdzsé többszörösének ígéretével lépett be a 20th Century Fox kapuján, ám súlyos kompromisszumokat kellett dédelgetnie. Azóta talán csak Ole Bornedal hajtott végre önmásolást a kevert hangnemben dúskáló Éjféli játszma amerikai klónjával, hogy a nyugati vászonidentitás ereje teljében pompázzon. (Az első rész itt olvasható.)
2010. 08. 18.
Hollywoodot gyakran éri a bírálat, mely szerint a nagyiparosok az európai, esetleg ázsiai filmek szerzői vonásait redukálva új, színes-szagos és természetesen az észak-amerikai celluloid-identitáshoz passzoló termékeket dobnak le a futószalagról, miközben a régi kincsek a föld alatt lapulnak, és legtöbbször ott is maradnak. Jelenleg Matt Reeves szolgai újrázásnak látszó Let Me In-je készül feledésbe meríteni a destruktív gyerekről és vérszívószerelemről beszélő svéd eredetit, ami miatt kedvem támadt egy több mint 20 éves holland kultuszthriller leporolására, valamint amerikai ikermozijának kivesézésére.
2010. 08. 05.
Hogy Az utolsó szamuráj kalandfilm, nem pedig fantasy lesz, az a film intrójában explicit módon megfogalmazott állásfoglalás, döntés eredménye. Az intróban egy nondiegetikus narrátorhang felidézi a Japán szigetek keletkezésének mitikus történetét, az eredetmítoszt. Eszerint a szigetek az istenek tengerbe hullott könnyei volnának.
2010. 07. 24.
Némiképp snassz, hogy a Pixar idén a Toy Story harmadik részével rukkol elő. A helyzet mégis ismerős: a Játékháború a stúdió számára épp olyan szereppel bír, mint a lecsó Gusteau híres éttermében: nem napi menüt, hanem különleges fogást kell készíteni a régi, bevált receptből.
2010. 07. 11.
Kissé közhelyes pusztán siránkozni e jelenség miatt, de jót sem nagyon lehet róla mondani, így az alábbiakban nem csak arról írnék, hogy miért van elegem a Alkonyatból, hanem megkísérelnék valami magyarázat-félét taláni páratlan népszerűségére. Elsősorban az érdekel, hogy mi újdonságot hozott az Alkonyat, ami miatt jóval nagyobb sikere van számos hasonló, de véleményem szerint nagyságrendekkel jobb vámpír-románcnál.
2010. 06. 29.
Jack Finney amerikai sci-fi és thriller szerző The Body Snatchers című regénye 1955-ben jelent meg. Nem ez volt az első írása, amit filmre adaptáltak (hanem a Five Against the House című bűnügyi történet, megjelent 1954-ben, filmre forgott Phil Karlson rendezésében 1955-ben), és nem is ez hozta meg neki sci-fi íróként a legnagyobb elismerést, hanem a visszatérő protagonistát teremtő időutazós sztori, a Time and Again (publikálták 1970-ben, filmváltozata nincs). Az azonban kétségtelen, hogy ez a regénye futotta be a legnagyobb filmes karriert.
2010. 06. 06.
Ha a bűnügyi tematikát vizsgáljuk az elmúlt évek magyar filmtörténetében, számtalan kérdéssel találjuk szembe magunkat. A legfontosabb talán az, hogy az elkészült filmek hogyan viszonyulnak a kaland nagyformába tartozó bűnügyi film alműfajaihoz, a gengszterfilmhez, a thrillerhez és a krimihez? Inkább a műfajok rehabilitációjának az igénye vagy a szerzői attitűd érhető-e tetten?
2010. 05. 03.
2010. 05. 01.
Ryan Fleck amerikai független filmes és állandó alkotótársa, Anna Boden első nagyjátékfilmje az első tekintet számára nem több, mint intelligens fesztiváldarab, ami társadalmi problémafelvetéseivel, következetesen végig vitt kézi kamerás megoldásaival, humorával, valamint a szélsőséges állásfoglalástól való ösztönös óvakodásával egyaránt könnyedén sikert arathatott a mára populáris indie vonulat rajongói körében, illetve az akadémikus film ítészei előtt.
2010. 04. 30.
Talán a keret hamis volt, de az érzelem igazi – ezzel a szlogennel harangozták be a Csak egy szerelmesfilm című merészen drámai és olykor vérfagyasztó dán noirt, amelyet tavaly vagy tavalyelőtt Magyarországon is vetítettek. Vigyázat: az alábbi írás nézésrontó, izgalomgyilkos információkat tartalmaz, ezért a javasolt sorrend: (1) filmnézés, (2) olvasás.