irodalom / könyv
2017. 12. 19.
„A tudat folyamatos áramlása nem létezik. (…) Szigetek, tanúemlékek lappanganak a tudatban. Gyerekkorból, szülővidékekről, olvasmányból, a múlt, a félmúlt, közelmúlt érzéki benyomásaiból. Hívásra várnak. Csak a líra tudja őket megszólítani.” Ezeket olvashatjuk Szilasi László legújabb könyvében, Babits Mihály gondolataiként. Az Amíg másokkal voltunk, ha felvesszük az előbbi okfejtés fonalát, akár líraként is olvasható. Hiszen Szilasi László, a próza álarca alatt, a magyar irodalom három nagy alakjának, Babitsnak, Jókainak és Bessenyei Györgynek a gondolatait, asszociációit, emlékeit próbálja rekonstruálni.
2017. 12. 18.
A Corvina kiadó frissen jelentette meg Bereményi Géza és Vető János fotográfus közös „fényképregényét”, amely a híres Antoine és Désiré című Cseh Tamás-lemezhez készült adalékként, vagy a lemez továbbgondolásaként is értelmezhető. Annak idején, egészen pontosan 39 éve Vető János készítette a lemez borítóképét, valamint a hátoldalon található fotósorozatot is, amely képek tulajdonképpen mind egy hosszúra nyúlt, kalandos délután alatt készültek el. Ennek a délutánnak az eddig ismeretlen képi termését Bereményi Géza friss szövegekkel, Antoine és Désiré történetének újabb részleteivel egészítette ki, így született meg a szóban forgó fényképregény.
2017. 12. 13.
Idén jelent meg először magyarul a Magvető kiadó gondozásában, a lassan klasszikusnak számító amerikai író, Cormac McCarthy egy korai és idáig kevésbé ismert regénye, az Isten gyermeke.
2017. 12. 07.
Az Amikor elhagytak című Elena Ferrante-regényt olvassuk, minden további nélkül elhinnénk, naplót, és nem egy alaposan megtervezett sikerregényt tartunk a kezünkben. Az elbeszélő és főszereplő Olga, egy 38 éves, kétgyerekes családanya, akit férje egy húszéves lányért otthagy. A szakítás utáni pár hónap intenzív lelki történéseit leírva Ferrante a párkapcsolatok, egyáltalán az élet legégetőbb problémáira kérdez rá. Teheti ezt, mert elbeszélője a „falig”, a legmélyebb kétségbeesésig elmegy.
2017. 12. 06.
A halál utáni „életről”, létezésről fantáziáló történetek (filmek, regények, festmények, tudományos vagy vallásos értekezések) szinte mindenkit beszippantanak. Akkor is, ha ezek nagyon sokszor – a megfelelő tapasztalat, tudás vagy (vallás esetében) élő hit hiányában – nevetségesnek, banálisnak, hiteltelennek tűnnek, vagy ugyanazt ismétlik, amit ebben a témában már nagyon sokszor, sokféle formában láttunk, hallottunk. Épp ezért én is kicsit félve (bár leplezetlen kíváncsisággal) vettem a kezembe az 1976-ban született finn írónő, Laura Lindstedt Finlandia-díjas regényét, az Oneiront.
2017. 11. 29.
Meglepően nehéz feladatnak tűnik paródiakötetről recenziót írni. Maradjunk vajon a felszínen és lelkendezzünk azon, hogy „jé, ez tényleg hasonlít”? Vagy kíséreljük meg inkább az alapjául szolgáló művektől függetleníteni? Ha Bödőcs Tibor Addig se iszik című könyve kapcsán ez utóbbi mellett döntünk, ne csodálkozzunk, ha egy idő után már nem a humoristát látjuk a szerzőben, hanem a szépírót és irodalomtörténészt.
2017. 11. 24.
Karafiáth Orsolya új regénye, a Szirén, az elmúlt hetekben jelent meg a Scolar Kiadó gondozásában, és ezúttal sem egy pöttyös könyvvel kedveskedett olvasóinak. A kötet egy novellafüzérként is felfogható fejlődésregény, amelyben az ember sorsa nemhogy nem fáklyásmenet, hanem egy traumákkal és borzalmakkal kikövezett, de valahonnan mindannyiunk számára nagyon jól ismert, bőr alá kúszó peníbilis és megrázó utazás.
2017. 11. 21.
Ha csak egy könyvet adsz majd gyermekeid vagy unokáid kezébe arról, hogy milyen volt az ezredforduló utáni évtizedek Magyarországa, ez legyen az - mondhatnám kissé eltúlozva, a manapság népszerű netes szófordulattal élve Potozky László Égéstermék című regényéről. Bár a történet egy fiktív budapesti forradalomról szól, mégis minden oldalán ott lüktet a mai magyar valóság.
2017. 11. 11.
Lényegre törő, groteszk-ironikus, végsőkig feszített, könyörtelen, az egész élet drámáját pár mondatba sűrítő történetek bontakoznak ki előttünk.
2017. 09. 29.
Rakka-naplók. Szökés az Iszlám Államból címmel jelentette meg a 21. Század Kiadó egy 24 éves, Szamer álnéven író fiatal szír férfi feljegyzéseit a rémuralom alatt élő város mindennapjairól. A nemzetközi híreket figyelemmel kísérve nagyjából sejthetjük, hogy mire számíthatunk, ha kézbe vesszük a könyvet, és épp ez lesz a kiadvány legnagyobb tétje is: túl tud-e, egyáltalán túl akar-e lépni bármilyen módon az előzetes olvasói elvárásokon.
