zene / előadás
2011. 06. 09.
Csak jó promóció és néhány agyonjátszott rockballada kell, és máris a Sportaréna teltházának arcán virítanak a kifacsart könnyek és félboldog mosolyok: repkednek a hálaimák a rádiós nyereményjátékok győzteseinek ajkáról, miközben nem sokkal arrébb a deresedő hajú apuka mutogatja álmosan pislákoló fiának, hogy igen, így játszották azt a bizonyos rock and rollt a 80-as években.
2011. 05. 11.
Jubileumhoz, évfordulóhoz ováció, dínom-dánom, nagyhangú ünneplés dukálna, de nem egy introvertált, meditatív progresszív rock zenekar esetén. Kissé kurta, kissé furcsa, mégis kvázi-tökéletes, speciálisan rajongókra szabott előadással köszönte meg csendesen a maroknyi fanatikus támogatását, kitartását a Riverside, miközben titkukból, a kibogozhatatlan katarzis gócpontjából is megvillantottak valamit, és szolid mosollyal demonstrálták, milyennek kéne lennie a kortárs progresszív keményzenének.
2011. 04. 29.
Szokatlan perspektívából sikerült meghallgatnom Krzysztof Penderecki új korszakot jelző művét. A zenekar – szokásához híven – állta a sarat, a mester új korszaka kevésbé. Nem túl lelkes beszámolóm alant következik...
2011. 04. 22.
Az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik legjobb hangulatú koncertjét hallhattuk az Uránia Filmszínházban. Harmóniáról persze kevéssé volt szó, ütőegyüttesről és népi hangszereken muzsikáló szentpétervári zenészekről lévén szó. Az inharmonikus hangok azonban elbűvölő koncertélményt varázsoltak a mozi plüssfoteles nézőterébe.
2011. 04. 09.
Az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál – kicsit megkésve ugyan, de – a válság és a változás jegyében szerveződött. Csak összehasonlítás végett, de Romero gitárestje a Gitár Királyi Családból ugyan fenséges volt, ám nem nyújtott maradandó élményt.
2011. 04. 07.
A zenében az a jó, hogy amikor üt, nem fáj – idézte Bob Marleyt Győr polgármestere a Nemzetközi Ütős Fesztivál megnyitóján. Ha egy vidéki magyar város olyan specifikus témában képes a nemzetközi elitet (Gulli Briem, Mark Mondesir, Kenny Hogan, Carl Palmer) felvonultatni, mint az ütős zene, az valóban üt is, mégsem fáj. Felállni a Richter-(hangverseny)terem székeiről összesen hétórai ülés után viszont mégis csak kifejezetten fájdalmas élmény, még ha két adagra: március 25-re és 26-ra oszlik is.
2011. 03. 28.
Március 20-án mindenki Palm Desertben érezhette magát egy éjszakára, a németországi Burden, a kaliforniai Waxy és a legendás Kyuss reinkarnációjának, a Kyuss Lives!-nek köszönhetően.
2011. 03. 05.
Annyi mindent szerettem volna elmondani, de aztán egyszer csak vége lett, és én szótlanul álltam, szavam sem volt az eseményekre. Áttetszőnek tűnt a világ: mintha üvegbe fagyott volna minden körülöttem, s a jégvilág széltében-hosszában tűző nap átvilágított minden apró részletet a nagy egészben.
2011. 03. 04.
Bori babázós visszavonulása előtt három vidéki koncerttel búcsúzik, amelyek közül Győrben keltek először életre a zombik és vámpírok. A szokásoshoz hűen most sem volt hiány provokatívan ironikus slágerekből, ugráló tinikből és tomboló egyetemistákból: skizoid rockmámorban úszott az egész csónakház.
2011. 02. 28.
Ennél kontrasztosabb és mégis kontraszttalan koncertet keveset látni mostanában. Képzeljük csak el: elektronikus klubest egy moziszínházban enyhe diszkós felhanggal, underground közönséggel és pezsgővel a páholyban. Aki nem volt ott, most megtudja mit hagyott ki!
