irodalom / gondolat
2011. 09. 04.
A szigligeti JAK-tábor próza-szeminárium tagjainak két házi feladata is volt: egyfelől meg kellett írniuk a púpos és a törpe „történetét”, másrészről naplót kellett vezetniük. A naplóírásnak is voltak alfeladatai, abból a felismerésből kiindulva, hogy a naplóíró életét igen gyakran a naplója írja. A három alfeladat a következő volt: 1. tereljék úgy a beszélgetést, hogy megtudják, mit gondolnak a „civilek” a prózáról; 2. éljenek át a valóságban egy álombeli jelenetet; 3. kezdeményezzenek párbeszédet növényi vagy állati lényekkel - írja Láng Zsolt. Az alábbi naplók nemcsak dokumentálnak tehát, hanem maguk is előidéznek, teremtenek - Czapáry Veronika, Kupa Júlia, Farkas Arnold Levente, Csutak Gabriella és Somogyi Aranka segítségével.
2011. 09. 01.
Felsorakozik a felsőház nagycsapatai közül három is. Vajon körbeverés lesz-e, vagy sorozatos döntetlenek, lesz-e gólzápor vagy unott null-nullák? Kiindulópontunk szerint persze felsőházról, nagycsapatokról, rangadókról és ilyesmiről beszélni durva sznobizmus, miért lennének pont a legjobb hírű, legnevesebb folyóiratok a legjobbak? Nyár - és így irodalmi uborkaszezon - lévén különösen rigorózus szemmel figyeljük felkészülési mérkőzéseiket, már csak a fenti retorikai kérdés okán is.
2011. 08. 15.
Már-már gyanús lehet, hogy az alacsony ingerküszöbű szemléző nem is annyira lapszemlét, mint inkább panaszkönyvet ír, elvégre mindig akad valami sirám, hogy ilyen meg olyan nehéz a dolga. A jámbor olvasónak már lassan megesik a szíve, és ha rajta múlna, bízvást fel is mentené, ezek szerint oly nehéz tiszte alól: hát akkor ne csinálja, ha ennyi baj van vele. Pedig pont azért érdemes.
2011. 07. 16.
Jön tehát a második etap. A szemléző a fejéhez kap, mondván, mi mindenről kellett volna még írnia, méricskéli, elég-e az idézet, hogy alátámassza vélt vagy valós igazát, s elég-e a vélt vagy valós igaz, hogy ne csak innen-onnan idézgetve ollózza össze rövidke írásmunkáját. Farkasszemet néz a tartalomjegyzékek és impresszumok névsoraival, utólag gondolva csak bele-bele, ki min fog megsértődni, vagy éppen altesti nyalintásnak félreérteni őszinte elragadtatását. Megrántja a vállát, mielőtt még rémisztőbb konklúziókra jutna önmagára nézvést is.
2011. 07. 08.
Lapszemle kezdődik, havi rendszerességgel, kettes adagokban. Az ember érzi a tüneteket, dobol az ujj, forog a szem, izzad a tenyér. Van benne persze egy adag műbalhé is, de azért, ha kezemben az oldalak, mindig emelkedik a pulzusszám, már ünneplőben a szív, kicsit szoros a nyakkendő, de még elviselhető. Irodalmi feszültség. Minden készen áll, még gyorsan előre, hosszútávon is a Nyájas Olvasó elnézését kell kérni, hogy mindez feltehetően számottevő mennyiségű lap-os szóvicc nélkül következik. Utolsó simítás a vállak körül, egy, esetleg két kereső-igazító mozdulat a nyakkendőn. Készen állunk, vágjunk hát bele.
2011. 06. 17.
“Alkonyodik, sokasodnak az árnyak, az alvilág kapuján kiömölnek a holtak.” - Ezzel a János-jelenések atmoszféráját idéző világvégi riporttal indítja Orbán Ottó a Hatvanadik évére című versét, hogy a következő sorban máris a borzongás retorikájának romantikus végfokával billentse át az olvasót az apokaliptikus áhítaton: “S pár korty habzó vért kunyerálnak, Denevérsivítás karcolja a holdat.”
2011. 01. 20.
Madridból Mexikóváros még vagy tizenkét órányi út az Iberia csotrogány Airbusán; a flegma stewardessek magunkra hagynak röviddel a felszállás után, menetrendszerinti whisky-séta óránként, vihar és dögunalom. Azután landolok egy zavarba ejtő óriásvárosban, ami föntről tényleg végtelen, és egy sötétített üvegű, fekete, amerikai terepjáróban a hájas, napszemüveges sofőr befuvaroz a Fiesta Americana Reforma Hotelig.
2010. 12. 20.
Európa, ez a zavarbaejtően soknyelvű és sokféle szellemi konstrukció, amiről még azt is nehéz eldönteni, hogy vajon földrajzi, kulturális, történelmi vagy politikai értelemben érdemes-e róla beszélni, időről időre kiizzad magából olyan rendezvényeket, melyeknek így vagy úgy, de valahol mindig a sokféleség kaleidoszkópján átsejlő egység, a közös értékek és szándékok iránti elkötelezettség, vagy legalábbis az erre irányuló vágy a fő mozgatórugója.
2010. 11. 20.
November 18-án k.kabai lóránt mutatta be a Műcsarnokban Pollágh Péter negyedik kötetét, A Cigarettást az alább olvasható bekezdésekkel, melyekből kiderül, Pollágh hogyan beszél, miként mesél és miért varázsol olykor.
2010. 10. 24.
...akik nem gondoltuk volna, hogy egy napon ő is eltávozhat közülünk, mert olyan munkabírással és makacs életszeretettel forgolódott köreinkben, hogy méltán hihettük, szikár, az évtizedek alatt alig változó termetével, tanárosan megcsillanó szemüvegével és nyolcvan éven túl is éberen csapongó szellemével túlél mindannyiunkat.
