bezár
 

színház / előadás

Az online tér kitöltése
Az online tér kitöltése
Számos írásos és nem írásos mű született már az internet hasznos vagy sötét oldalával, a virtuális világ veszélyeivel, illetve az elszemélytelenedéssel kapcsolatban. Ám a #maradjotthon idején, amikor digitálissá vált az oktatás, színházi előadásokat csak és kizárólag képernyőn lehet nézni, és online edzéseket tartanak mindenhol – a világháló első és legfontosabb szerepe az összekötés lett: családtagot családtaggal, nézőt alkotóval, barátot barátnővel, diákot tanárral. Színészek, táncosok, zenészek, színházinevelési-szakemberek  és még sokan mások sorra veszik fel a kapcsolatot a vészhelyzet miatt karanténra ítélt nézőkkel. S bár az előadóművészet fő alapelemei, a személyes kapcsolat és a(z éppen akkor kialakuló) közösség „fizikai” érzete hiányzik, a virtuális világ tágasságának köszönhetően egy-egy előadást akár kétszer annyi ember is megnézhet, mint amúgy. Riasztó, hátborzongató, szorongató, már-már becketti módon abszurd helyzetek sorozata alakult ki az elmúlt napokban.
Láttalak a Sátánnal
Láttalak a Sátánnal
Színházak online látogatóinak ajánljuk a Digital Theatre archívumából elérhető A salemi boszorkányok (The Crucible) előadást, egyenesen a londoni Old Vic színpadáról. Arthur Miller darabja kétszeresen is történelmi dráma: a késő 17. századi boszorkányüldözések idejébe viszi vissza a nézőt, párhuzamot vonva az akkori események és az 1950-es évek mccarthyzmusa között. Kérdései a tömeghisztériáról, az inkompetens vezetőségről, a bürokrácia embertelenségéről és a moralitás mibenlétéről viszont húsbavágóan aktuálisak.
Fekete, fehér, ember, légy
Fekete, fehér, ember, légy
Mit jelent nekünk a szabadság, mit jelent a döntés szabadsága? Maradhat-e tisztának egy fiatal ember olyan világban, melyet gyilkosság teremtett, és szülei nemzedékének önkényuralma és bűntudata tart fenn? Hegymegi Máté rendezésében Jean-Paul Sartre filozófiai drámája erős atmoszférájú, színészi, zenei és vizuális elemek egybehangzó és hatásos kompozíciójában beszél mindarról, amit talán csak a színház nyelvén lehet ilyen szépen kibontani.
Kifakadás
Kifakadás
Pintér Béla új műfajt teremtett a színházi szcénában: a pintérbélát, ahogyan Jászay Tamás kritikus találóan írja. És valóban: a legutóbb A bajnok című darabnál alkalmazott zenedrámai stílusban létrehozott Anyaszemefénye, az azt átívelő zongorajáték és énekelt beszéd egyedi és szinte utánozhatatlan a magyar színházi életben. Ebben a darabban nincsen intellektuális csavar, mély emberi filozófia vagy egyedi szituációk sorozata. A darab egy tömény „Elegem van, de nagyon!” felkiáltás, megspékelve egy láthatatlan, hatalmi erő bennünket mozgató ujjaival. Akár a japán bunrakuművész az élettelen bábjait, úgy pakolják fel és le a szereplőket és a díszletelemeket a fekete, arctalan alakok az Újpesti Rendezvénytér üres színpadán.
Hoztam is, meg nem is
Hoztam is, meg nem is
Megosztó, kevés váratlan fordulatokkal teli előadás született Valcz Péter rendező által a Szkéné Színházban. Látványos és kifejező elemekkel, jól elkapott színészi pillanatokkal – csak éppen a Kádár-korszakban is ismeretes sorok közötti olvasás szükségtelen szükségszerűségével.
Ódon szöveg, modern látvány: mit kezdjünk ma Bánkkal?
Ódon szöveg, modern látvány: mit kezdjünk ma Bánkkal?
Tarnóczi Jakab rendezésében került a Kamra színpadára nemzeti klasszikus drámánk, a Bánk bán. Dicséretre méltó a választás mind a színház, mind a rendező részéről, hiszen a fiatal és újító lendülettel teli színházcsináló nemzedék számára valóban ilyen remek lehetőségeket kell adni. Emellett izgalmas kérdés, hogy a ma huszonévesei mit kezdenek egy több mint kétszáz éves drámával és szöveggel. Az eredmény viszont némileg kétséges: a sok érdekes megoldás, ötletes színreviteli játék nem eredményezett igazán nagy hatású előadást.
Én akarok lenni a legjobb gyerek a világon!
Én akarok lenni a legjobb gyerek a világon!
Utoljára tíz évvel ezelőtt jártam idelenn, az Andrássy útról nyíló pincében. Akkor a Lila történetét játszották Vidovszky György rendezésében. Nyomasztó volt. Fullasztó, kétségbeejtő, euforikus élmény. Ugyanezt érzem, amikor 2019. decemberében, tíz évvel később a Kolibri Pincében ülök. Csend. Döbbenet. Satuba szorított mellkas. Ezek után én mégsem akarok már jó gyerek lenni.
Gravitáció? Legyőzve!
Gravitáció? Legyőzve!
Év végéig minden nap várja nézőit a Fővárosi Nagycirkusz egy igazi téli mesével az örök fagy és porhó birodalmából. A jakutföldi Gyémánt Cirkusz, valamint orosz és ukrán artistaművészek vendégszereplésével létrehozott előadásában nem nehéz a klasszikus mese izgalmait átélni: meglátni a hősöket, akik dacolnak a természet legyőzhetetlennek vélt erőivel, fittyet hánynak a gravitációra és megcáfolják az emberi test anatómiájáról alkotott elképzeléseinket, érezni a bátorságot a lenyűgöző artistaszámok közben, belefeledkezni az igaz szerelem égig emelő érzésébe, amikor a mesebeli szerelmespár hihetetlen könnyedséggel emelkedik a magasba, feloldódni a pillanat megismételhetetlen szépségében minden dobpergés alatt.
Maradjatok hangosak!
Maradjatok hangosak!
Fiatalok és bátrak. Gondolkodnak és kinyilvánítják az érzelmeiket. És nem félnek. Vagy legalábbis nem annyira. Akárcsak Jeanne D’Arc, hiszen – egy idő után – ő sem félt, hanem hitt. Hitt a hangoknak, hitt az igazságban, és hitt Istenben. Amiként ezek a fiatalok is hisznek. Szenvedélyesen szeretnének hinni valakiben vagy valamiben.  Ez a hit világlik ki minden egyes jelenetből, amelyek füzérszerűen kapcsolódnak össze a Katona József Színház ifjúsági klubjának új bemutatójában.    
Amit akarunk: tragikomikus körforgás az akarat körül
Amit akarunk: tragikomikus körforgás az akarat körül
Shakespeare Vízkereszjtében minden megvan, ami egy remek komédiához kell: hajótörött ikrek, akik elveszítik egymást, fiúnak álcázott lány, szerelem, intrika, bohóc, helyzetkomikum, részeg tréfálkozás, kalamajka, kigabalyítás, és házasságok a legvégén. De ahhoz is minden megvan, hogy tragédiát láthassunk bele: bosszú, félreértés, énkeresés, tudatvesztés, bölcs és melankolikus bolond, megalázott kívülálló és megcsalt szerelmesek. December elején mutatta be Budapesten a Szkéné Színház Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok című darabját, a kissé átalakított Amit akartok (Vízkereszt) címen, Tarnóczi Jakab rendezésében, Nádasdy Ádám fordításában.
1   2   3   4   5   6   7   8   9 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés