színház / előadás

A hagyomány és a modernitás feszültséggel teli harmóniája az SZFE színpadán. Csáki Benedek, ötödéves rendező-koreográfus hallgató nem kisebb feladatra vállalkozott, mint Pintér Béla klasszikusának színpadra állítására. Ez különösen nagy kihívást jelent, hiszen a több mint 20 évvel ezelőtt bemutatott darab nemcsak töretlen sikernek örvend, de ez az a Pintér-mű, amelyből talán a legtöbb feldolgozás készült különböző színházaknál.

Volt egy kisfiú, Joshua, aki – talán egy napsütéses vasárnapon – szerető családja körében egy kutyapajtással, Szíriusszal gazdagodott. Pont akkor, amikor a Harmadik Birodalom diktatúrája úgy behálózta már a német társadalom minden szegmensét, hogy törvény tiltotta a zsidó gazdák házi kedvencét. Szíriusz fajtája és kiváló szaglása miatt érdekessé vált a német hadseregnek, SS kutyakiképzőbe került. A Spinoza színpadán Adam Meir színész a kutya, Szíriusz szemszögéből meséli el, hogy állatok és gazdáik miként élhették meg a holokausztot.  

Hogyan oldható meg az iráni helyzet? – teszi fel a kérdést a Koppenhágai Egyetem konferenciája, ahol különböző értelmiségiek (újságírók, zeneszerzők, papok, firstladyk) ezt a problémát vitatnák meg. De nem ez történik: az előadások nem foglalkoznak érdemben az eredetileg kitűzött kérdéskörrel, inkább az ember belső természetét, vágyait kutatják, a kelet és a nyugat szembenállására mutatnak rá, azaz Iránnál egyetemesebb kérdések felé fordulnak. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Iráni konferenciája a Városmajor Szemle+-on járt.

Hittem, ha Ascher Tamás előveszi Pintér Béla húszéves „Don-kanyar operáját”, annak oka van. Dacára, hogy a tartalmi és a technikai kivitelre is tisztes pontokat adok, összevetve a látottakat Pintérék morbiditásában csontig hatoló előadásával, korántsem érintett meg annyira. Kevés az az apropó, hogy 2024-ben is érvényes Magyarországon a hajdani sláger: „Ki tudja, holnap mire ébredünk?”

ALS. Így hívják azt a betegséget, mely megfosztotta Karsai Dánielt a beszéd és a mozgás képességétől, és amit azért osztott rá az élet, legalábbis az előadás végén lejátszott hangfelvétel alapján ő úgy gondolja, hogy általa létrejöhessen egy olyan színpadi alkotás, mely a tabuk feloldásáról szól. Mindannyian hálásak lehetünk neki, még akkor is, ha éppen nem értünk egyet azzal a kérésével, hogy Magyarországon is engedélyezzék az eutanáziát, hiszen a betegségek, ha eltérő mértékben is, de mindannyiunk életének részei, ahogy maga a halál is.