Mai napig emlékszem a nyár eleji, városligeti sajtótájékoztatóra, amin óriási feltűnéssel katonai teherautón és köröző helikopteren szállították a szereplőket a helyszínre. Nyilvánvaló volt, hogy maximális erőbedobással és látványossággal készülődik a Miss Saigon előadására Kerényi Miklós Gábor és társulata, az Operettszínház. Picit sajnáltam, hogy nem tudok ott lenni Sopronban, az Arénabeli előadáson.

Aztán egyszer csak meghívást kaptam a Miss Saigon budapesti sajtóbemutatójára. Volt bennem némi kétség, hogy az óriási teret és sok embert hogyan gyömöszölik majd be az Operettszínház színháztermébe, de azért ott ültem a helyemen. Pontosabban szerettem volna, ugyanis – mindig a közel lakók késnek – valamivel később indultam, az utcán feltartott a forgalom, s már a meghirdetett kezdés után pár perccel kicsit aggódva álltam sorba a pénztárnál, hogy átvegyem tiszteletjegyemet.

Még itt is eltartott egy darabig, amíg rájöttem, hogy a sor nem jegyre vár, hanem csodára, úgyhogy gyorsan előre siettem, s már rohantam volna be a terembe, ám a jegyszedő megállított, hogy várjak a bejáratnál - majd szól, ha bemehetek. Már épp kezdtem megsértődni, amikor végre sikerült kerítenie egy pótszéket, és bejutottam: csak ekkor vettem észre, hogy a nézőtér zsúfolásig megtelt, s már a pótszékek is hiánycikké váltak.

De nem késtem el. Azt hiszem, nincs olyan ujságírók (ill. támogatók) számára rendezett esemény, ami pontosan kezdődne, innen nem lehet késni. Viszont már kezdett idegesítővé válni a csend. Nem néztem az órámra, de vagy harminc perccel a meghirdetett kezdés után jártunk, amikor a hangosbeszélőből végre meghallottuk Kerényi Miklós Gábor hangját, aki elnézést kért a technikai malőrért, és azt ígérte, hogy hamarosan megoldják a problémát. Tekintve azonban, hogy a hangosítás jelentős részét – a bejelentés szerint – ki kellett cserélni, nagyon optimistának tűnt a beígért 5 perc.

Volt időm gondolkodni. Azon tanakodtam, hogy nem valamiféle gondviselés az, ami így, Jugoszlávia és Irak után megakadályozza a vietnami háború amerikai jelenlétéről (és annak eredményéről) szóló musical előadását? Aztán egyszercsak felgördült a függöny, megjelent egy helikopter, géppisztolyos katonák pásztáztak a színpadon és a nézőtér szélén, s az egész valahogy olyan testi és mégis 3D volt, hogy csak ámultam és elfelejtettem minden aggodalmamat. Hihetetlenül jól dolgozták össze a filmes hátteret, a kulisszát és a valódi szereplőket.

És jött a pörgés. Forgószínpad, amin minden mozog, a képek elbűvölőek és magukkal ragadóak, egészében s részleteiben átgondoltak, és még a legnagyobb tömegjelenetekben is minden egyes szereplő ruhája, mozgása, kézmozdulata, tartása, egyszóval minden apró kis részlet tökéletesen ki van dolgozva (az Arénában 300-an mozogtak a színpadon!). Valóban technikai malőr volt a késés és nem felkészületlenségük következménye. A szünetig (majd az után is) olyan tempóban és töménységgel sodródtak az események, hogy lélegezni sem maradt időm.

Maga a szüzsé a rendkívül egyszerű alapséma (szerelem első látásra, egyesülés, elválasztó távolság majd végső, tragikus egymásra lelés – a la Pillangókisasszony) ellenére túlságosan is összetettnek tűnik egy musicalhez. Lassan kezdtem rájönni, hogy miért Kerényi szíve csücske ez a darab (aki egyszer már megrendezte ezt Szegeden és az Operettszínházban, de valamiért most újra meg akarta valósítani). Ő azt mondta erről, hogy azért, mert nagyon emberi, mert minden benne van, ami emberi.

Ugyanakkor azt is értem, hogy a musical miért nem vált olyan kultikus művé, mint pl. a Hair. Itt valóban egyszerre végtelenül gonoszok és jók az emberek, itt minden színárnyalat létezik a fekete és fehér között. S a zenéje sem igazán ütős. A „vietnámi” részletek ugyan imitálnak valamiféle keleti hangzást, de nem vietnámiak (legfeljebb puccinisek). A fontosabb énekes betétek ugyan szépek, de nem igazán megkapóak, szóval nem rossz a zene, ám a felső határtól messze jár. Az ilyen darabok sikeres megrendezése az igazi kihívás, mivel itt nem visz el mindent a muzsika és a fabula. Rossz rendezésben unalmas, jellegtelen és túlbonyolizált a musical, jó rendezésben kiváló darab.

Most ragyogó előadás sikeredett belőle, úgyhogy csak gratulálni tudok Kerényi Miklós Gábornak és az Operettszínház társulatának. A színészek hibátlanul játszottak, az énekesek jól énekeltek, a színpadi gépezet tökéletesen működött, és egészében vérprofin megrendezett előadásban volt részünk – némi technikai malőrrel az elején.

A szezon biztos sikere...

Miss Saigon - musical
Operettszínház

Előadások
 
2011. 10. 15. 15:00
2011. 10. 15. 19:00
2011. 10. 16. 15:00
2011. 10. 16. 19:00
2011. 11. 25. 19:00
2011. 11. 26. 15:00
2011. 11. 26. 19:00
2011. 11. 27. 15:00
2011. 11. 27. 19:00
2011. 12. 28. 19:00
2011. 12. 29. 15:00
2011. 12. 29. 19:00
2011. 12. 30. 15:00
2011. 12. 30. 19:00
2011. 12. 31. 15:00
2011. 12. 31. 19:00

Szereposztás

Szabó P. Szilveszter - Professzor
Mészáros Árpád Zsolt - Professzor
Vágó Zsuzsi - Kim
Dancs Annamari - Kim
Vágó Bernadett - Kim
Dolhai Attila - Chris
Kerényi Miklós Máté - Chris
Kocsis Dénes - Chris
Barkóczi Sándor - Chris
Feke Pál - John
György-Rózsa Sándor - John
Szentmártoni Norman - John
Bordás Barbara - Ellen
Vágó Bernadett - Ellen
Fekete-Kovács Veronika - Ellen
Kerényi Miklós Máté - Thuy
Kiss Tivadar - Thuy
Ambruzs Ádám - Thuy
Csengeri Ottília - Gigi
Vörös Edit - Gigi
Csuha Lajos - Tulajdonos
Ambruzs Ádám - Schultz
Petridisz Hrisztosz - Schultz
Visnyei Máté - Tam
Szurap Szilárd - Tam


Szerzők

Claude-Michel Schönberg - zeneszerző
Richard Maltby Jr., Alain Boublil - dalszövegíró
Miklós Tibor - magyar szöveg
KERO® - Kerényi Miklós Gábor - dramaturg
William D. Brohn - hangszerelő

Alkotók és stáb

Makláry László - karmester-zenei vezető
Balassa Krisztián - karmester
Szűts Rita - koreográfus-asszisztens
Kocsis Tamás - koreográfus-asszisztens
Angyal Márta - rendezőasszisztens
Bori Tamás - játékmester
Rogács László - tánc- és játékmester
Somogyi Szilárd - szerepmenedzser
Halász G. Péter - szcenikus
Lőrincz Sándor - szcenikus
Pánczél Lajos - hangmérnök
Kiss Zsolt ’Snoopy’ - hangmérnök
Halász Viktor - hangmérnök
Somfai Péter - technikai igazgató-világítástervező
Kentaur - díszlettervező
Horváth Kata - jelmeztervező
Bakó Gábor - koreográfus

KERO®, Kerényi Miklós Gábor - rendező

Közreműködik

A Musical Együttes
A Színház Balettkara
A Pesti Broadway Stúdió növendékei
A Színház Zenekara

Budapesti Operettszínház

Fotó: operett.hu