színház / előadás

Három, félig fekve pihenő test. Lassú mozgás, majd mozdulatlanság. Gyengéd érintések, majd a másik szájából kihúzott hosszú, kék madzag. A nézőtéren ülve pedig gyorsan zavarba jöhet, aki nem olvasott utána az előadásnak. farkas d. gergő, az európaszerte dolgozó táncos-koreográfus elméleti munkássága gyakorlati megvalósíthatóságának kereteit próbálgatta a trafóban.

Arkangyalnak lenni szünet és vég nélküli meló, hisz az emberiség pusztító energiával ostoba. Gábriel már fásult a milliárdnyi viszálytól, és attól is, hogy az egyik ember a másiktól évezredek óta újra és újra elvesz valamit: a szomszéd pattintó kövét, a kutyáját, az asszonyát, a földjét, a szekerét, a várát, az országát, a vállalatát, végül az atombombáját. És akkor itt van az univerzum rengetegében egy bolhányi képződmény Magyarország néven, ahol valami Jókairól elnevezett bablevesbe lecsókolbászt főznek, amiért is egy Lajos nevű kóbor lélek levelekkel bombázza az Urat, aki ezért Gábrielt vegzálja. A Mindent bele, avagy a lelkek nyugalma című új Delta Produkció premierjét néztük az Átriumban. 

A színházban ritkán leng bennünket körül a vajon sistergő fokhagyma illata, most igen, hisz egy New York-i étterem munkahelyi történetét látjuk. A baconos spenót-saláta és a hagymás chutney-ba forgatott vadlazac fölött összecsap a szakmai integritás védelme az üzleti siker reményével. A színpadon álló színész négyes próbálja elhitetni, hogy a konyha az egyetlen realitás, és a világ akörül forog, hogy tudunk-e Brooklynban az év bármely szakában fésűkagylót enni.     

Székely Csaba Az igazság gyertyái című drámáját a marosvásárhelyi Tompa Mihály Társulat ősbemutatója után a Budaörsi Latinovits Színházban is láthatja a közönség, Alföldi Róbert rendezésében.

A Godot-ra várva egyes szakértők szerint a nódrámák paródiájaként is olvasható. Októberben mutatják be a Pintér Béla és Társulata új előadását Kabuki címmel. Ma már nem lepődünk meg, ha a bábszínházban a színészek nem takarásból, hanem a színpadon fekete ruhában mozgatják a bábokat a szemünk láttára. Ez csak néhány példa arra, hogy bár keveset tudunk és hallunk a hagyományos japán színházról, valójában már régóta formálja a nyugati színházi kultúrát. Cikksorozatomban úgy szeretném bemutatni a négy hagyományos japán színházi műfaj – a nó, a kjógen, a kabuki és a bunraku – legfőbb jellemzőit, hogy kicsit közelebb kerülhessünk a japán színház zárt világához, elsőre idegennek ható szimbolikájához.