irodalom / könyv
2010. 08. 01.
Ami sajátosan „észtté” teszi a Hangolás című kötetet, az a természetről való beszéd minden szöveg alapját képező – a más referenciamezőket megmozgató nyelvi működésről leválaszthatatlan – jelenléte. Olyan jelenség ez, amely az inkább „urbánus”, városi tereket megéneklő kortárs magyar költészethez képest egy igencsak eltérő szemléletmódot tükröz – Õnnepalu és Sommer művészete talán Győrffy Ákos lírájára emlékeztet a legerősebben.
2010. 07. 30.
Györe Balázs könyvében számos lakás, szoba, erkély, egyszóval otthoni tér található - a kölcsönlakás című kötet mégis az otthontalanság kötete. Másrészről pedig "Losonczy Anna menjen a büdös francba".
2010. 07. 22.
„Mielőtt kitalálhattam volna a főmosómestert, összeakadtam eleven másával. Sajnos hajlamos vagyok a találkozások elkapkodására, valami kóros türelmetlenséggel keltem életre fikcióimat.” Ezzel a vallomással kezdi Berniczky Éva egyik novelláját, a Jégármányt, mintha kulcsot szeretne adni az olvasónak saját írói világához. Azt azonban, hogy álkulcsról van-e szó vagy valódiról, nem olyan könnyű eldönteni.
2010. 07. 14.
A gyönyörű kiállítású kötet rövid, meditatív szövegek gyűjteménye, amely a "semmi" egzisztencialista fogalmát járja körbe. E körbejárásban mégsem a beszélő, hanem az út, a (beszéd medre) kopik. Így jutunk egyre mélyebbre, így lesz az egymásra rótt körökből spirál.
2010. 07. 10.
Mi vesz rá valakit arra, hogy önnön neurotikus tüneteire magyarázatot keresve papírra vesse évek óta halott édesanyja depressziójának történetét, sikertelen öngyilkossági kísérleteit és az őket megelőző, kisebbségi komplexussal terhelt gyermek- és ifjúkort? Hogyan írhat az ember saját tragikus sorsú felmenőiről irodalmi beszámolót?
2010. 07. 09.
Becsy költői szerepfelfogása, a csak rá jellemző, nagyon egyedi versbeszéd, valamint az érzelemtelítetten archaizáló líranyelv nem szembefordul a költészetpiacon ma kapható elgondolásokkal, nem konfrontálódik, hanem tudomást se vesz róluk. A harminchét éves Becsy András a Fényes szelek nemzedékének tagja, pont.
2010. 07. 07.
Szécsi Noémi nyilván tudatosan lavírozik a populáris és a magaskultúra regiszterei között Utolsó kentaur című regényében. Ennek ellenére vagy épp ezért a könyv szokatlan témája és hangütése révén kiemelkedik a kortárs magyar prózairodalomból. A könnyen befogadható mű akár kulcsregénnyé is emelkedhet, amely megérdemli az olvasói figyelmet.
2010. 07. 07.
Az idei Könyvhétre megjelent a népszerű, francia szerző, Anna Gavalda újabb regénye nem más, mint négy testvér, egy zsémbes sógorasszony, egy ellógott esküvő és a régen elmúlt gyerekkor keserédes, de már-már súlytalanul könnyed története. A kötet meglepően rövid az írónő eddigi regényeihez képest, ám a terjedelem ezúttal sem társul a „mondanivaló” tömörségével.
2010. 07. 05.
Az utóbbi hat-nyolc évben végre komolyan megindult valami változás a magyar képregényszakmában: a megjelenések számának emelkedése, a rendezvények, a szaklapok, a recepció mind sokat tesz azért, hogy a boldogabb vidékeken kilencedik művészetnek nevezett műfaj Magyarországon is polgárjogot, komoly státuszt nyerjen, még ha az elit kultúra mindmáig legalábbis gyanakvással szemléli. Pontosabban szemlélte: az idei Képregényfesztiválra megjelent kötetével egy magyar képregényalkotó talán megtette a legtöbbet, amit ez ügyben lehetett.
2010. 06. 29.
Jász Attila legújabb verseskötete méltó folytatása a szerző eddigi költői pályájának. Az Alvó szalmakutyák címében egy távol-keleti áldozati szokásra utal, azonban e halotti áldozatnál elégetett szalmabálák a kötetben nyilvánvalóan a költészet, sőt talán maga az emberi élet metaforái.
