irodalom / könyv
2025. 04. 22.
Most hunyjuk le a szemünket, és képzeljünk el egy várost, ahol mindenki azt várja, hogy legyen valami, de az a valami végül mégsem úgy lesz, ahogy lennie kéne. Vagy jó minden úgy, ahogy van? Bakos Gyöngyi Nixon nem tud lépcsőzni című novelláskötete olyan, mint egy hosszú várakozás a buszra, ami késik, de lehet, ma már nem is jön. Vagy, ha szerencsénk van, villamos jön helyette, mondjuk a Bartókon.
2025. 04. 17.
„Egyébként meg, nem mindegy ez most már?” (169.) – Schillinger Gyöngyvér debütkötete megmutatja, hogy sosem egyértelműen az. Igazán mélyre ásva a múlthoz való ragaszkodás, a jóság bizonyításának vágya és a transzcendensbe vetett remény jóval elemibb tapasztalatnak tűnik annál, mint amit a szorongás, függőségek és teljesítménykényszer koordinátarendszerében leélt életben bármikor is bevallana egy „gőgös hitetlen” (197.)
2025. 03. 28.
A fő kérdés az, hogy hogyan öregszik egy olyan regény, ami az aktuálpolitikából csírázik ki és a jövővel kapcsolatban fogalmaz meg állításokat. Hiszen hiába a könyv elején a “Ha, akkor az véletlen” (Esterházy Péter: Termelési regény) figyelmeztetés, a szereplőkben, a hátterekben és a motívumokban egyértelműen közelmúltbeli eseményekre ismerhetünk. Ez a beavatottság-élmény olyan az olvasónak, mintha egy hollywoodi hírességet venne észre az utcán annak inkognitója mögött. - Borsai Szandra kritikája.
2025. 03. 25.
A megjelenések áradatában nehéz odafigyelni minden pályakezdő szerzőre. Az elmúlt években több izgalmas költői indulásnak is tanúi lehettünk, többekről azonban nem vagy alig született kritika. 2022 már három éve volt, és 2024 is messzinek tűnik. Az elmúlt három év első versesköteteiből válogatva írt recenziót Moklovsky Réka Kiss Dávid, Papp Gréta és Nagy Zalán köteteiről.
2025. 03. 12.
Ahogyan a forma is képlékeny, az elbeszélői stílus is a komolyság-farsz mezsgyéjén mozog. A narrátor Zsombor részletekbe menő őszinteséggel vall életéről, és egyszerre távolságtartó gúnnyal bohózatot csinál abból. Szüntelenül elemzi, értékeli minden mozzanatát. Halmozott önreflexió, amely gyakran önmarcangolásba torkollik. Zsombor, aki leginkább csak magasrepülésben vagy abszolút mélységekben tud létezni, a férfiasságról is végletekben gondolkozik - Geiszt Hanna kritikája.
2025. 02. 02.
A mű legizgalmasabb, legmeglepőbb sajátosságának azt tartom, hogy mindenestül átjárja az igazságosságba vetett hit. Ha megnézzük a kappanföldi milliővel rokon Bodor vagy Nádas (Krasznahorkait is ebbe a sorba illeszteném) univerzumokat, mindkettő profetikusan, ijesztően, pontosan jelzi vagy modellezi jelenünk borzalmait. Ezzel szemben Vass regényében a rossz elnyeri méltó büntetését, a problémák megoldhatóak, közel van a segítség, az igaz szerelem még a sánta hazudós nőt és a pénztelen öregembert is megtalálja. - Borsai Szandra kritikája Vass Norbert Kappanfölde című kötetéről.
2025. 01. 08.
Decemberben a Művházban mutatták be a Leonora Carringtonról (1917–2011), a neves angol−mexikói szürrealista festőművészről, szobrászról és íróról szóló regényes életrajzot. A könyv novemberben jelent meg az Ampersand (&) Kiadónál. A könyvbemutatón Leonora Carrington magyarul korábban megjelent írásairól (A hallókürt, Fehér nyulak) is kérdezte Karafiáth Orsolya a kiadót vezető Kiss Barnabást és Greilinger Szonját, a Carringtonról szóló könyv fordítóját. Jelen volt a Fehér nyulak novelláit magyarra átültető Cseh Réka Zsuzsanna, és Bolla Ági újságíró is, aki 2023 tavaszán a 2011-ben elhunyt író fiával, Pablo Weisz-Carringtonnal készített interjút – tudatta a prae.hu művészeti portállal az Ampersand (&) Kiadó.
2024. 10. 20.
Élő Csenge Enikő versei ugyanannyira személyesek, mint amennyire „istenesek”. Kissé paradox módon fogalmazva: az Apám országa úgy idéz meg egy költészeti hagyományt, hogy nem folytatja inherens módon, inkább kijátssza azt - Élő Csenge Enikő Apám országa című verseskötetéről Maros Márk írt kritikát.
2024. 10. 17.
Miközben ezt írtam, a demilitarizált koreai határsáv hetvenéves múlt: sebhely egy valaha-volt ország testén. Sebhely a főhős combján, pedig előtte még egy egész élet áll. „Nem nevezném szolidaritásnak, ha az ember a távcső mögött sírdogál.” (29.) – Fehér Renátó kisesszéje.
2024. 10. 17.
Egy könyv már akkor bizonyos ígéreteket tesz, amikor először kézbe vesszük. A borító hátulján a kiemelt szöveg egy hanghordozó (diktafon?) visszahallgatását sejteti. Műfaja a belső címlapon egyértelműen jelölt: regény. A tagolása szokatlan, fejezetek helyett szólamokra oszlik, a tartalomjegyzék helyett partitúra olvasható. Mindezek jogosan határozzák meg olvasói elvárásaimat. - Vági János regényéről Borsai Szandra írt kritikát.
