bezár
 

irodalom

2011. 11. 20.
Az áron alul adott anya
lapszemle, 2011. szeptember (2. rész): Tiszatáj, Alföld, Műút, Kalligram
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Az áron alul adott anya "Akkor tehát folytassuk az ősznyitást", valami ilyesmivel gondoltam kezdeni, aztán az jutott eszembe, mennyire hiányoznak azok a gyönyörű, naiv évek, mikor még sajnáltam, hogy jön az ősz. Most meg élvezem, ahogy újra beindul az élet, ide-oda pattognak a mélek a gépen, innen oda és onnan ide kell rohangászni, lapzárták és zárthelyik mentén szerveződik a nap. Persze aztán amint mindez elkezdődik, már jön is a nyafogás, hogy nincs semmire idő, folyóiratot olvasni is csak lopva lehet. Márpedig Tom Sawyer óta tudjuk, hogy a lopott alma mindig finomabb. Most is csak biztos, ami biztos alapon ellenőrizzük, hogy picit azért nem kásás-e.
Tiszatáj, 2011/9.

Az egészen kivirult (ősztől színes borítóval és új belső tükörrel megjelenő) lapot nyitó Zalán-csokorból ezúttal szinte épp csak egy idézetnyi részre kapható fel a fej (amúgy kár, de a szemle szempontjából épp jól jön), ím: "Keresi helyét és más formát ölt / könnyű a lelke annak aki ölt / vagy kit egyszer legalább megöltek / Vendége volt az égnek s a földnek", ezt leszámítva szinte nomen est omen: valóban Fáradt kadenciákat olvasunk. S bár elképzelhető ugyan, hogy pusztán nyűgösek vagyunk, mégis, mintha nyár eleje óta üzemelő lapszemlénk során először engedne huzamosabban (oldalakon keresztül) unatkozni a Tiszatáj. Márpedig ez, akár a szemlész, akár a lap hibája is légyen: nem szép dolog. A Lanczkor Gábor által készített Szálinger-interjú ("Valahogy univerzálisabb"), bár látszólag nincs benne semmi különös, mégis kiváló, izgalmas, jó ütemű (ez nagy ritkaság). Kiderül belőle például, hogyan is tartozhat Szálinger azon maroknyi kortárs magyar költők sorába, akiken nem érhető tetten az Újhold érdemi hatása: "...az lehetett a helyzet, hogy nem jutottam el diákkoromban az Újholdig. Vagy azt már nem értettem. Nem tetszett." Még egy kis kedvcsináló: a megnyugvás örömével olvashatjuk, hogy Szálinger (az aktuális költői divattal szemben) például "nagyvers-párti". S bár még Schlecht Aliz elemzésénél (Játék-tér) sem érzünk Szálinger-csömört, azért nyolc oldal szekunder szöveg mellett így utólag már (mennyiségileg is) még csenevészebbnek hat a szerzője számos erényét ezúttal csak kevéssé tanúsító, egyetlen frissen közölt vers (Híres leszek az életedben), mert bár Szálinger, mint jól csengő márkanév, kétségkívül felkelti a lap első felében alaposan lekókadt érdeklődést, maga a termék most mégis csak amolyan közepeske. Az összképen sokat javít az ezután következő, igen erős prózatömb: Bencsik Orsolya, Csutak Gabriella és Torma Mária írásai; Kántor Zsolt friss adagjából ezúttal Az eredendő bűne című versére hívnánk fel a figyelmet, ahogy Dobai Péter költeménye a kissé riasztó cím (Vers-variánsok Szotyori László metafizikus festményeire) ellenére is erősen indul, s csak a végére ereszt le, igaz, a feleslegesnek tűnő summázattal ("Gazdag tárlat ez, / igaz, kissé sötét..." stb.) mégis elég alaposan.

Alföld, 2011/9.

Hosszú idők óta a legjobb Alföld-szám pihen a kezünkben. Takács Zsuzsa megrendítő egyszerűséggel helyezi más fénytörésbe a Bűn és bűnhődés Szonyecskájának (esetünkben. Szonjájának) történetét: "csak / a: mit ad neked Isten az imádért / cserébe? kérdésre adott remény- / beli válasz: a mindent megad / lehetősége vigasztalta napokig" (Hasonlat egy megaláztatásra), KAF Calvusai sem okoznak csalódást: "Tél, Tertullia, téli szél süvölt át / rajtam s tar szakadékain Tiburnak - / testem széttöri, vázam is ropog..." Darvasi Ferenc ezúttal is remek szöveggel látja el az olvasót, míg Terdik Roland novellája sajnos inkább csak a feléig érdekes, a szájbarágós tükröztető technika közhelyessé teszi az amúgy erőteljesen induló írást. G. István László ismét nagyon jó, Bajtai András verse (Séta) ezúttal nem igazán tetszik, cserébe viszont hosszú. Mióta csak megy a lapszemle, folyamatosan keresem a fogást Podmaniczky prózáján, hátha tárgyilagosságom szemléltetendő, valahogy beleköthetnék. Most egy picit lehet is, mert bár a novella amúgy kiváló, a befejezése mégis úgy hat, mint amikor valaki jócskán áron alul adja el az anyját egy amúgy is olcsó poénért.

Műút 28.


Nemcsak a Tudásgyár-projekt tűnik már önmagában is nagyszerű kezdeményezésnek, hanem különösképpen az, hogy a Műút szerkesztői nem amolyan egyszer használatos módon gondolják el a tehetséggondozást, ennél jóval nagyobb felelősséget (és ezzel arányos mértékű rizikót is) vállalnak amikor pályára engednek egy teljes ificsapatot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy maximálisan elégedettek lennénk, holott nem tehetségtelenek a fiatalok (ne feledjük: írja ezt a maga álmatuzsálemi, hamiskásan csengő hangján a '89-ben született recenzens!), akad köztük több is, akik miatt felkaphatjuk a fejünket. Ami egy kicsit mégis csüggesztő, hogy új hang (legyen az akármilyen fals és/vagy még vékonykán csengő) nem igazán lelhető fel, ha elfeledkeznénk róla, hogy most épp a fiatalokat olvassuk, az ügyesebb tollúak írásai bőven összekeverhetőek lennének a főbb országos folyóiratokat megtöltő művekkel. Kérdés tehát, hogy ez azért van-e, mert a rendszerváltás után születettek mintha valóban egyre tudatosabban próbálnák beolvasni magukat a kortárs irodalomba, avagy pusztán arról van szó, hogy a Tudásgyárban kapott (feltételezhetően) valóban nem kevés tudás igen erőteljes hatással formálta az ebben a korban még valóban erre-arra-amarra viszonylag könnyen formálható hangot. A másik panasz már a szerkesztőknek szól. Amikor ugyanis épp felkapjuk lomha fejünket egy-egy jobb írás, tehetségesebb(nek vélt) szerző olvastán, ugyanolyan zavarban vagyunk, mint amikor egyszerűen eldönthetetlennek tartjuk, van-e tehetség, mocorog-e valami egyik-másik tudásgyárasban, mivel ennek megítéléséhez borzasztóan kevés az egy főre jutó, leközölt szövegek mennyisége. Nem járt volna-e jobban mindenki, ha fele- vagy akár csak harmadennyi szerzőtől olvashatunk kétszer-, háromszor ennyi szöveget? Mit mondjunk ugyanis /találomra felüti a lapot/ teszem azt Borda Réka tehetségét illetően kilenc sornyi, amúgy tetszetős verssor alapján? Ezért van az, hogy bármennyire is értékeljük, sőt, teljes szívből díjazzuk is a nagyszabású tehetségkutató és -gondozó vállalkozást, épp ugyanannyira sajnáljuk is ezt a bizonyos (túl)nagy szabást, aminek köszönhetően ezeknek a szerzőknek, akik közül párak nevével még bizonyára összefutunk a későbbiekben is, szóval, hogy ezeknek a szerzőknek a színrelépés lehetősége ezúttal pont úgy adatott meg, hogy van is, meg nem is. (A Tudásgyár-magazin teljes terjedelmében elérhető a Műút honlapjáról.)

Kalligram, 2011/9.

Acélos prózablokkal indít a szeptemberi Kalligram, a központban ezúttal Lovas Ildikóval, akinek friss, lapindító szövegét (Régi hó) Mészáros Sándor kérdései követik a Mi készül? rovat keretében, majd két kritika A kis kavicsról (Tülkös Terézia és Mohácsi Árpád tollából) teszi kerekké az első nagyobb egységet. Természetesen a Kalligram vizuális hagyományait ismerve már arcizmunk sem rándul, mikor Kőrösi Zoltán "focis" kisprózáit igen vad képzettársítási képességről téve tanúbizonyságot, focilabdák képeivel illusztrálja a lelkes vizuális munkatárs, csak csendben hálálkodhatunk magunkban, amiért Ferdinandy előző, vér- és zsírpöcsöket, illetve pedofil öregurat felvonultató novellájához a szerkesztők bölcs előrelátással nem rendeltek képanyagot. Kicsit arrébb már Borbély Szilárdot olvassuk, mi több, idézünk is, egyenesen a legelejéről: "Akkor már mindenki lopott, mert az istenek megtanulták, / hogy kell azt csinálni. Egyedül csak Hermész, a tolvaj / isten nézett furcsállkodva." (Hermész, a tolvaj isten) A lapszám első igazán kiemelkedő élményét mégis Payer Imre szép verse szolgáltatja: "Nincs tető, csak ég, csak két emelet. / Az ég költözött elhagyott szobákba. / Torzult alkatrész a levegő lárma. / Négy üszkös fal az égbe felmered.” Ugyancsak a jobb momentumok közé tartozik Pavel Vilikovský prózája. A világirodalmi lírablokkból Edward Bond és Jim Chapson emelendő ki. A friss szám másik csúcspontja pedig Kosztolányinak köszönhető. Lengyel András bevezetője után Kosztolányi Dezső mindmáig (teljességükben és megfelelő kontextusban - ld. a bevezetőben) kiadatlan feljegyzései következnek Téglás Béláról. Már épp panaszkodni készültünk volna, hogy lehetne azért izgalmasabb ez az ősznyitó Kalligram, de azt hiszem, ha valahol (legalábbis számunkra) új Kosztolányi-szöveget olvashatunk, az éppen elég a megvesztegetéshez, panasznak tehát nincs helye.
Kicsit amolyan maradékokból főzött lecsó-jelleget érzünk a szeptemberi számon, van benne minden, jobb is rosszabb is, de nem igazán áll össze egységes (esetünkben: erőteljes koncepcióval szerkesztett) masszává, ám ha egyszer (Kosztolányiért cserébe) megfogadtuk, hogy nem panaszkodunk, tényleg ne is tegyük.





Tartalom

Tiszatáj, 2011/9.

ZALÁN TIBOR: Fáradt kadenciák 4; Zárójelentés; Emlék, geller
MILORAD PAVIĆ: Szellemtest (Szabó Szilárd fordítása)
KISS ANNA: Álomban és időtelen
KONTRA FERENC: A Fibonacci-sor
SZÁLINGER BALÁZS: Híres leszek az életedben
LANCZKOR GÁBOR: „Valahogy univerzálisabb” (Beszélgetés Szálinger Balázzsal)
SCHLECHT ALIZ: Játék-tér (Szálinger Balázs: Oidipusz gyermekei)
BENCSIK ORSOLYA: A tükröztetés repedt vonala
CSUTAK GABRIELLA: Zuhanás
TORMA MÁRIA: Harmadnap
KÁNTOR ZSOLT: A klisé aspektusa (Buñuel-inspirációk); Az eredendő dűne; A tócsa, mint indigó (Fassbinder-traktátus); Faszén, gyufa; Uszoda és busz
DOBAI PÉTER: Vers-variánsok Szotyory László metafizikus festményeire
MÁROK TAMÁS: Budoár, kaszárnya, templom (Opera és operett a Dóm téren)
MIKOLA GYÖNGYI: Emlékszel még? (EX-Yu társulatok és a Metanoia a Thealteren)
Nem szűnő dialógusban… – Hajnóczy Péter: A parancs
CSERJÉS KATALIN: Ez nem Parancs, csak három ötlet, három felvetés (Rezümé, kibővítve)
HOVÁNYI MÁRTON: „Sötét volt, mint a Szivárvány moziban” (Adalékok Hajnóczy Péter A parancs című regényének értelmezéséhez)
NAGY TAMÁS: A „Népköztársaság nevében!” (avagy egy eljárás textusa a Hajnóczy-próza szövegterében)
GABORJÁK ÁDÁM: „Embólia kisasszonynak” (Hajnóczy és a kortárs „fiatal” költészet?)
TURI TÍMEA: A százados új(?) ruhája (avagy kísérlet A parancs nem értelmező olvasására)

ILLUSZTRÁCIÓK: Válogatás a REÖK HUNDERTWASSER-kiállításának anyagából a címlapon, a 7., 25., 35., 54., 60., 73., 89. és a 110. oldalon


Alföld, 2011/9.

TAKÁCS ZSUZSA verse: Hasonlat egy megaláztatásra
CAIUS LICINIUS CALVUS versei (Kovács András Ferenc műfordításai)
DARVASI LÁSZLÓ: Fa (kispróza)
TERDIK ROLAND: Torok után (kispróza)
LIMPÁR ILDIKÓ: Vér (kispróza)
G. ISTVÁN LÁSZLÓ verse: Második népdal-oltár
BAJTAI ANDRÁS verse: Séta
PODMANICZKY SZILÁRD: Kisház, nagyház (kispróza)
CSOBÁNKA ZSUZSA: Zóna; Rapaport (kisprózák)
BERTA ÁDÁM: Nem egy nagy durrdefekt (kispróza)
KELE FODOR ÁKOS versei: Bevezetés a lóba; Litopedion; Egyfajta gyász; Echiostoma
MIZSER ATTILA versei: Corvin köz; Cselek hallgatásra
AYHAN GÖKHAN versei: Talán; Vakvarjú; Beszélgetés
SZÉKELY CSABA: Annácska (novella)
TŐZSÉR ÁRPÁD versei: Empedoklész; Templom a pusztában; Magyar szentimentalizmus; Odi
KERESZTURY TIBOR: A kortárs levelei (Édeshazám kettő)

műhely
BOJTÁR ENDRE: Egy regionális irodalomtörténet múltja, jelene és...
SZÉNÁSI FERENC: A gyilkos mint én-metafora

tanulmány
KIBÉDI VARGA ÁRON: Megismerni, közölni, hatni (A kognitív kommunikáció műfajrendszere)
BUJDOSÓ ÁGNES: Televíziós sorozatok, médiumidentitás, műfajtudat
SZABÓ ORSOLYA: Hercegnő a másik oldalon (Lady Diana a tabloidizáció és a társadalmi nemek változásának gyújtópontjában)
HUSZÁR LINDA: Kép-olvasás (Az intermedialitás fikciója Mészöly Miklós Filmjében)

szemle
HERCZEG ÁKOS: A test grammatikája (Borbély Szilárd: A Testhez. Ódák & Legendák)
BARTÓK IMRE: Költészet és fertőzés (Nemes Z. Márió: Bauxit)
KARDOS ANDRÁS: Lélekvalóság (Zsámboki Mária: Tűnő árnyékom közepén)
KÁRI VIKTÓRIA: A mágia kanyargó indái (Falvai Mátyás: Gépindák)
TARDY ANNA: Ízekre szedve (Benyovszky Krisztián: Fosztogatás. Móricz-elemzések)
PAYER IMRE: József Attila és a bűn (Tverdota György: „Zord bűnös vagyok, azt hiszem”. József Attila kései költészete)

képek
KÉRI IMRE rézkarcai (részletek)


Műút 028.

tudásgyár Tudásgyár Magazin
tudásgyár A romok olyanok, mint a rózsa (Tudásgyár — az utánpótlás dicsérete, u15–u21)
szöveggyár Tomori Eszter: Emberek és Istenek; Forog a gép
szöveggyár Gerlaki Dóra: Uzsonnaidő
szöveggyár Stermeczky Zsolt Gábor: Akinek a Balaton kell
szöveggyár Pinczés Petronella: A mi családunk története
szöveggyár Borda Réka: V. monológ (Variációk az utcalámpához)
szöveggyár Vojakovič Cyntia: A szárazon hagyott csaj esetei — A kitartó masszőr
szöveggyár Hubai Gábor: Sprite; Lift
szöveggyár Pálinkás Anna: Lennék a tegnap reggeled
szöveggyár Polák Péter: teremtések; kövek afrikából
szöveggyár Juhász Erika: Csillagszemű
szöveggyár Szenderák Bence: Balu; Ti vajon?
szöveggyár Kozma Leila: Behunyt szemmel
szöveggyár Vizváry Erika: A vámpír csókja
szöveggyár Rehák Eszter Melisande: Hit (részlet)
szöveggyár Hepp Iván: Gondolattó
szöveggyár Dobi Ferenc: Farkas; Epizód
szöveggyár Filó Mariann: Kifejezéstelen? börtön!
szöveggyár Varga Hanna: Egy új világ (részlet)
szöveggyár Spitzner Péter: Gábor a padlásra költözött
szöveggyár Magyar Dorottya: Az elveszett bárány (részlet)
szöveggyár Luterán Lajos: Egy esős napon; Felesleges
szöveggyár Bodnár Dániel: Egy elfeledett rajzfilmhős
szöveggyár Rálik Alexandra: Vízkereszt
líra Balogh Vanda: Kacsa
tudásgyár Képgyár
tudásgyár Filmgyár
tudásgyár Gyársztori
tudásgyár Egy kirándulás képei… — Történetkirakó-történetíró pályázat
tudásgyár Hanggyár
tudásgyár Deszka — Nyílt tárgyalás
tudásgyár Műgond
színház Kővári Szimonetta: Látjuk a zenét (A szem muzsikája — a Miskolci Nemzeti Színház táncszínházi előadása)
iparváros Acélkombinátok, körgyűrűk, betonpiramisok (Múltbéli kelet-európai iparvárosok — a kortárs próza közvetítésében)
iparváros Renata Radłowska: Maria téglái (Kertész Noémi fordítása)
iparváros Artur Klinau: A Napváros. Minszki útikalauz (részletek, Pálfalvi Lajos fordítása)
iparváros Szerhij Zsadan: Körgyűrűk szomorú démonai (Körner Gábor fordítása)
esszékonferencia „A szellem e kényesen őrzött nobilitása…” (Műút-napok 001: Esszékonferencia)
esszékonferencia Esszékonferencia

Képek: válogatás a Tudásgyár Képgyár műhelyének anyagából.
A borítón Boós Ferenc egykori graffitije a Factory Falán.

Kalligram, 2011/9.

Lovas Ildikó: Régi hó (egy before-after)
Mi készül? - Lovas Ildikót Mészáros Sándor kérdezi
Tülkös Terézia: „Majd elleszel, mint Leni Riefenstahl” (Lovas Ildikó A kis kavics című regényéről)
Mohácsi Árpád: A hiba mint lehetőség (Lovas Ildikó A kis kavics című regényéről)
Ferdinandy György: Mega (próza)
Kőrösi Zoltán: Történetek a titkos focikönyvből (próza)
Sánta József: A pilóta (novella)
Papp-Zakor Ilka: Emil Z. bácsi (novella)

KÖLTÉSZET/MAGYAR
Borbély Szilárd: Hermész, a tolvaj isten
Szőcs Petra: Nyaralás; Koncert; Este; Alkati különbség
Payer Imre: Bontott ház; A labirintusban; Gerecse
Kürti László: fontosabb történeteimből; szellőzködés; emlékezésből
Pavel Vilikovský: A gonosz önéletrajza (II. rész) (regényrészlet Hizsnyai Tóth Ildikó fordításában)
Louis-Ferdinand Céline: A londoni híd (regényrészlet Szávai János fordításában)

KÖLTÉSZET/ANGOL NYELVŰ
Edward Bond: Hogy milyen volt a pokol?; A lényegi pont; Te aki túlélted; Megváltozott Orpheus (Csehy Zoltán fordításai)
Robert Adamson: A tett megölné / Kockázat (Csehy Zoltán fordítása)
Jim Chapson: 1967 novembere. Egy fiatalember San Franciscóban K. P. Kavafisz verseire gondol (Csehy Zoltán fordítása)
Kirby Congdon: Pokolfajzat (Csehy Zoltán fordítása)
Lengyel András: Kosztolányi Dezső kiadatlan írása elé (bevezető)
Kosztolányi Dezső: Jegyzetek Téglásról
Natalja Kljucsareva: Csöndes borzalom (novella Gyürky Katalin fordításában)

Kalavszky Zsófia: Egy életmű „kihelyezett tagozata” (Szergej Dovlatov A kihelyezett tagozat című kötetéről)
Szilágyi Zsófia: Barátom, Vasile (Vasile Ernu Született Szovjetunióban című kötetéről)
Turi Márton: Befejezetlen labirintus, avagy az elmúlás iróniája (Vladimir Nabokov Laura modellje című kötetéről)
Gyürky Katalin: Az eszme nyelvi közvetítésének korlátai Dosztojevszkij A kamasz című regényében (tanulmány)
Balázs Imre József: „Innen odázva, onnan idézve” (András Sándor Bretonhídon Atlantiszba című kötetéről)
Szalay Zoltán: Csillapíthatatlan szavak, avagy a gyümölcsöző félelemről (Bartók Imre Fém című regényéről)


Kapcsolódó cikkek


nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Nyerges Gábor Ádám --


Más művészeti ágakról

színház

Minek nevezzelek? Minek nevezzelek?
A Színház- és Filmművészeti Egyetem szinhazinevelés.SZFE című szakmai konferenciájáról
színház

Győztes játszma Győztes játszma
Beszélgetés Nagy Józseffel a kortárs tánc alakulásáról, iskolákról és lehetőségekről, kétlakiságról és a fiatalok helyzetéről
Slash, VOLT Fesztivál, 2019. 06. 27.
art&design

A Bauhaus sugárzó fénye A Bauhaus sugárzó fénye
Inspirációk a jövőből - A Symposion Társaság és a Magyar Elektrográfiai Társaság kiállítása


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés