irodalom / könyv
2009. 10. 16.
Karafiáth Orsolya A Maffia-klub című regényét mutatjuk be, miközben a regény detektívregényként való helytállásán elmélkedünk.
2009. 10. 15.
A Hagymahántás közben című, vitákat kavaró műve után érthetően nehéz dolga volt Günter Grassnak, hiszen egy következő leleplező, fikcionalitást ki- és eljátszó könyvet már nem lett volna értelme az olvasó kezébe adni. Szerencsére ezen intenció csak halványan sejthető A doboz mélyén.
2009. 10. 06.
Egy Amerikában született, lengyel zsidó nagyszülőktől származó, Barcelonában élő, franciául író szerző megírta egy fiktív náci tiszt emlékiratait a holokauszt idejéből. A „hős” cinikus és perverz, a szöveg sokszor az olvashatóság határát súrolja. Ajánló következik.
2009. 09. 20.
Nincs eleje, közepe, vége, számtalan történetfonál kuszálódik össze, és lehetetlen a szétszálazásuk. Folyamatosan kellemetlenül éreztem magam, sokkal kellemetlenebbül, mint A 49-es tétel kiáltásakor. Az csupán laza 150 oldal volt, ha akartam, visszalapoztam, újrarágtam. A monumentális Súlyszivárványban viszont úgy éreztem, nincs hova lapozni, „s megfullaszt már a parttalan szöveg”.
2009. 09. 16.
A posztumusz hagyatékból előkerült Csalog-regény, a kilencvenes évek elején készült Krisztina eddigi fogadtatásának legizgalmasabb, megosztó kérdése, milyen viszonyrendszerbe állíthatjuk a szöveget az életmű egészével: törést vagy folytonosságot feltételezzünk-e „az elesettekkel bátran szolidáris” (Radnóti) szociográfiák és riportregények, illetve a szado-mazo regény között? Amennyiben pedig a folytonosság mellett foglalunk állást: mi is ez a folytonosság?
2009. 09. 14.
Hogy a Pohárutca címen 2008-ban megjelent kötetnek sikerül-e az álmodozókat éppen álmodozásukból kigyógyítani? Nem tudom – az viszont biztos, hogy Sirokai költészetének sajátja: látni és láttatni mindazt, ami elvileg az összes többi érzékszerv érzékelésére volna bízva. Sirokai „látnok”, a szó rimbaud-i értelmében: „hosszú, roppant, meggondolt munkával összezavarja összes érzékeit”, s így jut el az ismeretlenig.
2009. 09. 12.
Végre egy könyv, ami nem akar földhöz vágni, meghökkenteni, zavarba hozni, provokálni. Végre egy könyv távol a hatásvadászattól, a szenzációhajhászattól és a polgárpukkasztástól. Végre egy könyv, ami ízléses, halk szavú, finom, elegáns, okos, és főleg: szép. Jaume Cabré olyan könyvet írt, melyet gyönyörűség olvasni.
2009. 09. 07.
Rokonság ide, rokonság oda, valljuk be: keveset tudunk a finnekről. És amit tudni vélünk, az sem biztos, hogy tényleg úgy van. Hideg, sötét, depresszió, jó sok vodka, szauna és Mikulás, Nokia és Mika Häkkinen. Ezekre a közhelyekre egyébként egy kiállítás is épült a Néprajzi Múzeumban, még jó darabig meg lehet nézni. De ha valaki más oldalról szeretné szembesíteni a finn valóságot a saját elképzeléseivel, az utazásra azonban nincs módja, választhatja a Mai finn drámák című kötetet is.
2009. 09. 05.
Jókora késéssel és alaposan elmaszkírozva jelent meg magyarul Julio Cortázar egykori kultuszregénye, a Rayuela (’Ugróiskola’), amely elhallgatások, állítólagos tiltások, ambiciózus vágyak, hivatkozások formájában már évtizedek óta jelen volt a magyar értelmiségi köztudatban.
2009. 09. 04.
„Amennyiben ön úgy véli, hogy apám helyenként pongyolán fogalmazott, lehet, hogy igaza van. De biztos, ami biztos, fussa át még egyszer a szöveget.”
